Amikor nagy pénzek forognak kockán | Richard Armitage: Genf

Paddington |

Amikor egy színész írásra adja a fejét, rajongói minden bizonnyal nagy várakozással fogadják a könyvet. Aki viszont nem rajongó, mint Richard Armitage esetében én, egyszerűen csak első regényként tekintenek egy ilyen kötetre. A Gyűrűk ura filmtrilógiával világhírűvé vált brit színpadi és filmszínész első regénye a Genf. És nem-rajongóként bátran állíthatom, egyáltalán nem rossz lélektani krimi.

A regény története egy olyan találmány körül forog, amit biztosan nagy érdeklődés mellett dobnának piacra, ha létezne. És létezése ma már nem is tűnik lehetetlennek. Egy olyan mikrochipről van szó, amely újrahuzalozza az agyat, és segíthet mindenféle betegség gyógyításában. Ezek közül az egyik legfontosabb és legelterjedtebb az Alzheimer-kór, ami a várható életkor növekedésével lassan népbetegséggé válik. Ám egy ilyen technológia mindig magában hordozza a rossz felhasználás lehetőségét is.

Sarah Collier, a visszahúzódó Nobel-díjas tudós férjével a címadó Genfbe utazik, hogy először ellátogasson egy titokzatos tudós alpesi kutatóközpontjába, a Schiller Intézetbe, majd fontos szakmai eseményen méltassa a találmányt. Különös koreográfiával mozog egymás körül a regény négy főszereplője: Sarah mellett a férje, Daniel, aztán a kutatócég határozott PR-ese, Helen, végül a bizonytalan múltú orosz biztonsági főnök, Pável. A mikrochip-fejlesztés mögött álló Mauritz Schiller tolószékes alakja egyszerre idézi fel a James Bond filmek főgonoszait és X professzort az X-Man filmekből, ám ebben a drámában ő inkább mellékszereplő. Fontos mellékszereplő még egy internetes influenszer, a Landau-jelentés nevű leleplező blogot író Terri, akinek az írásai néhányszor teljesen megváltoztatják a történet irányát.

• Olvass bele!

A cselekmény a kötet közepéig inkább családi drámának tűnik. De ekkor az eddig sem cammogó sztori nyaktörő sebességbe kapcsol. A rutinos thriller olvasók valószínűleg hamar rájönnek a történet legfontosabb csavarjára (amit a könyv iránti tiszteletből most nem fogok elárulni). Ettől azonban a Genf még csupán kellemes kikapcsolódást nyújtó olvasmány, ami azonban nem emelkedne ki a thrillerek tengeréből, ha nem a szerző nevével reklámoznák.

Ezt pontosan tudta az Amazon is. Eredetileg ugyanis ők kérték fel könyv írására a színészt. Armitage nyilatkozatai szerint ajánlottak neki szellemírót is, ám ezt a lehetőséget nem vette igénybe. A regény forgatási szünetekben, utazás közben, repülőtereken, vonatokon, várakozás közben íródott. Ez talán segített abban, hogy a rövidke fejezetek még feszesebb tempójúak legyenek. Armitage elmondta, hogy a filmkészítésben szokásos módon először történetvázlatot (storyboardot) készített, majd ezekre építette fel a cselekmény javát. A pörgős sztorit Szieberth Ádám gyakorlott kézzel fordította magyarra.

A két-három este alatt kiolvasható regényből egyértelműen kiderül, a szerző nem nagy barátja a nagy gyógyszerfejlesztő cégek óriási befolyásának, a „Big Pharmának”. Felhívja a figyelmet arra is, hogy milyen veszélyeket rejt, ha ezek együttműködnek az emberi ésszel nehezen felfogható technológiai fejlesztésekkel. A tudomány történetéből tudjuk, hiába terveznek valamit kifejezetten jó célokra, ha a technológia használható másra is, akkor azt valaki, valahol, valamikor használni fogja. Nagyon aktuális Armitage műve, hiszen a miniatűr technológia és a mesterséges intelligencia (AI) fejlődése a szemünk előtt zajlik. Fájdalmas vizsgálatok helyett elég egyszerűen lenyelni egy miniatűr kütyüt? Nem hangzik rosszul. De vajon tudjuk-e, értjük-e, hogy mit is tud ez a technológia. Ma már nem ritka az olyan eszköz sem, ami „belepiszkál” az emberi agyba. Hogy csak egy, nagyon ellentmondásos dolgot említsek, ilyenek a hallóideget aktiváló, ún. cochleáris implantátumok. A regényben leírt technológia nagyon egyszerűen installálható lenne az agyban. Na, de mit művel, ha már odabent van?

Ennek természetesen komoly etikai vonatkozásai vannak. A szerző – és a fiktív Schiller Intézet – ezért választ olyan embert Sarah személyében, akinek sziklaszilárd etikai normái vannak. Van-e az a pénz, amennyiért valaki feladja ezeket az elveket? Ez is nagyon aktuális kérdés a tudományos kommunikáció és általában a tudomány-etika területén. Nem árt, ha egy ilyen könnyű műfajba tartozó történetben is van némi gondolkodásra késztető elem – a Genf pedig ilyen sztori.

Richard Armitage: Genf
Fordította: Szieberth Ádám
General Press Kiadó, Budapest, 2024
264 oldal, teljes bolti ár 4290 Ft
online ár a kiadónál 3432 Ft
e-könyv változat 2999 Ft
ISBN 978 963 452 8852 (papír)
ISBN 978 963 452 9132 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Sarah Collier, a Nobel-díjas tudós felhagyott a munkával, hogy több időt szentelhessen a családjának. Örül, hogy végre nyugodtan otthon lehet a férjével, Daniellel és a kislányukkal, Maddie-vel. Minden pillanat számít, Sarah-nál ugyanis kezdenek mutatkozni az Alzheimer-kór korai jelei. Ezért is húzódozik, amikor felkérik, hogy legyen egy rangos biotechnológiai konferencia díszvendége. Végül a neurológus férje meggyőzi, hogy a genfi konferencián bemutatott technológiának, a Neurocellnek érdemes hírverést csapni, mert forradalmasíthatja az orvoslást – mi több, Sarah életét is megmentheti. Csakhogy egy ilyen értékes találmány sokak érdeklődését felkeltheti. Nyüzsögnek a befektetők, csakúgy, mint a külföldi kormányok ügynökei, és a súlyosbodó tünetektől szenvedő Sarah már nem tudja, bízhat-e bárkiben – önmagát is beleértve.

Richard Armitage, az íróként most debütáló neves színész merész, egyben kiszámíthatatlanul fordulatos thrillere a festői, ám csalóka szépségű Svájcban játszódik, és a biotechnológia világába kalauzolja el az olvasót.