Ez a nemzedék fog dönteni arról, milyen jövőnk lesz | Grancsa Gergely (szerk.): Hangulatjelentés

H. Móra Éva | 

Alig egy évvel a Költővel nem járnék című, nagy sikerű antológia megjelenése után (amit a Petőfi-év kapcsán állított össze) újabb válogatással jelentkezett Grancsa Gergely. Beszédes a cím – bizonyára nem véletlenül áthallásos, rossz emlékű időkre utalva – és az alcím is. Az utószóban jó néhány hívószót sorol, amelyek erősen rányomták bélyegüket az elmúlt másfél évtizedre: klímaválság, háborús vészhelyzet, migráció, gender, szuverenitás, elmúlt nyolc év, világjárvány, Soros, Brüsszel, a holdról is látszik, kétharmad, fülkeforradalom. Részben ezekről és persze sok másról szólnak e kötet írásai. Fontos szempont volt a szerkesztéskor, hogy a legavatottabbak kapjanak szót: a kortárs írók fiatalabb nemzedékének novellái sorakoznak a könyvben.

Számomra mindig izgalmas kézbe venni egy ilyen antológiát; egyrészt a sokszínűség garantálja az olvasói kedv lankadatlanságát, másrészt üdítő dolog a fiatalok megnyilatkozásait megismerni. Ezúttal se csalódtam. Friss hang, őszinteség, problémaérzékenység jellemzi a darabok nagy részét. Legtöbbjük egyes szám első személyben íródott, ez talán még hitelesebbé teszi őket. A társadalom legkülönbözőbb rétegeinek fiataljai szólalnak meg általuk.

Méltó helyre került Czakó Zsófia kötetindító írása, egy falun élő tinilány élményeit tolmácsolva, akinek a falunapok vattacukros forgataga jelenti a piros betűs ünnepet. Beszédes a kezdés, egyetlen mondatba sűríti a világtól való elzártságot; ugyanakkor az elbeszélő azt is érezteti, hogy ez számára természetes. „Ági néni egész évben azt magyarázta, hogy ez a műút kiemelkedő fontosságú, mert összeköt majd minket a várossal, Nyékládházával, ahonnan kétóránként egyenes járat indul Mezőkövesdre, huszonhat perc a menetidő, és onnan már nagyon gyakran jár busz és vonat Egerbe vagy akár Budapestre is, ha esetleg máshol szeretnénk majd gimnáziumi tanulmányokat folytatni, kiemelkedő fontosságú hát, hogy településünknek jó minőségű összeköttetése legyen a szomszédos Nyékládházával. Ez a kulcs a nagyvilághoz, mondta Ági néni.” (Nem véletlen a propagandaízű szöveg: a tanárnő a polgármester felesége…) Még egy jellemző részlet a vidéki kamaszlányok bájosan naiv-becsületes észjárásáról: „A pattogatott kukoricát ingyen adták, ez volt a helyi polgármester ajándéka a városiaknak, és mi nem mertünk kérni, mert mi nem nyékládháziak voltunk, és féltünk, hogy lebukunk.” (Kulcs a nagyvilághoz)

Érettségi előtt álló lány a Tesztrepülés főhőse. Életvitelszerűen lop, csen üzletekből, maga sem tudja, miért. Az izgalom miatt? Vagy próbatétel saját maga számára: sikerül-e? Tépelődései mögött fölsejlik a rákos anya, akit nagyon szeret, ő a példaképe, és rettenetes az elvesztésére gondolni. (Molnár T. Eszter) Anya-lánya kapcsolat áll a fókuszban a Dupla földben is. A cím csillagjegyre utal: az anya tűz és víz jegyű (az aszcendenst is figyelembe véve): álmodozó, rapszodikus természetű, míg a lány a föld-föld jegyével „lerántja” őt. Ellentmondásos kapcsolatuk rengeteg veszekedéssel jár, de az elbeszélő lány szavaiból szeretet sugárzik. (Élő Csenge Enikő)

• Olvass bele!

Nem így Mészöly Ágnes hősnőjénél, aki megjárja az önpusztító élet keserves bugyrait, mire ráébred, hogy „jó fej” szülei becsapták: „…ez az egész nem rólam szólt. Tényleg ők voltak a világ legtámogatóbb, legelfogadóbb szülei, de apám nem azért nem kevert le nekem egy maflást, amikor totálkárosra törtem a kocsiját, és anyám nem azért pózolt velem a Pride-on, mert nekem erre volt szükségem, hanem azért, mert nekik erre volt szükségük. Hogy tökéletes szülők lehessenek. Hogy ez az egész igazából róluk szól. Én csak egy nyomorult kellék vagyok, ami jól mutat a felsőközéposztálybeli, haladó értelmiségi pár életében, amivel demonstrálhatják, milyen elfogadók, nyitottak, áldozatkészek.” Fájóan jellemző sorok… (Alice in Wonderland) Zűrös családból menekül a Happy meals egyetemistája, aki a „Mekiben” érzi magát otthon, nem pedig művész szülei közelében. A lány megvallja, irigyli az elvált családokat – ez is beszédes. (Kállay Eszter) A női megaláztatást kénytelen elviselni a Maga tudja nőgyógyásznál járó szereplője, akit a rendelőben megértés helyett cinizmus, közöny, bántó hang fogad. (Kalapos Éva Veronika)

Szintén női hangon szólal meg Miklya Luzsányi Mónika novellája. Érzékeny témát feszeget: a „migráncsozást” járja körbe, megindítóan szépen megírva. Rafi, a vegyes házasságban született lány boldogan és sikeresen éli tanulmányi éveit, mígnem egy döbbenetes szembesítő élmény hatására fordulatot vesz az élete – de ehhez egy sor illúziójával kell leszámolnia, és csalódik többek között imádott tanárnőjében is. (Én itt vagyok otthon)

A fiúkat sem kímélik a kamaszkor bizonytalanságai. Egy meleg srác képtelen anyjával normális szót váltani, valódi beszélgetés helyett kénytelen anyja semmitmondó sztereotípiáit hallgatni. „A szülei jó emberek, akik soha nem kérnék a gyereküket arra, hogy legyen jó, mindhalálig legyen jó, de mégis arra nevelték, és úgy érzi, ezt is várják tőle. De fogalma sincs, hogy a melegség vajon belefér-e mindebbe a jóságba.” (Veszprémi Szilveszter: Nyilas Misi szép) Feltehetően ugyanez a kérdés kínozza azt a fiatalembert, aki külön költözött szüleitől és húgától, miután apja drámai módon reagált egy bejelentésére… Moesko Péter igen talányos: csak finom utalásokkal sejteti az okokat az egyébként is bizarr történetben. (A befutó) A megértő nagymama a tanácsadója a Bendl Vera által teremtett kamasznak, a novella címe mindent elmond a félszeg fiú bizonytalanságáról: Fogalmam sincs, mi legyen.

Mindnyájunknak ismerős az a helyzet, amikor a gyerek- és ifjúkori barátságok a felnőttkorba érve valahogy elkopnak. Ez a témája az Ikreknek: úgy érezzük, a lány végre rájön, hogy csak gyerekes, külső tulajdonságok alapján tartották magukat ikreknek a barátnőjével. Ám – számomra kissé előkészítetlenül – a befejező fordulat mégsem ezt tükrözi. (Nyulász Lelle) Némileg hasonló a Narancsültetvény alaphelyzete is, de ezt az írást már vastagon és egyértelműen átszövi a politika, ahogy a címből is sejlik. A fiatalemberek diákkori majd egyetemi világmegváltó, kormányleváltó (!) álmait a férfikorba érve egyikük feladja. (Bereményi Géza Lee von Cliff-dalszövege jutott eszembe a szomorú történetről.) (Bíró Zsombor Aurél)

És még egy Cseh Tamás-os, bereményis asszociáció: az Önképzőkör olvastán a dalszerzőpáros Világnézeti klubja idéződött fel bennem, különösen az aranyosan butácska ifjú hölgy naplójegyzeteinek szóhasználata nyomán, valamint az a tény sem elhanyagolható, hogy hősnőnk észre sem veszi, pontosabban nem fogja fel ésszel, mennyire kiszolgáltatottá válik párkapcsolatában. (Luka Klára) Ez az írás is politikai színezetű – bár kissé kifordítva –, ám sokkal inkább az A maszk. Furcsamód csak az illusztrációból jöttem rá (Biacsics Renáta kiváló munkái), hogy lány a főszereplő – de talán nem is a neme érdekes, hanem azok a kérdések, amelyeket boncolgat. Az egyik legsúlyosabb és állandó problémát: a megosztottságot teszi nagyító alá egy érdekes történetbe ágyazva. Jobb- és baloldal – valójában mit jelentenek ezek? Léteznek-e egyáltalán ezek a fogalmak? „Ebben az országban volt két világháború meg negyven év kommunizmus, aztán állítólag senki nem volt náci meg senki nem volt kommunista. Aha. Én a biztonság kedvéért úgy veszem, hogy mindenki vagy náci volt vagy kommunista vagy mindkettő. Most tényleg, egyébként ki csinálhatta volna?” Érdemes ezen az eszmefuttatáson elgondolkodni… Meg ezen is: „Aki becsületes, az baloldali vagy jobboldali?”

Kemény kérdések, sok-sok gondolkodni való. Legfőképpen arról, miféle világot teremtettünk-teremtünk a most felnövő nemzedékeknek.

Hangulatjelentés – Közérzeti novellák.
Grancsa Gergely (szerk.)
Biacsics Renáta Renyagyár illusztrációival
Pagony Kiadó, Budapest, 2024
Tilos az Á Könyvek
240 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
online ár a kiadónál 4941 Ft,
ISBN 978 963 587 6945

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

(…) észre se vettem, hogy lassan szétmaszatolódik körülöttem az idő, megy előre a világ, én meg valahogy kicsúszok belőle. Görgettem magam előtt a hétköznapokat, és csak néha jutott eszembe (…), hogy valami ilyesmi lehet ez a későkapitalista felnőttlét, amibe olyan nehéz beleszokni, hogy a generációm fele inkább meg se próbálja.
Tizenkilenc novella kortárs magyar szerzőktől – köztük Biró Zsombor Aurél, Czakó Zsófia, Harag Anita, Kállay Eszter, Mécs Anna – az elmúlt húsz évről, és arról, milyen ma Magyarországon felnőni.