Múlhatatlan barátság | Kovács Krisztián: Ablakok az ébrenlétben

Paddington |

Kovács Krisztián mesélőkedve töretlen. Harmadik alkalommal mesél a hazai rendszerváltás utáni országgal együtt felnövő és felnőtté váló generáció, saját generációja élményeiről. A legutóbbi, Ablakok az ébrenlétben című regénye a kisvárosi, határközeli Magyarországra kalauzol.

Négy fiú együtt cseperedik, majd válik felnőtté, iskolatársként, sporttársként. Nem is lehetnének különbözőbbek, ám egy dologban hasonlítanak: mindannyian kaptak egy-egy jókora „indulócsomagot” az élettől. Alkoholizmus, árvaság, elhanyagolás, iskolai zaklatás – akad itt minden. A fiúk valamiért mégis elválaszthatatlan egységgé kovácsolódnak, olyan barátság szövődik közöttük, ami szerintem csak kamaszkorban lehetséges. Ennek ugyanis az a sajátossága, hogy az élet leggyakrabban messzire sodorja az embereket felnőtt életük során, akár meg is szakad a kapcsolat, de amikor igazán szükség van rá, ott vannak egymás számára. És ki tudja miért, de ha a kamaszoknak lehetősége van tőlük nagyon eltérő fiatalokkal tölteni időt – mint itt az iskolában, vagy más keretek között egy ifjúsági szervezetben –, olyan fiúk és lányok (itt a négy fiú) között szövődnek ezek a láthatatlan szálak, akik ha felnőttként találkoznának először, valószínűleg egyáltalán nem beszélgetnének egymással.

Az Ablakok az ébrenlétben az emberi kapcsolatok, a felnövekedés és az önazonosság kérdéseit vizsgálja egy megértő és odafigyelő néző tekintetével. Kovács Krisztián prózája olvastatja magát. Részletesen megismerkedhetünk a fiatal szereplők mindennapjainak rajtuk kívül álló kihívásaival, de belső konfliktusaikkal is, amelyek egy része a kamaszodás természetes velejárója, míg mások az otthonról kapott „csomagok” következményei. Mindezt a társadalmi elvárások is befolyásolják, akárcsak a gyorsan változó környező valóság. Átélik a rendszerváltás utáni zavaros, ám meggazdagodást is lehetővé tevő viszonyokat, a 2008-as gazdasági válságot, meg az elmúlt évtizedek sok más nehézségét.

• Olvass bele!

A szerző empatikus megközelítése – akárcsak korábbi műveiben – komplex karaktereket teremt. Kovács Krisztián nemcsak történetet mesél olvasójának, de valódi érzelmi utazásra is invitálja. A szereplők belső vívódásai, küzdelmeik és döntéseik sokféle érzést és motivációt hoznak felszínre – sajátjaikat és a rájuk ható környezetét egyaránt. Miközben gyerekből felnőtté válnak, elvégzik a megfelelő iskolákat, dolgozni kezdenek, családot alapítanak (vagy épp nem teszik ezeket), láthatóvá válik érzelmi és intellektuális megérésük is. Ahogy lenni szokott, ez mindenkinél eltérő sebességgel és sorrendben megy végbe, és ki-ki annak megfelelően keresi helyét a világban. Izgalmas megfigyelni azt is – ezt teszi a szerző is –, hogy miként zajlanak a folyamatok a családi értékeket követve, illetve azok ellenében, és hogy mennyire lehet vagy nem lehet valóságosan szembe menni az előző generáció által diktált igényekkel. A barátságok, a kötelékek és az interakciók komplexitása folyamatosan formálja a négy főszereplőt, miközben ők maguk is próbálnak eligazodni a személyes identitásuk és a közösség elvárásai között.

A címválasztás – Ablakok az ébrenlétben – is izgalmas szellemi tornára hív. Egyrészt hordozza azt a szimbolikus jelentést, hogy az ébrenlét nem csupán a fizikai jelenlétet jelenti, hanem egyfajta mentális és érzelmi tudatosságot is. Az „ablakok” metaforáján keresztül a cím – de az egész mű is – rávilágít arra, hogyan látják a szereplők a világot, és milyen új perspektívákat keresnek a mindennapi életben. A fiatalok számára az „ablakok” nemcsak lehetőségeket képviselnek, hanem megoldandó életfeladatokat is: a felnövés, az önállóság és az önismeret keresését, miközben egyre intenzívebben szembesülnek a világ komplexitásával. Ugyanakkor a több évtizedes barátság hatalmas házába csak ablakokon át látunk be. A szerző a folyamatot leginkább meghatározó szobákban gyújt fényt, hogy az olvasó beláthasson oda.

Az írói stílus egyszerre lírai és realista. Kovács Krisztián finoman játszik a szavakkal, érzékenyen ábrázolja a szereplők belső világát, és közben olyan kérdéseket vet fel, amelyek sok olvasó számára ismerősek lehetnek: Mi fontos igazán az életben? Hogyan formálják a körülöttünk lévő emberek a döntéseinket és az identitásunkat? Hogyan találhatunk önmagunkra a világ zajában?

A regény az érzelmek és gondolatok széles spektrumát mutatja be, közben pedig ábrázolja a társadalom különböző rétegeit és azt is, hogy mit várnak hőseinktől. Nagy társadalmi tablót festve mutat be egy korszakot. Ha amerikai szerző tollából született volna, megfelelne a „nagy amerikai regény” műfaji kategóriájának.

Érzelmi és filozófiai utazás a könyv, arra ösztönöz, hogy az olvasó elgondolkodjon a saját életén, barátságain. Meg azon, hogyan éljük meg az ébrenlétünket, mind a külső világban, mind a belső világunkban. Nem tudom, más mennyire ismeri ezeket az emberi viszonylatokat és érzéseket. Nekem vannak ilyen, kamaszkorból megőrzött barátságaim. Azt pedig érdeklődve figyelem, hogy a fiam életében milyen szerepet játszott, játszik most és milyen szerepet kap majd az a négyesfogat, ami igen sokban hasonlít az Ablakok az ébrenlétben kvartettjéhez.

Kovács Krisztián: Ablakok az ébrenlétben
Európa Könyvkiadó, Budapest, 2024
426 oldal, teljes bolti ár 5499 Ft,
online ár a kiadónál 4124 Ft,
e-könyv változat 3999 Ft
ISBN 978 963 504 9547 (papír)
ISBN 978 963 504 9707 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Elsősorban a barátságról szól Kovács Krisztián új regénye, de mint ahogy az igaz barátságokból sem csupán két ember kapcsolata rajzolódik ki, hanem annak az egész világnak a képe is, amiben nekik élni adatott, az Ablakok az ébrenlétben is az élet teljességéről szól, miközben szereplőinek egymáshoz fűződő viszonyát feltárja. Minden ismerős kissé, és mégis minden egészen kiszámíthatatlan módon működik. Fiatal fiúk találnak egymásra egy vidéki magyar kisvárosban valamikor a rendszerváltáson már túl, de a kétezres éveken még innen. Esendő vagy egészen szörnyű apák árnyékában, szeretetteli vagy legalábbis nem teljesen rideg anyák oltalmából előmerészkedve, csodálatos lányok igézetében, a hirtelen elveszített naivitáshoz mégis mindhalálig ragaszkodva.
Sallai Ervin már felnőtt fejjel igyekszik felidézni az eseményeket, az alakokat, barátait, Botát, Kafkát meg Mancit és mindazt, ami velük történt vagy történhetett volna. Hiszen a legnagyobb rejtély az élet a maga hétköznapiságában, ahogy egyszerre tud elviselhetetlen és elviselhetetlenül gyönyörű is lenni.