Misztikus gyönyörűségek | Vaskor Gréta: Táltosmesék

H. Móra Éva | 

Újabb könyv jelent meg a mesekedvelők, mesékkel behatóbban foglalkozók számára. Az alcímet olvasva – Mesebeli segítők – egy másik könyv jutott eszembe, Boldizsár Ildikóé. Ő 2023-ban adott közre egy hasonló témájú munkát Hogyan segítsek én terajtad? címmel, ebben hatvanféle (!) mesebeli segítőt mutat be. Vaskor Gréta szűkíti a fókuszt: ő a táltosokat veszi szemügyre.

A szó hallatán legtöbben a táltos paripára gondolunk, aki varázslatos képességeivel segíti a hőst célja elérésében, a gonosz legyőzésében. Ennél azonban összetettebb a dolog. A könyv első feléből megtudjuk, mi minden lehet még táltos: többek között szarvas (különösen az északi népek meséiben), sas, farkas, bivaly, tehén; de emberek is birtokolhatnak táltoserőt, sőt tárgyak, akár egy cipő is. Ebben az első részben előbb tisztázza a táltos fogalmát, majd igen alaposan, több szempontból rendszerezve mutatja be e csodalényeket. Tanulmányról lévén szó, laikusként nem mondhatok véleményt erről a szakaszról, csupán néhány szubjektív megjegyzésem lenne.

• Olvass bele!

Érdekes módon ugyanazt találtam erénynek, amit hátránynak is, ez pedig a szerző stílusa. Csodaszép, olykor költői magasságokba emelkedik, amikor a mese titkairól ír; máshol ugyanakkor túl bonyolult, nehezen követhető – hangsúlyozom: számomra. Egy példa a sok közül: „Az állatszimbólumokban megjelenő sokszínűségnek, sokféle minőségnek és dinamikának köszönhető, hogy az állatok megannyi segítői (és akadályozói, ellenfél) minőséget, működésmódot képviselhetnek – sokkal összetettebben, mintha csak egy jelző vagy ige szerepelne a történetben.” (A gondolatjel utáni a különösen kifogásolt rész; itt most nem beszélek a jelző mondatrész és az ige szófaj együtt említéséről, ez gyakori a nem nyelvészeti szövegekben.) Rendkívül sokszor szerepel a kapcsolódás szó. Ismét csak személyes véleményem: mintha kissé misztifikálná ezt a fogalmat, valahogy túl széles jelentésmezővel ruházza fel… Hasznos és érdekes viszont az a jó néhány beiktatott „szimbólumnyitogató táblázat” – ezek segítenek felfejteni a mese jelképeit, segítenek, hogy az olvasóhoz/hallgatóhoz eljusson a mese üzenete és irányt mutasson neki. E táblázatok nemcsak témájukban különböznek, hanem a feldolgozás módjában is: hol gondolkodás nélkül, „érzésre” kell kitölteni, hol alaposan elmélyülve.

A könyv második, terjedelmesebb része a tulajdonképpeni mesegyűjtemény. Szép válogatás, autentikus forrásból származik mindegyik történet, Vaskor Gréta meg is jelöli a forrásokat. Két esetben találkozunk az újramesélés fogalmával. Gazdag a paletta a mesék eredetét illetően is: jelen van itt a magyar (sokféle tájegységről származó) mellett törökségi, orosz, szlovák, norvég, mongol darab is. Számomra különösen üdítő volt a mesék nyelvezete. Az írott változatok is hűen őrzik az adatközlő ízes beszédét, szavajárását (Villási, a táltosfiú), kifejezéseit (fogontozjál jól belé; semmi sem nyölt, mert a nap nem sütött melegen; ne is félj semmit, csak jó szemet nézz vele; a maradékot kilódigálta a libáknak), mondatszerkesztését (Egyszer, nemsokára született neki egy leánygyermeke.), a mondatkezdések szikár egyszerűségét (Akkor… Akkor… Akkor…). Emlékezetes A táltos kanca és a libapásztorleány története: olvasásakor arra gondoltam, hogy a Harry Potter-sorozat kismiska ennek a mesének a varázslataihoz képest… Szemkápráztatóak a részletek is, csodás, díszes képeket vonultat fel. Pikánsnak tűnik a kezdete: „…született neki egy leánygyermeke. Hogy kitől született, azt még ő maga sem tudta…” (Gondoljunk csak a Mamma Mia-filmre!), de ezt a szeplőtelen fogantatást később Tündér Erzsébet megmagyarázza: „Akkor, amikor a könyekes fűzfa alatt aludtál, mikor egy kicsi meleg szél meglebbentett, a meleg széltől fogantad a leányodat.” A mese vége pedig az eredetmítoszok rokona, a Nap, a Hold és a megnevezett csillagok égre helyezésével.

Némelyik történetben bájos logikátlanságokat is találni. Így hiába acélozzák meg a hős testét, hogy ne fogja a kard, később mégis leszúrják. Másutt a táltos patkószeget ad a főhősnek, amit kétszer csavarjon meg a feje fölött, ha bajba kerül – hát egyszer sem csavarja meg, hanem szúrja őt a patkószeg, így figyelmezteti a bajra. Akad olyan mese is, amelyik mulatságosan összecsapja a végét: „A varjak hoznak is vizet, s kioltják a kék lángot – vagyis elpusztul a sárkány. – Most már a veres tehén egészen szabadon legelészhetett a három réten, János pedig, mikor akkorára cseperedett – ott, az aranyrét túlsó felén, ni! lakott egy király, annak elvette a leányát, s ma is él, ha meg nem halt.” A bekezdés elején még a küzdelem végéről tudósít, majd egy mondatba hosszú éveket sűrít…

A sok-sok szép fordulat között az egyik kedvencem, amikor a hősnek nem sikerült időre elvégezni a kiszabott feladatot, hát a táltosbika segít rajta: visszafújja az égen a napot délre, majd reggelre. Egy fontos tételt pedig egy királylány mond ki: Micsoda dolog mást küldeni a menyasszonyért!

Tudjuk: a mese eredendően nem gyerekműfaj. Ez a könyv – a szerző ajánlása szerint – segít az útkereső vagy útjukon elakadó felnőtteknek is. Hozzáteszem: a mesegyűjteményt pusztán szórakozásból is érdemes lapozgatni!

Vaskor Gréta: Táltosmesék –
Mesebeli segítők – segítő mesék
Móra Könyvkiadó, Budapest, 2025
256 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a kiadónál 4499 Ft
ISBN 978 963 603 6959

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Mesebeli és egyben belső utazásra hívunk a táltosok birodalmába: a mese ott él és történik bennünk, meséli az örök történetet, az egyszer volt, hol nem voltat most és itt, a jelenben. Sűrített képeivel cselekvésre ösztönöz és üzen: lehet, hogy a belső fényt éppen fogva tartja egy hatalmas, pusztító „sárkányerő”.