Levél a miniszterhez
Először is, elkövettem-e bármiféle hibát azzal, hogy nem titkoltam: én kereszteltem az Orbán család első két gyermekét. Ezzel kapcsolatban arról is elmondanám a véleményemet, hogy az én ilyen vagy olyan lelkipásztori magatartásom egy jogállamban szerepet játszhat-e abban, hogy egyházam, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség megőrizheti-e egyházi státuszát.
Szavaid nem kötődnek a tényekhez, amikor ezt mondod: „ízléstelennek tartom, ha valaki végigturnézza a médiát azzal, hogy ő keresztelte a kormányfő gyerekeit”. Nem turnéztam végig a médiát sem ebben, sem más ügyben soha. A média (ha hagyják) éli a maga életét, és megfogalmazza azokat a kérdéseket, amelyekre az emberek kíváncsiak. Senkit nem hívtam fel, nem kerestem meg, senkinek nem súgtam a fülébe, hogy én kereszteltem a kormányfő két gyermekét. A hír viszont igaz. Miért kellett volna ezt a tényt eltitkolnom? Nem gyónási titokról volt szó. A sajtót a dolog akkor kezdte érdekelni, amikor kiderült, hogy egyházam, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség is azok között a felekezetek között van, melyeket kormányotok ki akar lökni az egyházi státuszból. Az embereket jogosan izgatta, hogy többek között azzal az egyházzal szemben is művelitek ezt, melynek értékrendje és szertartása ráadásul korábban kétszer is megfelelt az igényes szülők ízlésének, s nem értették, miért ilyen ellenséges a hatalom érintett embere.
Miután magadat mint lelkipásztort jelölted meg velem szemben pozitív ellenpéldaként („Milyen lelki vezető az, aki a rábízott hívők lelki életéről nyilatkozik? Én sosem tennék ilyet, mert komolyan veszem a lelkészi hivatást”), engedd meg, hogy felhívjam a figyelmedet: felháborodott érvelésed alapján ugyanígy nem lehetne komolyan venni az ősegyházban Fülöp evangélistát, és vissza kellene vonni visszamenőlegesen is a működési engedélyét, hiszen bár egy néptelen úton keresztelt meg egy etióp főminisztert, ezt, sőt beszélgetésük részleteit is a nyilvánosság elé tárta (Apcsel 8,27–39). Nem járna jobban a római hadsereg helyi főtisztjét és háza népét megkeresztelő Péter apostol sem (Apcsel 10,47 kk). Nem úszná meg Ananiás atyafi sem, aki nem kisebb személyt részesített a keresztség szentségében, mint a damaszkuszi úton Saulusból Paulussá lett apostolfejedelmet. Sőt maga Pál is valószínűleg legfeljebb egyesületi elnökként funkcionálhatott volna tovább, miután beszámolt róla (7 Korinthus 1,13–17), hogy ő keresztelte Kriszpuszt és Gájuszt, illetve „Sztefanász háza népét” is. Az Orbán gyerekek keresztelése nyilvános istentiszteleten (és nem titkos összejövetelen) zajlott, sok ember szeme láttára. Így helyes. Hiszen ez – protestáns felfogás szerint – alapvetően közösségi és hitvalló esemény. Azt hiszem, egyedül az a bajotok a dologgal, hogy a szertartást én végeztem. Az pedig arról árulkodik, hogy valaha sokféle értékről egyféleképpen gondolkodtunk. Én nem változtam azóta sem. Hogy jobb lelkész vagy-e, mint én, ezt nem tudom. Mindketten Istennek adunk majd számot. De nem is ez a kérdés most, hanem, hogy jó miniszter vagy-e. Megengedheted-e magadnak ágazati kormánytagként annak szó nélkül hagyását, hogy a műveletlen és neveletlen újságíró így fogalmazzon: „Az ifjú Orbánokat ezek szerint kamuegyház keresztelte?” Nem igazítottad helyre, csak azt magyaráztad el, hogy „a keresztség akkor is érvényes, ha egy bába végzi”. Ha jól értelek, egyházunk likvidálása az én „indiszkrécióm” büntetése. Így fogalmazol: „(…) komolyan veszem a lelkészi hivatást. Aki nem veszi komolyan, az pedig miért csodálkozik, hogy az állam meg őt nem?”
Végül néhány szót arról, hogy az újságíró fontosnak tartotta utolsó témaként felhozni a három éve már ugyanebben a lapban (lásd A szegénység vámszedői, Stumpf András, Heti Válasz, 2009. február 25., http://hetivalasz.hu/) már kifejtett, „cigánybűnözésről” szóló meggyőződésedet. Véleményed már akkor is megütközést keltett bennem, és most is határozottan ellentmondok neked. Kijelentéseidnek különös súlyt ad, hogy felelős, magas beosztású kormánytag vagy. Azzal próbálod ezt a képtelen és hamis fogalmat megvédeni és indokolni, hogy szerinted „van persze »keresztény álszentség« és »zsidó nagytőke«, és léteznek a világon különféle nemzetiségű »maffiák« is”. Szerinted nemcsak a szegénységnek, hanem bizonyos bűncselekményeknek is „van roma arca”. Érdekes teológiai disputát folytathatnánk arról, hogy milyen nemzetiségű volt az a bűn, amelyet Ádám és Éva ősszüleink elkövettek, és hogy a hamartiológiának (a bűnről szóló tanításnak) van-e nemzetiségi dimenziója. Szerintem nincs. A bűn és minden bűntípus, amelyet a Biblia felsorol, teljesen egyetemes és alapvetően emberi.
Miniszter úr! A felsorolt szópárok közül a „keresztény” esetében alapvetően egy szociológiailag értelmezhető összefüggésre gondolunk, amelynek nincs faji dimenziója (hiszen bármely emberi „rassz” tagja is kereszténnyé lehet), miközben a tőkével párosított „zsidó” előtagú konstrukcióhoz és még inkább a „cigány” jelzővel operáló szópárhoz már igen komoly, a rasszizmust tápláló felhangok tapadnak (az ilyen meggondolatlanul elejtett megjegyzéseknek különösen jelentős súlyuk van egy olyan korban, amelyben az egyértelműen antiszemita Horthy, Nyírő, Prohászka, Wass, Szabó és mások, valamint korszakuk méltatlan rehabilitálása zajlik). Nincs „cigánybűnözés”, de létezik a szegénység kriminalizálása, hajléktalanok üldözése, súlyos pénzbírsággal vagy börtönnel fenyegetése, ha kukából mernek táplálkozni, vagy ha az utcán aludnának. Szégyen! És létezik nyilvánvaló hatósági terror az ország egyes eldugott térségeiben, ahol rendőrök és szemhunyással tűrt félkatonai szervezetek súlyosan bántalmaznak és megfélemlítenek romákat, lassan-lassan kialakítva azt a fajta rezervátumrendszert, melyben már-már a kijárási tilalom réme sejlik fel. Optimistán azt nyilatkozod, hogy „még nem minden vidéki cigány asszony” érzi a pozitív változást, ami szerinted elkezdődött. Az a helyzet, hogy a magyarországi cigányság kizárólag negatív hatásokat érzékel.
Tisztelt Miniszter úr! Pártod egyedülálló módon kétharmados politikai befolyáshoz jutott. Te magad hatalmas felelősséget vállaltál, amikor elfogadtad az óriási hatáskörrel bíró, összevont minisztérium vezetését. Szeretném benned erősíteni annak nyilvánvaló ismeretét, hogy az emberektől nem arra kaptatok megbízatást, hogy azt tegyetek, amit akartok, hogy visszamenőleg jogokat vegyetek el, üldözzétek politikai ellenfeleiteket, és elhallgattassátok a másfajta véleményt. Te ráadásul kétszeresen is miniszterkedsz. Eredeti elköteleződésed szerint először is úgy, mint Isten igéjének a szolgája, amelyet az egyházi nyelv verbi divini ministernek is nevez, másodszor pedig, mint az államügyek szolgája. Az előtted álló hatalmas kihívás ennek megfelelően arra is vonatkozik, hogy az adott szolgálat gyakorlása közben a rád ruházott hatalmadat szolgatársaid bántalmazására vagy a nekik való kötelező szolgálatra fordítod-e. (Máté 24,49.)
Ezért arra kérlek, fontold meg a helyzetedet, és igaz emberhez méltón tiltakozz a jogsértő egyházi törvény ellen. Kövess el mindent a személyedben is képviselt kormányzat által méltatlan helyzetbe hozott testvéreid jogainak helyreállítása (restitutio ad integrum) érdekében, hass oda, hogy ne akadályozzanak bennünket intézményeink fenntartásában.
És hogy félre ne érts: nem csak a magunk egyházára, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösségre gondolok! Igen, arra kérlek, hogy emelj szót a naponta megbántott és megalázott „kicsinyekért”: cigány/roma és hajléktalan atyánkfiaiért, az ismét egyre erősödő félelem légkörében élő zsidó testvéreinkért éppúgy, mint az egységesen megsértett „kisegyházak” érdekében, valamint nyomorúságos helyzetben élő honfitársainkért. A diktálás, üzengetés és sértegetés helyett használd a tárgyalás és megegyezéskeresés módszerét, „mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt”. (2 Korinthus 5,10.)
Budapest, 2012. július 20.
Üdvözlettel:
Iványi Gábor
Iványi Gábor: Kátránypapír és kerítésdrót
K.A.S. Kiadó, Budapest, 2025
248 oldal, teljes bolti ár 4600 Ft












Posted on 2025.05.07. Szerző: olvassbele.com
0