Jelenünk a múlt tükrében | Kaliane Bradley: Időminisztérium

● K A R Á C S O N Y
U T Á N I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

Paddington |

Kaliane Bradley irodalmi bemutatkozását igen nagy felhajtás övezte. A regény megjelenésekor jelentős szerzők dicsérték nagy szavakkal, majd szerepelt Barack Obama idei nyári könyvlistáján is. A kérdés, hogy sikerül-e megfelelni az elvárásoknak, amelyek ezek alapján alakulnak ki az olvasóban. Azt hiszem, a helyes válasz az, hogy részben. Viszont aki elvárások nélkül vág neki az olvasásnak, szórakoztató és itt-ott még el is gondolkodtató történetet kap.

A történet viszonylag egyszerű. Egy olyan, nagyon közeli jövőben játszódik, amelyben az Egyesült Királyság kormánya rábukkant egy, az időutazást lehetővé tevő szerkezetre. Meg akarják érteni a transztemporális – időn és téren át tartó – mozgás emberi testre gyakorolt hatásait, hogy azután esetleg (ki)használják a technológiát a korabeli problémák, például a klíma melegedésének megoldására. Így aztán nem egy újabb (titkos)ügynökséget hoznak létre, ahogy azt az amerikaiak tennék, hanem egy új illetékes, ám annál titkosabb minisztériumot. Első lépésként öt, saját korában éppen a halál küszöbén álló vagy a kiemelés pillanatától egyébként is eltűntként nyilvántartott embert emelnek ki az időfolyamból, és a regény idejének Londonjába helyezik őket.

Az öt „elszármazott” egyike valóban létezett személy, Graham Gore főhadnagy. (Ha a név ismerősen cseng, az vagy azért lehet, mert az olvasó különösen érdeklődik az északnyugati átjáró felfedezése iránt, vagy olvasta Dan Simmons Terror című könyvét – a szerző is az utóbbi módon ismerkedett meg későbbi főszereplőjével.) Minden kiküldöttnek kijelölnek egy „hidat”, valakit, aki velük él, figyeli őket, és megkönnyíti az átmenetet a másik korba és helyszínre – a közeljövő Londonjába. Gore hídja egy részben kambodzsai származású köztisztviselő (a nevét nem árulja el), aki a Védelmi Minisztérium nyelvi részlegén dolgozott fordítóként, és akit a háromszoros fizetés meg az az ajánlat csábít, hogy menekültekkel fog dolgozni (az édesanyja a Vörös Khmerek elől menekült el). Miután elfogadta a feladatot, és aláírta az összes szükséges szigorúan titkos dokumentumot és titoktartási nyilatkozatot, narrátorunk döbbenten tapasztalja, hogy megbízása nem egy magas rangú menedékkérő, hanem egy jóképű, „kedves temperamentumú”, az időben elmozdított királyi haditengerészeti tiszt mellé szól.

• Olvass bele!

A sokszor kifejezetten humoros, néhol szarkasztikus regényt lehetetlen besorolni egyetlen műfajba. Az időutazás témája korábban elsősorban a sci-fi szerzőket érdekelte, és ennek megfelelően általában válaszokat kerestek annak tudományos elemeire. Bradley ezt a témát nagyjából elintézi a semmi közepén megnyíló kék fényt árasztó ajtóval. Azazhogy a történet folyamán kap némi teret annak boncolgatása, hogy az elszármazottak mennyire vannak jelen a regény jelen idejében és mennyire saját idejükben. Vannak műszerek, amelyek egyszerűen nem érzékelik egyik vagy másik szereplőt, és ez a jelenség egyre jelentősebb, ahogy telik a saját jövőjükben töltött idő.

A regénynek van egy kémregény-vonala is, ami a kötet kétharmadától válik hangsúlyossá. Ez a legkevésbé kidolgozott stíluselem, de mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a könyv szórakoztasson. Ennél sokkal hangsúlyosabb a romantikus vonal, hiszen mi sem természetesebb a fikció világában, hogy a fiatal főszereplőnő és a jóképű tengerész vonzalmat érez egymás iránt. Bradley azon a ponton, ahol ezek az érzelmek felszínre törnek, elkezd viktoriánus összetettséggel fogalmazni, különösen a környezet leírásában. Ezzel izgalmasan terelgeti az olvasót a műfajok között is. Nem adott viszont vele könnyű feladatot Tóth Bálint Péter fordítónak, akinek talán nem ártott volna valamivel több szerkesztői támogatás.

A Időminisztérium időutazós regény, de nem a témához kapcsolódó paradoxonokról vagy a történelem menetének megváltoztatásáról szól (bár felmerül, hogy meg lehet-e ölni Hitlert csecsemőkorában, ami Stephen Fry: Csináljunk történelmet! című szatírájában is téma volt), mint inkább a különbségekről és a közös vonásokról, amelyek függetlenek az időtől és a tértől. Ez talán a legérdekesebb eleme a regénynek: viktoriánus (sőt még korábbi – hiszen Gore-on kívül csak egyetlen elszármazott érkezett a közelebbi múltból) szemüvegen át nézni a jelent vagy a nagyon is jelenszerű közeli jövőt. Nem csupán arról van szó, hogy miként viszonyul egy régmúltból érkezett ember a mai öltözködéshez vagy ahhoz, hogy szinte sehol nem lehet dohányozni. Mindenféle erőltetettség nélkül merülnek fel olyan témák, mint a hivatalosan forszírozott színvakság megélése feketeként vagy ázsiaiként, a politikailag korrekt megfogalmazások (én például most eszméltem rá, hogy már az eszkimó szó sem PC), a túlélő bűntudata vagy a gyarmati korszak értékelése. Óhatatlanul is elgondolkodik az olvasó, hogy valóban minden esetben és témában haladásról beszélhetünk-e.

Kicsit olyan ez a regény, mintha az éppen kéznél lévő hozzávalókból hirtelen ütnénk össze egy különlegesen finom vacsorát. Bár számos fontos témát érint, az összhatás mégis könnyed. Tökéletes könyv lehetne karácsony estére, ha Izlandon élnénk, ahol ez az alkalom nem a családi veszekedésekről és rengeteg ételről szól, hanem bekuckózós olvasásról.

Kaliane Bradley: Időminisztérium
Fordította: Tóth Bálint Péter
General Press Kiadó, Budapest, 2024
264 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
online ár a kiadónál 4392 Ft,
e-könyv változat 3899 Ft
ISBN 978 963 452 8975 (papír)
ISBN 978 963 452 9255 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A közeljövő Londonjában egy rejtélyes új minisztérium működik: feladata, hogy a múltból kivételes személyiségeket hozzanak a jelenbe. Itt ajánlanak remekül fizető állást egy fiatal köztisztviselőnőnek, ám a munkája meglehetősen szokatlannak bizonyul: „hídként” kell szolgálnia, vagyis az a dolga, hogy együttélve segítse és felügyelje Graham Gore-nak, a Brit Birodalom haditengerészeti alezredesének a mindennapjait. A történelemkönyvek szerint a férfi egy 1847-es északi-sarki expedíción vesztette életét, így kissé meglepve tapasztalja, hogy nemcsak életben van, de olyan furcsa dolgok veszik körül, mint a mosógép, az internet és a bokájukat igencsak kivillantó nők. Akik közül pont az ő segítője lesz az, akivel egy hosszú nyár alatt egymást kerülgető lakótársakból igaz barátokká válnak – sőt minden különbözőségük ellenére egymásba szeretnek.
Ám ahogy kezd kikristályosodni az időutazás valódi célja, Grahamék kénytelenek szembenézni a múltbeli döntéseikkel és az elképzelt jövőjükkel is. Győzedelmeskedhet-e a szerelem a történelem előítéletein? És hogyan dacoljon az ember a múlttal, ha az a kedvese képében ott áll előtte?