A gyűlölet anatómiája | Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek

kistibi |

Az ortodox gondolkodásmódról, a vallási brutalitásról ritkán olvasni olyan nyers, haragos és megdöbbentő művet, mint M. M. Sarr regénye. A helyszín Szomália, főhőse pedig Ndéné Gejé, a fiatal egyetemi tanár. Franciaországból visszatérve tapasztalja meg, hogy Szomáliában senkit nem érdekel az irodalom oktatása. Megpróbálja megreformálni egyetemi munkáját, de a kényelmes professzori székekbe betonozott kollégák mindent elkaszálnak, mert azt hiszik, a helyükre pályázik. Az fel sem merül bennük, hogy valaki mást és jobbat akar. De ez csak a kisebb baj.

Szomália látszatra modern ország, de valójában szinte mindenben a vallási törvények irányítják, és irtózatosan kegyetlen a másként gondolkodókkal szemben. A homoszexualitást halálos bűnnek, kiirtandó eltorzulásnak tekintik, amit a fehérek hurcoltak be. Ndéné Franciaországban, demokratikus iskolákban végezte a tanulmányait, és egyszerűen nem érti, ami körülötte zajlik. A regény tulajdonképpen a megértés utáni vágynak, az önismeret megszerzésének története. Közben pedig keresztmetszetében mutatkozik egy olyan totális diktatúra, amelyik könyörület nélkül söpör el mindent, ami eltér az elveitől.

Ndénének a szerelme Rama, aki szeretkezés után egy különös videót játszik le neki. Ebben egy férfit ásnak ki a temető szentelt földjéből, és az út menti árokba dobják, mivel homoszexualitással vádolták. Rama megkérdezi, mit gondol erről.

„– Megdöbbent, de egyelőre nem tudom, mit kellene gondolnom róla. Gondolom, gór-jigén volt.
– Gondolod, hogy gór-jigén volt. Gondolod? Mi más lett volna? Ők az egyetlenek ebben az országban, akiktől megtagadják a temetést. Az egyetlenek akiktől megtagadják az életet és a halált is. És te nem tudod, mit gondolj róla?…
– Nem. Nem tudom. Végül is csak egy gór-jigén volt.”

A gór-jigén volof nyelvű szó. Ezt a nyelvet mintegy négymillió ember beszéli Szenegál, Gambia és Mauritánia területén. Szó szerinti jelentése: férfi-nő. És ezzel a pontatlan meghatározással, szándékosan egy kalap alá vesznek minden, a heteroszexuálistól eltérő magatartást.

Ndéné mindezek után egy nagy pofont kap Ramától, és szembesülnie kell azzal, hogy a szerelme megveti. A lány ugyanis nem akarja elhinni, hogy egy magasan képzett, művelt, érzékeny ember ilyet képes mondani: „Végül is csak egy gór-jigén volt.”

Európai ésszel nehezen érthető meg a tömeges őrjöngés, ami a kihantolást kíséri. Maga a tény is borzasztó. Ámbár ha Nagy Imre kátránypapírba tekert, szögesdróttal átkötött koporsójára gondolok, ami fölé a Borbíró Piroska nevet írták – hát, mi sem lehetünk büszkék. Nekünk, európaiaknak Antigoné óta tudunk kellene: a holttest már nem ellenség, nem ellenfél, és tisztes eltemetésére isteni törvények vonatkoznak.

Ndéné az egyetemen is szembesül a Rama viselkedésében már megmutatkozott agymosás hatásával. Tanártársai elítélik, diákjai szabályosan fellázadnak, mert Verlaine költészetét szándékozik tanítani. Európai gondolkodással nem érti (vagy nem akarja érteni), hogy a költészetet mennyiben befolyásolja a szerző nemi irányultsága. Egyik diákja a mecsetben hallottakat vágja a szemébe: „Mert maga egy homoszexuális költészetét tanítja nekünk. Hatással lehet ránk. Ezért tiltotta be a minisztérium Verlaine oktatását. Ő is a nagy európai propaganda része, amelynek célja, hogy elterjessze nálunk a homoszexualitást. De nem tűrjük többé. Meg fog változni a tananyag. Insallah.”

És most kitérőt teszek: ha valaki azt hinné, hogy az ostobaság (vagy az agymosás hatása) térhez, időhöz, valláshoz kötött, nézze meg a megtörtént események alapján készült, Elfogy a levegő című magyar filmet. Ez egy tordai tanárnő történetét dolgozza fel, aki volt olyan bátor, hogy azt a filmet, a Teljes napfogyatkozást merte ajánlani tizenhét éves diákjainak, amelyik Verlaine és Rimbaud kapcsolatáról szól. Ezzel a történettel a tanárnő a szimbolizmus korát, életérzéseit akarta közel hozni tanítványaihoz. Itt nem az imám, nem a szemellenzős vallási hagyománykövetés szólt közbe, hanem egy izomagyú apuka. Feljelentette a tanárnőt, hogy mivel tömi az ő pici gyermeke fejét, persze anélkül, hogy a fiával beszélt volna erről. A film pontosan megmutatja, hogyan hátrál ki a tantestület a főhős mögül, hogyan üli torát a kisszerűség, az ostobaság, a szervilizmus.

Ndénét felkavarja a kérdés, és apjához fordul tanácsért. Az apa megbecsült tagja a muszlim közösségnek, s mivel az imám haldoklik, ő vezeti a soron következő közös imádságot a mecsetben. Témája természetesen a kihantolt férfi. „Helyeselte, hogy kiásták a férfit, emlékeztetett a temető szent mivoltára, és kijelentette, hogy a homoszexuálisoknak börtönben a helyük, mert a gór-jigének nemcsak bűnösök, de bűnözők is, akiknek a puszta jelenléte a társadalom puszta kohézióját és erkölcsét fenyegeti; olyan élőlények, akiknek már maga a létezése is emberiség elleni bűn.”

A megvádolt ember környezetét természetesen nem érdekelte, hogy a vád igaz-e vagy hamis, a családjának az volt a feladata, hogy mentegetőzzék és elhatárolódjon a bűntől. Ndéné apja beszéde végén a következőket mondta: „Egyetlen dolgot tehetünk Isten ezen teremtményéért, imádkozhatunk, hogy könyörüljön a lelkén.” És ennyi elég. Ez a mondat, ez a könyörületről, sajnálatról szóló mondat elegendő ahhoz, hogy Ndéné édesapja egy példásan leélt élet után kegyvesztetté váljon. Utolsó sorba kerül a mecsetben, ismerősei elfordítják róla a tekintetüket, ha találkoznak, összesúgnak mögötte az utcán… De ő méltósággal viseli büntetését. Ndéné ezek után megkérdezi tőle azt, amit nem kérdezhetett volna, illetve ha tisztán a muszlim kultúrában nőtt volna fel, és eszébe sem jutott volna szóba hozni:

„– Ha gór-jigén gyereketek született volna, mit tettetek volna?…
– Egyértelmű: megtagadtam volna.”

• Olvass bele!

Milyen vallás az, amelyik szembeállítja egymással az apát és a fiút? Milyen hit az, amelyik kirekeszti az életből és a halálból egyaránt azt, aki nem tetszik neki? Milyen emberek azok, akik képesek ezt az egészet elhinni, és hit és szeretet nevében terjeszteni?

Habár mi itt a hazai napi politikából tudjuk, hogy vannak jó b***k, meg vannak rossz b***k. A magyar közélet éppen mostanában rehabilitálta azt a magyar politikust, aki kijárási-gyülekezési tilalom alatt egy melegpartin vett részt, és a kiérkező rendőrök elől az ereszcsatornán akart elmenekülni. Ebben a történetben nem az a fő baj, hogy megtörtént, és így történt meg, hanem hogy éppen ez a politikus fogalmazta meg azt a törvényt, ami a homoszexualitást szándékosan összemossa a pedofíliával. Nem a szexuális orientációjával ártott a magyar közéletnek, hanem azzal, amit a törvényszövegbe beleírt.

Ndéné tisztán szeretne látni, ezért elmegy a temetőből kiseprűzött férfi édesanyjához. A regény legfájdalmasabb, legköltőibb része ez. „Egyedül ő ismerte a csend kiapadt kútjának mélyét, ahol nincs más, mint magány és halálvágy… Csak egy halott ölelhet halottat; csak egy árny csókolhat másik árnyat.” Orpheusz még az Alvilágba is elment szerelméért, mert nem tudta, amit Sarr tud: csak egy árny csókolhat másik árnyat. Mitológiai mélységű a gyász, mitológiai mélységű a fájdalom. Kiderül, hogyan történik Szenegálban egy ilyen eset. Az anya így meséli:

„– Az egyetlen gyermekem volt… Hároméves volt, amikor meghalt az apja. Egyedül neveltem fel. Harcoltam érte. Megalázkodtam a sikeréért. Idén fejezte volna be az egyetemet. Nem tudtam, hogy a férfiakat szereti-e vagy a nőket, de büszke voltam rá. Segített nekem. Magánórákat adott, hogy egy kis pénzt keressen. Példás fiú volt. És aztán egyszer csak a semmiből felcsapott ez a pletyka… Az ölte meg.” És az anya élete?

„Késő éjjel értem haza, hosszas bolyongás után. Egy lakonikus feliratot találtam az ajtómon: púsz púp, (vagyis) „szartoló”, a számos gúnynév egyike, amellyel a volof nyelvben a gór-jigéneket illetik.”

Sarr könyve egyszerre dühös, fájdalmas és gyönyörű. Lehet elmélkedni azon, hogy sok-e a történetre rakott gondolatmenet, de nem érdemes, mert így egész. Egy fiatal alkotó fájdalmas üvöltése, hogy így, ahogy van, nincsen jól. Szomália!

A Kelet-Afrika szarván fekvő ország nagyon messzire van Európától, meg attól, amit mi európai gondolkodásnak szeretnénk hinni. Majdnem a teljes lakosság az iszlám szunnita ágát követi. Az iszlám elhagyása halálos bűn. A kereszténység halálos bűn. A homoszexualitás halálos bűn. Ne csodálkozzunk tehát Ndéné, vagyis hát Sarr haragján, fájdalmán, csalódottságán. Ő csak úgy szeretne élni, ahogyan gondolatai diktálják, nem úgy, ahogy a szent emberek mondják.

Mohamed Mbougar Sarr az egyik legtehetségesebb fiatal író a világirodalomban. Ez azért nem túlzás, mert harmincegy évesen nem szokás Goncourt-díjat kapni, és ne felejtsük el, hogy az Ugyanolyan emberek három évvel előzte meg Az emberek legtitkosabb emlékezetét, ami a francia és a világ irodalmának elejére repítette alkotóját.

A kötetet Balla Katalin fordította, kiválóan, a szövegen átsüt Ndéné minden indulata, minden érzékenysége.

Mohamed Mbougar Sarr: Ugyanolyan emberek
Fordította: Balla Katalin
Park Kiadó, Budapest, 2024
168 oldal, teljes bolti ár 4499 Ft,
online ár a bookline.hu-n 3825 Ft,
e-könyv változat 2999 Ft
ISBN 978 963 633 1184 (papír)
ISBN 978 963 633 1191 (e-könyv)

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

Mohamed Mbougar Sarr azt a kérdést járja körül lírai szépségű regényében, amely talán a legfontosabb kérdés mindannyiunk életében: Hogyan találjuk meg magunkban az erőt, hogy valódi önmagunkká váljunk, bármi legyen is az ára?
Ndéné Géjé, a fiatal irodalomprofesszor nem hisz a szemének az irodalomoktatókhoz intézett minisztériumi felhívást olvasva: hagyják ki a tananyagból Verlaine és más, bizonyíthatóan homoszexuális szerzők műveit, mert rossz hatással lehetnek a hallgatókra. Ostobaság, egy vers értékének semmi köze a szerző szexuális orientációjához! Ndéné fel van háborodva, még ha tisztában is van vele, hogy a felhívás csupán a fellobbanó homofóbia legújabb jele a muszlim többségű Szenegálban, ahol a homoszexualitás vallásgyalázásnak számít, olyan bűnnek, amelyet a fehérek hurcoltak be az országba. Miután ellenállására válaszul felfüggesztik oktatói posztjáról, Ndéné tanulmányozni kezdi országa hagyományait, hogy megértse a homoszexuálisnak kikiáltott emberekkel szemben táplált gyűlölet mozgatórugóit, és útja során olyan belső tájakra téved, amelyekről azelőtt mit sem tudott.