Asszonyszemek tükrében | Szécsi Noémi: Jókai és a nők

H. Móra Éva |

Szécsi Noémi kapcsolata Jókaival – saját elmondása szerint – már a névadásával elkezdődött. Azzal, hogy szülei a Noémi nevet választották neki, már „irányba állították”. Hogy milyen mértékben mélyült, gazdagodott ez a kapcsolat – nyugodtan nevezhetjük elhivatottságnak –, kiválóan bizonyítja legújabb könyve. A bulvárt ígérő cím ugyanis nem holmi felszínes, sztorizgató kötetet takar, hanem hatalmas tudást, felkészültséget, rengeteg kutatómunkát feltételező könyvet.

Ha már az elhivatottságról beszélünk: a szerző nemcsak Jókai iránt elkötelezett; számos nőtörténeti munkát is kiadott már. Nem véletlen tehát, hogy ez a két téma találkozik.

A kiadói fülszöveg a közvetlen családtagokat említi: Jókai anyját, nővérét, unokahúgait, feleségeit, nevelt lányait, fogadott unokáját. Már az is bőséges ismeretet, mesélni- és olvasnivalót kínálna, ha csak az ő szerepüket vizsgálnánk az író életében. Ennél sokkal többről van szó. Szécsi Noémi minden egyes nőalakot társadalmi megközelítésből mutat be: az anyát, Jókayné Pulay Máriát például a kor asszonyaihoz, nőképéhez viszonyítva láttatja. Laborfalvi Róza sem egyszerűen lép színre a történetben; az ő megjelenését is igen széles színháztörténeti kitekintés előzi meg, sok-sok névvel Prielle Kornéliától Hivatal Anikóig. (Előbbi neve a Petőfi-életrajzból ismert: a költő „hirtelen felindulásból” feleségül kérte az akkor Debrecenben játszó színésznőt.) Később aztán felbukkan Jászai Mari is, ő Feszty Árpáddal volt szorosabb kapcsolatban, mielőtt Jókai Róza „elszerette tőle”. Felmerül egy bizonyos Lukinics Ottília neve is, a pletykák szerint az idősödő Jókait gyöngéd szálak fűzték a fiatal színinövendékhez… Természetesen Szendrey Júlia is szóba kerül – az író nem volt róla jó véleménnyel! (A pletykákra később visszatérünk.) Bőven találkozunk tehát nőalakokkal a családtagokon kívül is, ám kétségtelen, hogy a legnagyobb hatást ők tették Jókaira.

Mire támaszkodhatott a könyv szerzője, hogy hiteles közelképeket nyújtson a családról? Legfőképpen Jókai önéletrajzára és a nők emlékirataira. Szerencsénkre nagy divatja volt a memoárírásnak, s élt ezzel mindkét unokahúg (Váli Mari, az író nővérének, Jókay Eszternek a lánya, valamint Jókay Jolán, aki a fivér, Károly lánya volt), később Jókai Róza („Kisróza”, „harmadik Róza”, Laborfalvi Róza lányának leánya), majd az ő lánya, Feszty Masa is. De írt tömör emlékiratot Nagy Bella is, a fiatal második feleség.

• Olvass bele!

Szécsi Noémi több helyen is megjegyzi, hogy óvatosan kell bánni mindegyik fennmaradt forrással, egyik sem mentes az elfogultságtól. (Egy szóbeszéd kapcsán szellemesen így ír: „…a történet mozaikdarabkái bizonyára több családi selejtezésen is átmentek.”) Váli Mari például rajongott nagybátyjáért, de gyűlölte Laborfalvi Rózát és összes leszármazottját. (A gyűlölet, de legalábbis ellenérzés nem benne fogant meg először. Amikor Jókayné megtudta, hogy szeretett, szépreményű fia egy nála idősebb színésznőt vesz el, akinek „törvénytelen” gyereke van, ráadásul (horribile dictu!) katolikus, hosszú időre megszakította a kapcsolatot Móriccal.)

Jolán más szemszögből látott mindent. Ő – kisebb megszakítással – gyakorlatilag a Jókai-háztartásban nőtt fel; elragadtatással figyelte Laborfalvi Rózát, aki kedvesen, lányaként bánt vele, és bevonta a házimunkába is. Az ő emlékei sem pontosak, hiszen sok eseményt kislányként élt meg. Szécsi szavaival „Jolánka rámontírozta magát a családi legendákra”. Nem szemlélhetjük kritika nélkül az író önéletrajzát sem: hol elvett, hol hozzátett valamit… Nagy Bella pedig – az őt ért családi támadások tükrében értelemszerűen – saját érdekeinek megfelelően alakította a történetüket. Két fontos forrásról nem szóltunk még. Az egyik Mikszáth Kálmán életrajzi regénye, a Jókai Mór élete és kora. Szécsi adatokkal bizonyítja, hogy Mikszáth sorait sem kezelhetjük fenntartás nélkül. Talán a leghitelesebb források a levelek. Sok-sok idézetet kapunk a keresztül-kasul kiterjedt levelezésből, mindazokéból, akik akár csupán érintőlegesen kapcsolódtak Jókaihoz. (Szépséghiba: az író halála után Nagy Bella a levelek közül is sokat megsemmisített.)

Számos idézet szerepel a könyvben a Jókai-regényekből is. (A levelek is, regényrészletek is gondos széljegyzeteket kapnak.) Bámulatos, hogy Szécsi Noémi mennyire alaposan ismeri az életművet: rá kell döbbennünk, hogy a regények szereplői, élethelyzetei, fordulatai milyen sok esetben követnek valóságos, Jókai életében előforduló mintákat! És Szécsi könnyedén azonosítja ezeket. Az anya, Jókayné határozott, érdes, sok dologban kérlelhetetlen asszony volt. Jellemére nem nehéz ráismerni a Baradlayné-féle nőalakokban. De olyan mozzanatok is felbukkannak sok regényben, mint a fonás, a korabeli női lét meghatározó cselekvése.

A pletykákról. Nagy vállalkozás egy ilyen hosszú, tartalmas élet apró részleteit kibogozni, az egymásnak ellentmondó emlékezések közül a leginkább reálisnak tűnőt kiválasztani. Szécsi Noémi mégis megkísérli. Tiszteletre méltó az alázat, amellyel a legparányibb dolgot is képes felkutatni, ami a kuszaságban bizonyíték lehet. A vándorszínészek kalandos élete, házasságaik, kapcsolataik bőven adtak alkalmat a legendagyártásra. Vagy: lehetett-e „második Rózának” tüdőbaja, vagy szimpla tüdőgyulladás okozta halálát? Ennek fölfejtésére Szécsi még a kor gyógymódjait is számba veszi, összeveti a tünetekkel, Róza bőrén megjelenő kiütésekkel – az olvasó szinte beleszédül a sok adatba, kitekintésbe, utánajárásba…

Szólni kell még a könyv külleméről is. Nagyon szép a grafikai terv, a margóra illesztett színes lábjegyzetekkel. Igen jó minőségű papírra nyomtatták, melyen kitűnően érvényesül a sok különleges és ritkán látott fotó; elegáns vörösesbarna lapok választják el a kötet nagyobb egységeit. A borítón Feszty Masát látjuk az általa festett Jókai-képpel. Masa volt az egyetlen, aki haláláig kitartott a festői hivatás mellett; a festészet vonulatként volt jelen a család életében. Az író eredetileg festőnek készült. Váli Mari is tanult festészetet, Jókai Róza egyenesen Székely Bertalan növendéke volt a mintarajziskolában. Az ő pályájuknak a házasság vetett véget. (Róza férje Feszty Árpád, a nevezetes „körkép” alkotója.) Jelképes is lehet ez a mozzanat: Feszty Masa, Jókai fogadott unokája nőként is beteljesítette választott hivatását – immár a közvélemény elítélése nélkül. Ez egyik felmenőjének sem sikerült.

Gazdag forrásjegyzékkel ellátott, nagyívű tanulmány Szécsi Noémié. Tanulmány, mégis olvasmányos, a stílusa pedig elragadó. És mivel sok szereplő jelenik meg lapjain, a végére előzékenyen illesztett családfa segít áttekinteni a sokfelé elkanyarodó történetet.

Szécsi Noémi: Jókai és a nők
Magvető Kiadó, Budapest, 2025
356 oldal, teljes bolti ár 7499 Ft,
online ár a lira.hu-n 6750 Ft,
e-könyv változat 5299 Ft
ISBN 978 963 144 5084 (papír)
ISBN 978 963 144 5091 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Jókai Mór az első rendszeresen olvasó magyar nőnemzedékek kedvenc szerzője volt, aki a férfiírók között (talán azóta is) példátlan érdeklődéssel fordult a nők felé. A ma róla élő képet nagyrészt a nőrokonai emlékezéseiből sarjadt legendák alakították ki. Anyja, első és második felesége, unokahúgai és nevelt lányai úgy formálták az író életét, hogy közben ki is voltak szolgáltatva neki.
Ennek a könyvnek ezek a nők a főszereplői, s Jókaival is a hozzájuk kötődő szerepeiben – Pulay Mária fiaként, Laborfalvi Róza és Nagy Bella férjeként, Jókay Jolán és Jókai Róza nevelőapjaként, Váli Mari nagybátyjaként – találkozunk, miközben bepillantást kapunk abba is, hogy ezek a nőalakok miként hatottak Jókai írói világára. Mit írt meg százszor, és miről nem akart tudomást venni az a férfi, aki egykor milliók tudatát formálta a műveivel? S hogyan akartak megjelenni életének főszereplői a nagy író legendájában?
Szécsi Noémi az író iránti rajongással, de legendaoszlató tárgyilagossággal, nőtörténeti szempontból írta meg ezt a „Jókai-regényt”.