Tájkép gépolajos ecsettel | Kertész Ákos: Makra

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

Ládonyi János |

Csaknem egy emberöltő elteltével vettem kézbe ismét a Makrát. A Trend Kiadó talán megérezte, hogy Kertész Ákos halálának évfordulójára jó lenne megismertetni a művet egy újabb nemzedékkel. Nem gondoltam volna viszont, hogy a felújítva kiadott regény ennyi homlokráncolást hozzon.

Egyfókuszú ábrázolással ismerjük meg címadó hősét Makra Ferencet. A felújítás nem modernizálást jelent, úgy kapunk mindent, ahogy 1971-ben rábólintott szövegére a szerkesztő. Hasonló érzés belemerülni, mint a próbakörre felkínált, OT-s rendszámú, gyári állapotúra felglancolt Zsiguliba ülni. Az ember látja, hogy szép, és megérti, milyen szenvedélyes vágy tárgya lehetett 40-50 éve ez az autó.

Jól megírt, mégis nehezen olvasható könyv a Makra. Ritka benne a szemet megpihentető párbeszéd, tagolásról sem nagyon beszélhetünk. Az átlagolvasó figyelmét megtartandó ma a szerzők legtöbbje aprófára hasogatja a mondandóját. Ez pedig szövegfolyam, itt-ott snittekkel. Ha úgy vesszük, remek koncentrációedző gyakorlat. Nehéz dolgunk azért még sincs, mert a Makra sodor magával. Ahogy a felpolírozott Zsigától nem várhatjuk napjaink menetdinamikáját, úgy a regény is inkább lassan hömpölyög. Eleinte észre sem vettem, de aztán felfigyeltem arra, hogy a gyomrom alatt-mögött megragad és vonszol magával. Egy bestseller világa beszippant – a Makra inkább csak rátelepszik az emberre.

Egy nagyon kemény fatönk egyetlen darabból kifaragott figurája Makra Ferkó. Kertész Ákos csak hasítóeszközöket használt, baltát, vésőt, gyalut. Semmi csiszolás, se simítás, szándékoltan nincs nyoma finomságnak. Azt a sorok közé (nem) írtakból kell kiérezni. Bő fél évszázad telt el a történet születése óta, egészen más világban élünk. Egy sor kifejezés, jelenség magyarázatra szorul a fiatalabb olvasók számára – de még az akkori társadalmi-gazdasági berendezkedés is. És mégis működik, az olvasót átjárja egy másik kor levegője. Már megint az akkori Zsiguli jár a fejemben, amit úgy szereltek össze Togliattiban (létezik még az a gyárváros?), hogy a tajgai hidegben is életre röffenjen. A Makra lecsupaszított történetvezetése az ólomsúlyú mondatokkal, a végeérhetetlen bekezdésekkel – amitől már alaposan elszoktunk – újra torkon ragadott.

Az ötvenes évekbe megyünk vissza, a gépolaj szagú műhelyekbe, onnan meg a munkaidő utáni kocsmázásokba. A főhős többé-kevésbé megbecsült karosszérialakatos, aki ezt a róla kialakult „tisztességes proli” képet minden áron meg akarja őrizni, ahogy azt fiatalon, igen józan észjárással eltervezte: meló, szorgalmas kis feleség, egyszer majd gyerek.

A történet legelején ezt a remélt idillt töri össze, hogy Ferkó megvéd egy ismeretlen lányt a csoportos megerőszakolástól. Hogy miért tette, magának sem tudja megmagyarázni. De ettől minden, amit eddig biztosnak gondolt, felborul. A gyárban felmond, elköltözik. Az új élet mégsem azt hozza, amit várt: nyugalom helyett káosz kavarog benne és körülötte. Ferkó önmagát sem ismeri eléggé, hiszen a háttérben ott van a józanul választott feleség, az egyszerű Magdus. De megismeri a szerelem mélységét a festő Valival, aki a művészet felé irányítaná, és a gátlásokat hírből sem ismerő, szenvedélyes Sztanekkel, aki kisajátítaná magának. Makrában a munkáserkölcs és az értelmiségi szemlélet tektonikus lemezei ütköznek egymásnak és rengetik meg szilárdnak hitt világképét. Makra igyekszik mindhárom nőt egyszerre boldogítani, hiszen mindhármukhoz vonzódik – és közben önmaga lenni, de ehhez túl becsületes. Nem mernék komolyabb párhuzamot vonni Makra Ferkó sorsával – de azért mégis megérezzük: mintha mindannyian elmakrásodtunk egy kicsit.

A könyvet az első megjelenésekor ünnepelték – és félre is értették. Egy korábbi kiadásának fülszövege így summázza: „Munkásregényt láttak benne, mert így volt egyszerűbb, [pedig a] Makra a hétköznapi díszletekben valóságos passiójáték, szenvedéstörténet, egy emberről, aki megalkuszik, de aki egyszersmind megalkuvásra képtelen.”

Szóval Kertész Ákos regényét tekinthetjük időutazásnak, amelyben megismerhetjük azt a kort a maga nyers, megszépítetlen valóságában. Akár csak olyan apróságokból is, hogy egyes témákról úgy értekezik az író, amiért ma némelyik kiadó visszadobná a kéziratot, vagy/és enyhítést, átfogalmazást követelne. Kertész nem törődik azzal, hogyan érzi magát a kedves olvasó. Érezze magát egész nyugodtan kényelmetlenül.

• Olvass bele!

Makra Ferenc történetében semmi nem fordul jóra. A regény legelső mondata határozottan baljóslatú, és az utolsó lapon már balvégzetté vastagodik. A történet megjárta a filmvásznat, tehát nem számít spoilernek, ha elmondom: ez a szerencsétlen antifőhős eljut a zsákutca végére. Onnan nincs már kiút. Karakterébe van kódolva a sorsa: öngyilkos lesz. Kertész nem trükközésből vet véget Makra életének, nem is szabad ilyesmit feltételezni – csak éppen ezt látta maga körül huszon-egynéhány évesen. A kiúttalanság ma más eszközökkel de ugyanúgy megjelenik.

A borító elüt napjaink túlingerelt vizuális világától, szikár, mint egy Mondrian-kép. De helyén van, és ugyanúgy gondolkodásra késztet, mint maga a könyv. A Makra 2024-ben: időutazás, meglepetésekkel.

Kertész Ákos: Makra
Trend Kiadó, Budapest, 2024
248 oldal, teljes bolti ár 3999 Ft,
online ár a kiadónál 3599 Ft,
e-könyv változat 990 Ft
ISBN 978 615 646 9298 (papír)
ISBN 978 963 096 4036 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Kertész Ákos Makra Ferenc alakjában olyan bizonytalan, a sorsdöntő pillanatokban sokszor megfutamodó hőst teremtett, aki a kirekesztettségtől félve saját egyénisége és tehetsége elől menekül, hogy beleolvadjon a környezetébe. A regény örök érvényű kérdése ma is újabb jelentésrétegekkel ruházódik fel: miért szeretnek az emberek elbújni a tömegben ahelyett, hogy megpróbálnának kiemelkedni?