Mi kerüljön a fa alá? | Jókai karácsonya

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

Laczkó Ilona Adél |

Karácsony előtt mindig felpezsdül a könyvpiac. A könyv változatlanul az egyik legszebb ajándék, még akkor is, ha egyre inkább luxuscikké válik. Ekkorra időzítik a kiadók azoknak a különleges és érdekes kiadványoknak a megjelenését, amelyek komoly sikerre esélyesek. Ilyenkor talán valóban alkalmunk adódik egy csésze forró tea vagy kávé mellett nyugodtan olvasni.

A Corvina Kiadó igazi kuriózummal célozta meg a szépirodalmat, méghozzá a 19. századi magyar prózát kedvelő olvasókat. A Jókai karácsonya igényes köntösben tálalt ünnepi válogatás a „nagy mesemondó” karácsonyi témájú írásaiból. Irigylem is a szerkesztőt, Király Leventét, aki a kötet összeállításakor bőven csemegézhetett a kevésbé ismert írások között is.

Még azoknak is, akik nem csak az iskolai kötelező Jókai-regényeket olvasták – bár nem győzöm hangsúlyozni: azok felnőtteknek szánt művek –, meglepő lehet mind a téma, mind pedig a novella forma választása. Pedig számos írása köthető a karácsonyhoz. A regények közül A barátfalvi lévita teljes cselekménye, a Szeretve mind a vérpadig két fejezete, míg A Bálványosvár egyik fejezete (Croescu apó) játszódik karácsony idején, A lélekidomárnak van egy A karácsonyfa alatt című fejezete – és a felsorolás korántsem teljes.

Jókai novellái kevésbé ismertek, pedig a maga idejében szinte elvárták tőle az igényesebb lapok, hogy szállítson valami frisset és időszerűt. (Arról nem is beszélve, hogy a nagy életműkiadás, majd annak nyomán a kilencvenes években megjelent 100 kötetes, új díszkiadás is több novellagyűjteményt foglal magába.)

Emellett azért is érdekes a karácsonyi novella, mert az ünnephez köthető tárcanovellát nevezzük így. Jókai karácsonyi novellái egy tervezett sorozat részei, melyek a Vasárnapi Újság ünnep előtti számaiban vagy annak mellékletében jelentek meg 1854-től néhány évig, de később nem folytatódott a sorozat. Pedig az olvasók nem unták meg, de 1855-56-ban átmenetileg Jókai lett a Vasárnapi Újság szerkesztője, később pedig egyre inkább a szélesebben hömpölygő, gazdag cselekményű regények foglalkoztatták.

Ebben az időszakban jelent meg Dickens Karácsonyi éneke (1843) és Andersen A fenyőfa című mese-novellája is (1844). A Vasárnapi Újság (immár Jókai szerkesztette) 1856 januári számában mutatják be Dickens életét és munkásságát (az ünnepről szóló műve már 1846-ban meg is jelent magyarul). Andersen Hókirálynő és A kis gyufaáruslány című meséi 1857-ben kerültek az olvasókhoz, méghozzá Szendrey Júlia fordításában.

• Olvass bele!

Vajon csupán véletlen egybeesés a karácsonyi írásoknak a megjelenése? Aligha.

A 19. század első felére a karácsony megünneplése eltávolodik az egyházi-vallási ünneptől, és elvilágiasodik: megjelenik a fenyőfa állításának szokása, és a tehetős polgárok körében tért hódít a bőséges ajándékozás is. Egyre népszerűbbekké válnak a heti- és havilapok, kivált a karácsonyi kiadások, amelyek minden korosztály számára tartalmaznak írásokat, verseket. Az átalakuló ünnep szociológiai, társadalompolitikai kérdések boncolgatására késztette a reformkor íróit, kritikusait, és a karácsonyi tárcanovellákban ezeket tárták az olvasók elé.

A gazdagok és szegények – elsősorban a szegény gyermekek – ünnepe közötti különbséget sokan ábrázolták ezekben a történetekben. Jókainál ennek legszebb példája talán a Melyiket a kilenc közül? című novella. A történet szerint egy gyermektelen gazdag ember megirigyli a háza földszintjén élő kilencgyermekes János csizmadia bensőséges karácsonyi énekét. Arra kéri a gyerekek apját, hogy jó pénzért adja neki az egyik gyermekét, hogy legyen nála is vidám az ünnep. Az apa sorra veszi a gyermekeit, de nem tud dönteni, így abban állapodnak meg, hogy akkor ne is énekeljenek. Végül azonban János mester visszaadja a pénzt, mert az éneklés derűje számukra többet ér.

Sok történet egyértelmű üzenete, hogy a gazdagoknak illene adakozni és segítséget nyújtani a rászorulóknak. Ha már máskor nem, legalább karácsonykor, mert adni legalább olyan nagyszerű érzés, mint kapni.

A kötet tíz novellát és három regényrészletet tartalmaz. A ma már nehezebben megérthető kifejezéseket precíz lábjegyzetek magyarázzák. Ha nem kötelező olvasmányként olvassuk Jókait, ráérezhetünk, stílusa milyen sokszínű, szókincse milyen gazdag – röviden: milyen élvezetes, tartalmas olvasmány kerül a karácsonyfa alá. Bárkinek szánjuk, nem fog csalódni. Az idei ünnepi kínálat legtalálóbb kiadványa vélekedésem szerint (na tessék, ezt is az ő szókincséből újítottam fel) a Jókai karácsonya.

Jókai Mór: Jókai karácsonya
Válogatta: Király Levente
Corvina Kiadó, Budapest, 2024
216 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
online ár a kiadónál 3591 Ft,
e-könyv változat 2799 Ft
ISBN 978 963 137 0485 (papír)
ISBN 978 963 137 0737 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Jókai varázslatos világok teremtője, Magyarország legolvasottabb írója, nemzedékek kedvence volt. Manapság leginkább kötelező olvasmányként találkozunk vele, valószínűleg kevesen veszik le a polcról egy-egy regényét csak úgy, a maguk szórakoztatására. Pedig érdemes, mert kivételes tehetségű író volt, a magyar kultúra egyik legkiemelkedőbb korszakának zsenije. Rengeteget írt, természetesen karácsonyi tematikájú novellákat is, hiszen az a típusú ünneplés (feldíszített fenyőfával, ajándékozással, jellegzetes menüsorral), amit mindannyian ismerünk, éppen az ő életében terjedt el és vált hagyománnyá.
E könyvben tizenkét karácsonyi története szerepel (plusz egy szilveszteri ráadás), a kisprózákon kívül néhány, a témába vágó regényfejezettel kiegészítve, így az olvasó újra fölfedezheti magának a magyar romantika legfontosabb alkotóját, s nem mellesleg újra és újra elámulhat sziporkázó humorán és fantáziáján, nyelvi és érzelmi gazdagságán – ez utóbbira talán még sosem volt annyira szükségünk, mint manapság.