A halott város | Gabriel Zuchtriegel: Pompeji

Somogyi András |

Az ismeretterjesztő irodalom kiemelkedő darabja Gabriel Zuchtriegel könyve. Címe ugyan csak az eltemetett városra utal, de általánosságban is igen széles körű ismeretanyagot kínál a régészetről mint tudományos tevékenységről – a továbbiakban ebből szemelgetek. A szerző kutató régész és 2021 áprilisa óta a Pompeji Régészeti Park igazgatója, érthető tehát, hogy saját szakmai pályafutásának állomásait is felidézi. És amivel az olvasónak is szélesebb horizontot kínál, ókori görög és római filozófusok, dráma- és történetírók munkáiból vett részletekkel, mítoszokkal és regékkel színesíti könyve anyagát.

Pompejit a Vezúv Kr. u. 79-ben történt kitörése pusztította el. A hegy csúcsa felrobbant és a 32 km-es magasságra feltörő, majd visszazuhanó kő- és hamutömeg több méteres magasságban borította el a várost. A hivatalos régészeti ásatások a 19. század közepén kezdődtek meg. Pompeji jelentősége abban áll, hogy egyedülálló keresztmetszetet ad az ókori római világról házaival, kocsmáival, boltjaival és sok minden mással. A katasztrófa után – hiszen a menekülés reménytelen volt – a tárgyak a helyükön maradtak, az edények a tűzhelyen, még bevetetlen ágyat is találtak.

Hát az emberek? A városban csak holtak maradtak, a megsemmisült testek formáit a hamu üregei őrizték meg, amiket aztán gipsszel feltöltve sikerült az alakjukat is elővarázsolni. A gipszöntvényeket ma a múzeumban őrzik. A feltárt leletanyag alapján 8-15 ezerre becsülték Pompeji lakosainak számát. A közelmúltban – írja a szerző – azonban teljesen váratlanul találtak egy olyan sírt, ami alapjaiban változtatta meg a becslést. A felszabadított és meggazdagodott városi rabszolga sírjának felirata arról tudósít, hogy (hivatali státuszainak felsorolása mellett) egy ünnepségre hány férfit látott vendégül. Ebből megbecsülhető – a nők és gyermekek figyelembe vételével –, hogy a lakosok száma 45.000 körül lehetett.

Ez a példa jól rávilágít arra, hogy a régészeti felfedezések egymásra épülnek. A felfedezés nem önmagában a tárgy, például egy művészeti alkotás megtalálása. Sokszor évekig tart, amíg meggyőző képet lehet kialakítani a leletről. Ehhez szükséges a kontextus ismerete, azaz a tárgy kora, pontos helye, környezete, esetleges vallási funkciója. Az illegális ásatások során eltulajdonított és külföldön – akár múzeumoknak – eladott műkincsek kontextusa ismeretlen. Ez pedig károsítja mind a régészet tudományát, mind az érdeklődő közönséget.

De még az említett jellemzők ismeretében sem mindig biztos az ítélet. A Pompejiben feltárt Misztérium Villa frízéről sok éve folyik a vita. A régészek egy része szerint a fríz Dionüszosznak – a termékenység, földművelés és a bor istenének – egy féktelen bacchanáliáját ábrázolja, míg mások azon a véleményen vannak, hogy a fríz egy házasság előkészületeit mutatja be a menyasszony szemszögéből.

A Pompejiben talált falfestmények nagyon sok erotikus elemet tartalmaznak, mind a hetero-, mind homoszexuális kapcsolatok formájában – nem is szólva a nemi erőszakról. Még a mondabeli Hermaphroditosz is megjelenik, egy testben férfiként és nőként. Tudnivaló viszont, hogy a klasszikus görög és római korban egészen más erkölcsi nézetek voltak elfogadottak. Többek között ez is nehezíti az ásatások látogatásának szervezését, hiszen a látogatók között sok a gyerek, és tekintettel kell lenni a felnőttek érzékenységére is. Ezért számos alkotást, amit ma obszcénnek vagy pornográfnak tekintenek, a Nápolyi Régészeti Múzeumban őriznek.

• Olvass bele!

Nagyon érdekes dolgokat fejteget a szerző a régészet társadalmi kapcsolatairól. Ezek egyik eleme a fundraising (a pénzalapok kiegészítése), vagyis a működési költségekhez való hozzájárulás megszerzése, a szponzorok felkutatása. Mint számos tudományos vagy művészeti ágazatban, a régészet számára nyújtott állami hozzájárulás kevés a normális működés fenntartásához. Tehát támogatókat kell keresni. Ennek alapja a bizalom és a személyes kapcsolat. Olyan értékeket kell közvetíteni, amelyekkel a támogatók azonosulni tudnak. A múzeumokban láthatóvá kell tenni mind a régészeti ásatások eredményeit, mind pedig azt, hogy hol kell és lehet segíteni egy-egy projekt megvalósítását.

Ugyancsak a társadalmi kapcsolatokról szól a szerzőnek az a sikeres kezdeményezése, hogy a Pompejiben lévő restaurált ókori színházban a környék fiataljaival játszassanak el ókori színdarabokat. Ezzel érzelmi kötődés alakult ki a régészet tudománya és a fiatalok között, akik így megismerkedhettek a műemlékvédelem értékeivel. 2021-ben hetven szereplővel, telt ház előtt adták elő Arisztophanész Madarak című vígjátékát. És az ásatások folynak tovább, folytatódik Pompeji feltámasztása hamvaiból, feltárása a vulkáni hamu alól.

A 2023-ban németül megjelent kötet fordítója, Győri László kiváló munkát végzett. A szöveg érthető, érdekes és olvasmányos; gondja volt arra is, hogy az idegen nyelvű, vagy önmagában nehezen érthető kifejezéseket lábjegyzetben magyarítsa, illetve magyarázza. A kötetet természetesen gyönyörű fényképválogatás gazdagítja, és igen hasznos a bőséges jegyzetanyag is.

Gabriel Zuchtriegel:
Pompeji. A pusztulás varázsa
Fordította: Győri László
Trend Kiadó, Budapest, 2024
272 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft
online ár a kiadónál 4099 Ft
ISBN 978 615 646 9311

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Pékségek, rabszolgaszállások, színházak, villák, thermák és templomok – a pompeji ásatásokon egy egész világ tárul fel előttünk. De vajon mi köze van hozzánk ennek a világnak?
Gabriel Zuchtriegel, a Pompeji Régészeti Park igazgatója könyvével új megközelítésben mesél arról, hogy a rég betemetett ókori emlékek, mozdulatlan romok és néma freskók még ma is képesek megváltoztatni bennünket.