Mi van, ha egyedül vagyunk, és mi van, ha nem? | Avi Loeb: Csillagok között

Paddington |

Avi Loeb, a Harvard Egyetem asztrofizika professzora mélyen hisz abban, hogy a Föld nem az egyetlen bolygó az univerzumban, ahol kialakult az értelmes élet. Erről, és az ennek kutatásához minden esetben szükséges állandó szkeptikusságáról is szólt első ismeretterjesztő könyve, a Földönkívüli. Időközben Loeb lehetőséget kapott a földön kívüli élet kutatására a Galileo-projekt keretében.

Második – és a korábbinál nem kevésbé szórakoztatóan olvasmányos – könyve, a Csillagok között egyfajta kissé szószátyár motivációs levél a közvélemény megnyerésére ehhez a munkához. Továbbá fontos reklámja a természettudományos tárgyak és a matematika tanulásának.

A Csillagok között nem győzi hangsúlyozni, hogy a földönkívüliekkel való találkozás nagyon kis valószínűséggel következik majd be úgy, ahogy azt a tudományos-fantasztikus filmekben és sorozatokban látjuk. Loeb egészen biztos abban, hogy ha az emberiségnek lesz személyes találkozási lehetősége más bolygók értelmes lényeivel, akkor ezek az értelmes lények a tudományos gondolkodást fogják előnyben részesíteni. Gondoljunk egy kicsit bele, és látni fogjuk, hogy valószínűleg igaza lehet. A professzor azt hangsúlyozza, hogy tudományos gondolkodás az, ami segít elszakadni a megszokottól. A természettudományos kutatás és az azon belüli próbálkozás, kísérletezés vezet majd el ahhoz, hogy az emberiség az eget kémlelje, és megoldásokat keressen a Földtől való elszakadásra. Azt feltételezi – vélhetően joggal –, hogy ez más bolygókon is ugyanígy kellett történjen.

Már előző könyve is a tudományos nyitottság és állandó szkepticizmus fontosságát hangsúlyozta. Ebben a kötetben példaként leírja az emberiség útját a repülésig. Az mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy a repülés nem lehetetlen, hiszen a madarak repülnek. Leonardo da Vinci majdnem működőképes repülőmodellt rajzolt meg, ám sosem készült belőle prototípus, amivel megkíséreltek volna repülni, hiszen az lehetetlen – mondták. Négyszáz évet kellett várni arra, hogy valaki merészkedjen megcáfolni az általános feltételezést, és így a Wright fivérek a levegőbe emelkedhettek. A földönkívüliekkel való érintkezés lehetősége: realitás (még ha ellentmondásnak tűnik is). Tehát ki kell kerülnie a lehetetlennek nyilvánított dolgok közül. Úgy tűnik, Avi Loebnek, háta mögött a Harvard Egyetem erejével, sikerült áttörnie az első védvonalat ezen a területen.

Loeb gyakran emlékezteti az olvasót arra, hogy a világegyetemben a Föld nagyon fiatal bolygó, amelyen csak az utóbbi röpke pár száz évben alakult ki olyan élet, amely tudományos felfedezésekre képes. Ezen a téren alapvetően két lehetőséggel számol, még ha kicsit zavarosan is, a lehetőségeket nem két alternatívaként tálalva. Az egyik lehetőség, hogy olyan fajokkal találkozunk vagy találkoznak az emberek által épített eszközök, amelyek akár évmilliárdok óta fejlettebbek a mai emberi civilizációnál és tudásuk is elképzelhetetlenül régen fejlődik. Ebben az esetben azon kell elgondolkodnunk, hogy mi a fenéért érdekelné őket egy kezdetleges társadalom és annak szintén csökevényes tudása. A másik, szerinte valószínűbb forgatókönyv, hogy az űrben, illetve a földre zuhant földönkívüli tárgyak felkutatásával, az emberek egyfajta űr-archeológusok lehetnek. Ez a lehetőség is óriási. Loeb azt mondja, ha a kezébe vehetne egy ilyen évezredes gombot, könnyebb lenne megtervezni a hozzá tartozó űrhajót.

• Olvass bele!

A professzor – sok más tudóssal ellentétben – egyértelműen a lehetőséget látja a mesterséges intelligencia (MI/AI) elérhetővé válásában. Sőt: elengedhetetlennek tartja azt az űr felfedezéséhez is. Ez is olyan téma, ami ma sokakat foglalkoztat. A tizenévesek zöme ma úgy gondolja, az MI a legfontosabb globális kihívás – már nem a klímaváltozás.

Olvasás közben végig azt éreztem, hogy Loeb magával is vívódik. Szerinte ugyanis a civilizációk fejlődésének természetes lépése, hogy a tudományos fejlődés során gyakorlatilag élhetetlenné teszik a bolygójukat, és így a civilizációk élettartama mindössze néhány ezer év. A kiút ebből az, hogy megtalálják az utat a bolygójukon kívüli túlélésre. Ugyanakkor ír olyan, eredeti bolygójukon akár évmilliárdok óta fennmaradt civilizációkról is, amelyektől talán tanulhatnánk. Talán nincs itt többről szó, mint hogy a tudós önmagával is vitázik, maga is több, egymással versengő hipotézissel dolgozik.

Egy másik fontos téma, amelyről ebben a motivációs iratban szólva a szerző önmagával is egyfajta ellentmondásban van: a kutatás finanszírozása. Ehhez szorosan kapcsolódik az is, hogy Loeb erős érveket sorakoztat fel amellett, hogy a kutatási eredményeket szabadon hozzáférhetővé kellene tenni. A finanszírozásról szólva az állam részvétele mellett teszi le a voksát. Erősen kritizálja a magánkezdeményezéseket, például Elon Musk űrkísérleteit. Ám eközben vezetője a magánforrásokból finanszírozott Galileo-projektnek, amelynek csak arra van esélye, hogy együttműködjön a NASA hasonló programjával. Egyelőre ugyanis lehetetlennek tűnik, hogy összeolvadjon vele, és ne legyen szüksége magántőkére.

A tudományos vita szükséges előfeltétele, hogy a kutatási eredmények szabadon hozzáférhetők legyenek. Loeb egyik publikációját például azért volt nehéz megjelentetni, mert az abban leírtakat csak titkosított kormányzati adatokkal lehetett megerősíteni. A szabad hozzáférés (Open Source) azért is fontos, mert a szükséges szakmai vita csak így alakulhat ki. Ezen az egészen sajátos területen persze a vita alapvetően azzal kezdődik, hogy lehülyézik azokat, akik biztosak a földön kívüli életben. Ám ez vezethet az értelmes párbeszéd és a fejlettebb hipotézisek felé. Ez a nyíltság sokszor ellentétes a kormányon lévők titkosság iránti igényével, de még a magánbefektetők üzleti/anyagi érdekeivel is.

Ez a megközelítés persze nem az elméleti fizika/fizikusok sajátja. Épp a könyv olvasása idején küldte el egy kedves barátnőm egy cikkét, amelyből kiderült, ahol nagy pénz van, ott mindig akad valaki, aki ki akarja sajátítani a tudást. Ahogy kiderül az is, hogy amikor a szkepszis helyét átveszi egy tudós korábbi teljesítménye iránti ájult tisztelet, az bizony hátráltatja a tudományosságot. Azért, mert valaki – és itt Loeb Einsteint is szégyenpadra ülteti – valamikor letett az asztalra valami nagyon fontosat, még nem jelenti, hogy mindig ő fogja megmondani a tutit.

Avi Loeb olvasott, az irodalom, a filozófia, a lélektan iránt is érdeklődő és ezeken a területeken is tájékozott ember. Elméleti fizikus, de nem egy Sheldon Cooper (az Agymenők tévésorozat ifjú zsenije). Sokkal közelebb áll az elmúlt évszázadok polihisztoraihoz. Nagyon érdekes és gondolatébresztő, ugyanakkor emészthető könyv a Csillagok között. A szerző a nem-tudós közönség számára érthető nyelvezettel írta, Farkas Veronika pedig a tőle megszokott precizitással fordította, így bátran ajánlom.

Izgalmas olvasmány lehet azoknak, akik szeretik a tudományos-fantasztikus irodalmat és filmeket. Izgalmas lehet azoknak, akik szeretnek Sherlock Holmes szellemében és módszerével nyomozni. (Loeb nem győzi hangsúlyozni, szerinte azért biztos, hogy létezik vagy létezett a földön kívül is értelmes élet, mert minden más eshetőséget ki lehet zárni. Így bármennyire is lehetetlennek tűnik, nincs más opció.) Érdekes lehet azok számára is, akiket izgatnak az emberiség túlélési esélyei, például akiket erősen foglalkoztat a klímaváltozás. És nagyon jó szívvel ajánlom azoknak, akik már megutálták az iskolai fizikát, de még szívesen néznek Star Treket.

Avi Loeb: Csillagok között.
Földön kívüli civilizációk
és az emberiség jövője
az univerzumban
Fordította: Farkas Veronika
Agave Könyvek, Budapest, 2024
288 oldal, teljes bolti ár 4980 Ft,
online ár a kiadónál 3984 Ft,
e-könyv változat 3480 Ft
ISBN 978 963 598 2943 (papír)
ISBN 978 963 598 2950 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A New York Times bestsellerében, a Földönkívüliben Avi Loeb, a Harvard csillagászati tanszékének leghosszabb ideig regnáló vezetője egy olyan elmélettel állt elő, ami komoly visszhangot keltett a tudományos világban. Azt állította, hogy valószínűleg egy távoli csillagrendszerből származó technológiai eszköz látogatott el a naprendszerünkbe. Ez a provokatív, ugyanakkor meggyőzően kifejtett felvetés több millió embert gondolkodtatott el világszerte az intelligens, földön kívüli élet lehetőségéről és arról, hogy mennyi érdekességet tartogathat még számunkra az univerzum. De most, hogy már számításba vesszük a földön kívüli élet esetleges létezését, mi legyen a következő lépés? Hogyan készíthetnénk fel magunkat a találkozásra egy csillagközi civilizációval? Hogyan válhatna a mi kultúránk is csillagközivé? (…)
Ez a könyv a legfrissebb technológiai fejlesztéseket, a fizikát és a filozófiát egyesítve forradalmasítja a földön kívüli élet utáni kutatómunka koncepcióját és önmagunk felkészítését annak felfedezésére.