A cipész meg a cipője | Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

Paddington |

Irvin D. Yalom amerikai pszichiáter termékeny szerző, akinek írásait szerte a világon – beleértve a magyar közönséget – nagy szeretettel fogadják hosszú évek óta. A Park Kiadó most újra kiadja fikciós és tényirodalmi köteteit is. A Terápiás hazugságok, ahogy a Schopenhauer-terápia is, Yalom jelenben játszódó regénye.

Egy szakember számára valószínűleg nincs is jobb, felszabadítóbb lehetőség, mint amikor saját szakterületéről ír fikciós történetet. Feszegetheti a határokat, elmondhatja véleményét, esetleges félelmeit, amikről szakmai fórumokon, szakmai megszólalásokban nem beszélhet, miközben mindent tud a témáról. Azt csak találgatni tudja az olvasó, még a feketeöves Yalom-olvasók is, hogy a regény cselekményéből mennyi a semleges vélemény vagy valós tapasztalatra épülő elem, mennyi a szarkasztikus kritika, vagy éppen mely elemek szólnak a pszichiáter szerző saját szorongásairól, félelmeiről.

A regény központi témája a terápiás kapcsolat, annak sokféle összetett formájában. A szereplők partnerségek sorozataként jelennek meg: terapeuták és páciensek, barátok és szerelmesek, ügyvédek és ügyfelek, szélhámos és áldozat… Ezek a partneri kapcsolatok ráadásul szövevényes hálózattá állnak össze. A terápiás kapcsolat fogalma itt nem korlátozódik arra, ami a terapeuta és páciense között létezik. Ehelyett Yalom kiemeli, hogy bármely kapcsolat tartalmazhat terápiás dimenziókat, és az emberi interakciók minden formájában rejlő kölcsönösség bárkit terapeutává tehet. A regény szereplői kölcsönhatások sorozatában lépnek kapcsolatba egymással, a pácienstől a terapeutáig – a szavak szélesebb és szűkebb értelmében egyaránt – és vissza. Yalom nemcsak arra kényszerít, hogy megkérdőjelezze a páciens–terapeuta modellt, hanem azt is kéri az olvasótól, hogy a terápiát két személy által közösen megtett utazások sorozataként fogja fel.

Hogy Yalom valódi célja a terápiáról (ezen belül is a pszichoanalízisról) és az orvosi modellről alkotott előítéletek reflektorfénybe helyezése megoldás nélkül, vagy éppen ezeknek az eloszlatása – ezt döntse el a mű olvasója. Az hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a szerző nem nagy barátja a pszichofarmakológiai megközelítésnek, vagyis a pácienseiket gyógyszerekkel tömő pszichiátereknek. Az már nem annyira nyilvánvaló, hogy mit gondol az analízisnél kevésbé rugalmatlan és egyre inkább teret nyerő, egyéb terápiás módszerekről.

A regény főszereplői a hagyományos analitikus iskola képviselői, és ahogy az a pszichológusok, pszichiáterek körében szinte magától értetődő, maguk is kisebb-nagyobb mértékben sérültek. Közös viszont bennük, hogy egytől egyig kis (vagy nagyobb) mértékben megszegik a terápiás szabályokat – saját kezdeményezésükre kísérleteznek, vagy belekényszeríti őket egy páciens és/vagy a szakmagőg, a hübrisz. Ez a gőg csak részben épül arra, hogy szakmai tudásukat betonbiztosnak gondolják, és így azt is, hogy pontosan tudják, meddig lehet elmenni, mennyire lehet biztonságosan eltérni a szabályoktól. Ennél talán jelentősebb, hogy ezek a remekül megfizetett emberek meg vannak győződve róla, hogy aki ennyi pénzt hagy náluk, az szükségszerűen nem hazudik. No, de Doktor House-tól jól tudjuk, hogy „létezik egy általános igazság: mindenki hazudik. A változó csak az, hogy miről.”

• Olvass bele!

Ahogy említettem, Yalom regényében a szigorúan kétoldalú terápiás kapcsolatok szövevényes hálózattá állnak össze. A történeten belül minden egyes szereplő jelentős, de gyakran véletlenszerű módon hatással van legalább egy másikra, olykor áttételesen többre is. Yalom rávezeti az olvasót a kapcsolatok kétoldalúságának fontosságára, és arra, hogy a kapcsolatok jellege, tartalma nem marad statikus, szükségszerűen dinamikusan változik.

Ennél is fontosabb azonban, hogy Yalom feltesz egy kérdést, aminek inkább a fikciós műfajban szabad elhangzania: ki a terapeuta, és mi a szerepe? Vajon a terapeuta akkor segít a legjobban a páciensnek, ha megközelíthetetlen marad – ahogyan azt az analitikus iskola szabályai előírják? Vagy inkább ahogy a két pszichiáter szereplő, Ernest és dr. Trotter gondolja: a terapeuta tartósabb és áthatóbb változást tud létrehozni azáltal, hogy megoszt magáról dolgokat a pácienssel és valódi emberként vesz részt a terápiában.

Yalom szerintem érzékelhetően az utóbbi felé hajlik, de ezzel megkérdőjelezi a terápiáról alkotott hagyományos elképzeléseket. Nemcsak azzal kérdőjelezi meg az orvosi modellt, hogy idézőjelbe teszi a páciens–orvos kapcsolatot, hanem tulajdonképpen demokratizálja a terápia fogalmát is. Nem kevesebb derül ki a történetéből, mint az, hogy az ember nem attól lesz terapeuta, hogy jobban „egyben van”, mint a többi ember. Valójában Yalom azt állítja: bárki lehet terapeuta, amennyiben hajlandó időt és energiát fordítani arra, hogy egy másik egyén mellett új tapasztalatokat szerezzen – és nekem ez a megközelítés nagyon tetszik.

A regény egyszerre roppantul szórakoztató és elgondolkodtató olvasmány. Akik sokra tartják a pszichiátereket, bizonyára nem szórakoznak annyira jól (mint én) azon, hogy mennyire könnyű átverni őket. Az élvezeti értéket nagyban növeli, hogy Résch Éva magyar fordítása jól tükrözi a közérthetően szakmai és a populáris megfogalmazások váltakozását, Yalom eredeti szövegének megfelelően. Az eredeti cím, Lying on the Couch kettősségét azonban nem lehet visszaadni, hiszen a lying szó angolul egyszerre jelent fekvést és hazud(oz)ást.

Yalom ma 93 éves, és nemigen képzelhető el, hogy újabb könyvet fog még írni. Így maradnak az újraolvasások. A Terápiás hazugságok 1996-ban született és harminc év után is változatlan érvényű. Sőt talán a magyar közegben ma még inkább érvényesek az üzenetei, hiszen a pszichologizáló megközelítések az elmúlt 20-25 évben nyertek teret itthon. Ám azon mindenképpen elgondolkodik az olvasó, hogy a közösségi média korában vajon mindez hasonlóan történne, történhetne-e (az első Facebook profil 2004-ben készült). Vajon meg lehet-e vezetni egy pszichiátert ennyire manapság? Amikor mindenki először lecsekkolja a másik publikus profilját.

Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok 
Park Kiadó, Budapest, 2022, 2024
Fordította: Résch Éva
474oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
online ár a bookline.hu-n 3825 Ft,
e-könyv változat 2700 Ft
ISBN 978 963 355 9123 (papír)
ISBN 978 963 355 2926 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A terapeuta rendelőjében mindenki hazudik. Hazudik Carolyn, akinek feltett szándéka, hogy tönkreteszi az ifjú Ernest Lash ígéretes karrierjét, mert meg van győződve róla: ő vette rá a férjét (volt páciensét), hogy elváljon tőle. Hazudik Shelly, a megszállott pókerjátékos, aki álnok módon férkőzik a terapeutája, Marshal bizalmába, mert csak így remélhet kievickélni szorult anyagi helyzetéből. Yalom világában páciens és terapeuta kapcsolata hihetetlenül bonyolult, olykor valóban nem könnyű eldönteni, melyikük az, aki segítségre szorul.
A Terápiás hazugságok fordulatos pszichológiai krimi, melyben a szerző metsző iróniával vizsgálja tulajdon szakmáját. A pszichiáterek, derül ki belőle, korántsem olyan jó emberismerők, hihetetlenül könnyű átverni őket.