Egy esküvő, két holttest | Szlavicsek Judit: Halál Tihanyban

Laczkó Ilona Adél |

Kardos Júlia négy éve zárta le az utolsó nyomozását (erről szólt a Hullámsír), már nem a hévízi rendőrség állományában dolgozik, sőt már nem is nyomozó, hanem a Veszprém megyei főkapitányságon HR-vezető. Nyugodt hétköznapi életre vágyott Forrai Csongor, a fővárosi nyomozó oldalán, meg egy közös gyermekre. Ez azonban nem valósult meg, pedig nagyon próbálkoztak. Szakítottak Forraival, majd Júlia nyakig merült az önsajnálatba, és magányosabb, mint bármikor.

Ezt zavarja meg egy váratlan telefon. Tihanyból hívja a körzeti megbízott, és segítséget kér, mert behoztak az őrsre egy zavart idős nőt, aki csak angolul kántál valamit. Kardos máris indul (hja, a zsaruvér!), és éppen kommunikálni próbál a hölggyel, mikor a Hotel Szirénből hívás fut be, hogy valakit meggyilkoltak. Egy körzeti megbízott elég kis pont ilyesmihez, tehát Júlia vele tart a szállodába. A recepciós pedig azt közli, hogy a wellness részleg egyik fürdődézsájában az előző napi esküvő egyik vendége fekszik véresen és holtan.

Kardos úgy érzi, most tér vissza az életbe. Megindul a rutinmunka: helyszínbiztosítás, adatfelvétel, nyomrögzítés, kihallgatás. A telefonon jelzett halott távolabbi rokon, Brantmüller Tamás, őt egy franciaágyra kötözték, keresztre feszített pozícióban. A sófürdőben brutálisan agyonvert férfi pedig az idős Valler Ferenc, a menyasszony nagyapja. Továbbá nyomtalanul eltűnt az esküvő három vendége. A felderítést segíti az ide érkező egykori kolléga, Horváth hadnagy, ellenben nehezíti egy protekciós, de tehetségtelen nyomozó. Júlia viszont formailag nem tagja a nyomozó csapatnak. A tanúkat nyilván a násznép tagjai között kell keresni, csakhogy kapcsolataik szinte kibogozhatatlanok. A bonyodalmakat tetézi, hogy Kardos Júlia fütyül minden értelmetlen szabályra, de így is szükség van rá.

• Olvass bele!

Azt hiszem itt a helye annak, hogy beszéljek az író és a választott helyszín kapcsolatáról. Szlavicsek Judit harmadik balatoni krimijében ezt írja: „A Balaton elképesztő innen nézve. Az egész Keleti-medence belátható, hatalmas, feszes, kék tükör, felette a kristálykék ég, a két kék pedig valahol a horizonton összefolyik, és egymásba simul. Vajon hozzá lehet ehhez szokni? Ezt is megunja az ember, ha megadatik neki, hogy mindennap akkor láthassa, amikor csak akarja? Elhalványul-e az ámulat, amit érez, és idővel ez is olyanná válik-e, mint bármelyik kilátás bármelyik ablakból: mint egy szemközti panelház az este kigyulladó apró sárga ablakszemeivel, mint egy tűzfal koszlott szürkéje, mint a magasra nőtt nyárfák ablakig érő lombja, mint bármi? Kár, hogy a legmerészebb álmot is meg lehet unni, ha az ember már elérte.” Ez a szerelmetes néhány sor, gondolom, sok mindent érthetővé tesz.

Ha pedig visszatérünk a regénybeli nyomozáshoz, és a váratlan helyeken felbukkanó nyomokhoz, egyre kevésbé az a kérdés, hogy ki gyilkolt, hanem az, hogy ki nem lehetett a tettes. És vajon mi az indíték? Üzleti konfliktus? Féltékenység? Irigység? Bosszú? Kapzsiság? Hatalomvágy? Vagy mindez együtt?

Természetesen nem azzal ér véget az általam most el nem mesélt történet, hogy Kardos Júlia leleplezi az elkövetőt. A végére jut még egy akkora csavar (ami még a Holdról is látható), hogy csak pislogunk. Holott a háttérben ott voltak azok a ködös információk, amelyekből (elszánt krimiolvasókként) sejtenünk kellett volna, csak éppen nem vettük észre. Ettől aztán Szlavicseké a pont a végén.

Nagyon ritka, hogy egy szerző munkásságára mindjárt az első könyve megjelenésétől felfigyelünk. Szlavicsek Judittal való első találkozásom hívószava az általam is nagyon szeretett Balaton volt – és a krimi műfaja. Beleolvastam a Légy/ott című regényébe és lebilincselt laza könnyedsége, az erős, egyedi stílus, ahogy a krimi minden íratlan szabályának tökéletesen megfelelő, ízig-vérig modern és magyar detektívtörténetét megírta. Nagyon meglepett, hogy felhagyva korábbi munkájával ezzel és ekkor kezdte az írói pályafutását.

Egyszer azt nyilatkozta, hogy váltani akart, de megfogadta, hogy csak akkor lép erre az új útra, ha kiadót talál a könyveinek, mert magánkiadást nem akar vállalni. Mostanra már tökéletesen megtalálta a helyét a kortárs krimiíróink között: regényei napjainkban játszódnak és sokaknak ismerős helyszíneken. A pontos korrajz mellett Szlavicsek erőssége az igényes társadalomkritika is: szereplői cselekedeteinek, tetteik indítékainak, viselkedésük stílusának és olykor életmódjuknak az ábrázolásával.

Az elmúlt két évben a magyar irodalom szóbeli érettségin, a hazai krimiirodalom tételhez, sok helyen Szlavicsek Judit valamelyik krimijének bemutatását ajánlották. Lakhelyének, Hévíz városának polgármestere pedig a közelmúltban kérte fel őt, hogy legyen a város kulturális nagykövete. Most már talán ő maga is elhiszi, hogy ezek mind a siker jelei.

Szlavicsek Judit: Halál Tihanyban
Libri Kiadó, Budapest, 2024
Balatoni krimik sorozat
436 oldal, teljes bolti ár 5299 Ft,
online ár a kiadónál 5034 Ft,
e-könyv változat 3499 Ft
ISBN 978 963 604 3490 (papír)
ISBN 978 963 604 4534 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Idős nő áll zavartan egy eldugott tihanyi utca utolsó háza előtt vasárnap reggel, és a biztonsági kamerába bámul. Fogalma sincs, ki ő és hogy került oda – és csak angolul beszél.
A helyi járőr hirtelen ötlettől vezérelve Kardos Júliát, a négy éve visszavonult gyilkossági nyomozót hívja, hogy tolmácsoljon, míg megérkeznek a mentők. Kardos úgy dönt, hogy segít, de ekkor még fogalma sincs, mibe csöppent.
A helyzet Tihanyban ugyanis kezd eldurvulni. Egy hotel recepciójáról pánikszerű telefon érkezik a helyi rendőrőrsre: az előző napi esküvő egyik illusztris vendégét meggyilkolták. Mégpedig brutális kegyetlenséggel. Mire azonban a rendőrök megérkeznek, rádöbbennek, hogy ez csak a kezdet.
Kardos kapja meg az ügyet, amíg az életellenes osztály vezetője haza nem ér a nászútjáról. Négy napja van, hogy kiderítse, a vendégek közül ki hazudik. Vagy hogy egyáltalán mond-e valaki igazat. Közben azonban szembe kell néznie a saját démonaival is, pedig már azt hitte, legyőzte őket…