Se veled, se nélküled | Emily Henry: A boldogság otthona

Paddington |

Emily Henry a könnyed, szórakoztató, romantikus regények elismert szerzője (a végtelenül jól értesült Cosmopolitan szerint: „a királynője, és ez nem fog egyhamar megváltozni…”), és A boldogság otthona nem az első regény volt, amit az amerikai írónő tollából olvastam. Viszont az első olyan, amelyiknél sokáig nem tudtam elképzelni, hogyan lehet kezelni az írói fantázia teremtette alaphelyzetet.

A történetről a fülszövegnél többet (lásd alább) nem érdemes elmondani, a szituáció kínossága már abból is sejthető. Azt viszont nehéz elhinni, hogy két ember, aki mindenképpen erős érzelmekkel viseltetik egymás iránt – legyen az szeretet vagy mérhetetlen harag –, képes bravúros színészi alakítással hosszabb ideig félrevezetni a barátaikat, akik a világon a legjobban ismerik őket.

A regény feszültségét ez a fura helyzet teremti meg. Harriet és Wyn (pedig nem Oscar-díjas színészek!) átverik ezeket a számukra fontos embereket. Teszik ezt azért, hogy ne bántsák meg őket egy érzelmes és fontos pillanatban. Harriet orvos, Wyn pedig kreativitást is igénylő kétkezi munkát végez. A sors – nevezetesen Wyn édesanyjának betegsége – földrajzilag elválasztotta őket egymástól. Ám a történet fő kérdése, hogy szükséges-e, lehetséges-e az érzelmi elválás is.

Nem elmélkednék tovább, mennyire hihető egy holtfáradt rezidenstől kabinetalakítást várni, illetve elhinni, hogy ez lehetséges. Inkább azért ajánlanám a regényt, mert egy nagyon is valós és gyakori helyzet egyik elképzelhető – és persze a romkomok szabályai szerint happy endes – megoldását kínálja. Ez viszont felkínálja az olvasónak, hogy elgondolkodjon a további lehetőségeken.

• Olvass bele (az oldal alján)!

A regény szereplőit a sors évekkel korábban véletlenül sodorta egy fedél alá, amikor kirepültek otthonról, de még messze voltak attól, hogy lássák, milyen karrier áll előttük. Indulásképpen három nagyon különböző lány került egy szobába, ahogy ez az amerikai college-okban lenni szokott. Különböző családi háttérrel érkeztek, eltérőek voltak az ambícióik és a karrierterveik. Aztán csatlakoztak hozzájuk partnerek, kettejükhöz fiúk, a harmadikhoz – mert ez manapság gyakorlatilag kötelező dramaturgiai elem – egy azonos nemű partner.

A középiskolában, egyetemen kötött barátságok sokszor erősek tudnak maradni akár évtizedekig is. Nincs semmi meglepő abban, ha az osztálytársak egészen eltérő pályákat futnak be, nagyon különböző anyagi és társadalmi státuszt érnek el, és még mindig bármiben számíthatnak egymásra. Talán az lehet az oka ennek, hogy a felnőtté válás szükségszerű beavatási szertartásait, az azokhoz kapcsolódó élményeket csak egymással osztották meg. Sokszor mindenki másnál többet tudnak egymásról.

Egészen más a helyzet hasonló korban elkezdődő párkapcsolatokkal. És éppen ennek vonultatja fel szinte teljes palettáját A boldogság otthona. Vannak kapcsolatok, amelyek – akár minden valószínűség ellenére is – megmaradnak. Megesik, hogy az egyik partner – és ez általában a lány – mintegy kinövi a másikat. Hamarabb érik meg, ambíciói határozottabb formát öltenek, a másik lemarad mögötte. Érdekes módon, ez általában akkor történik meg, ha a lány törekvőbb vagy sikeresebb. Még a legtüzesebb feministák is nagyobb eséllyel maradnak benne egy olyan kapcsolatban, ahol a férfi karrierje szárnyal. És persze vannak párkapcsolatok, amelyek annyira megerősödnek, hogy az érintettet akár ki is szakítják a baráti körből. A regény lapjain bizonyos értelemben mindhárom típussal találkozhatunk. Aki már belépett az igazi felnőttkorba, végiggondolhatja, hogy mi lett a sorsa saját hasonló barátságainak. (Legtöbbünknek volt egy-két-három nagyon fontos iskolai barát az életében.)

Talán érdemes szót ejteni még a regény címéről. Szieberth Ádám fordító és a kiadó nem lehetett könnyű helyzetben, hiszen az eredeti cím, Happy place valami olyat jelent, ami nem létezik a magyarban – és ami nagyon szorosan összefügg a korábban már említett (szinte) felrobbanthatatlan barátságokkal. Az angol kifejezés (szó szerint boldog hely) nem feltétlenül jelent fizikai helyszínt. Olyan valós vagy virtuális helyről van szó, ahol az ember boldog, és ahová sokak számára tilos a belépés. A csapat számára ilyen fizikai hely – és egyben egészen mostanáig biztos támpont –, az a maine-i nyaraló, ahol a történet játszódik, és ahol most utoljára lehetnek együtt.

Nem árulok el nagy titkot a romantikus komédiák rendszeres olvasóinak: Harriet és Wyn számára ez a hely bárhol lehet, de együtt. A nagy kérdés az, hogy amikor erre rájönnek, valóban tudnak-e hosszú távra tervezni, és felépítik-e majd a közös, fizikailag is létező boldogságfészket. No meg persze az, hogy a csapat talál-e virtuálisan vagy valóságosan alternatívát, ami pótolja az eladásra kerülő nyaralót. Ha lesz folytatás, meglátjuk, Emily Henry milyen happy endet talál ki erre is.

Emily Henry: A boldogság otthona
Fordította: Szieberth Ádám
Centrál Könyvek, Budapest, 2024
Romkom sorozat
472 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft
kedvezményes ár a kiadónál 4792 Ft
e-könyv változat 3090 Ft
ISBN 978 963 614 4951 (papír)
ISBN 978 963 614 4968 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Harriet és Wyn ideális párt alkotnak, mióta az egyetemen megismerkedtek. Összeillenek, mint a só és a bors, a tea és a méz, a homár és a zsemle. Kivéve most, az utóbbi közel fél évben, de ennek okait mindmáig nem tisztázták.
És a legjobb barátaiknak sem mondták el, hogy szakítottak.
Ezért kötnek ki nyár végén a maine-i tengerparti ház legnagyobb hálószobájában, amikor az immár évtizedes hagyományt ápolva összejön a baráti társaság. Itt bújnak el a világ elől, és töltenek együtt egy vibrálóan intenzív, azúrkékben játszó hetet. Feledik napi gondjaikat, és a tekintélyes mennyiségű sajt, bor, tengeri herkentyű és miegymás mellett együtt szívják a sós tengeri levegőt azokkal, akik a leginkább megértik őket.
Csakhogy az idén Harriet és Wyn hazudik, mint a vízfolyás, és közben a világért sem akarják észrevenni, hogy mennyire vágynak egymásra még mindig. Eljátsszák hát a szerepüket: Harriet az ambiciózus rezidens sebész, aki sosem veszekszik, Wyn pedig a laza, nyugis sármőr, aki remekül leplezi a felszín alatti repedéseket. A terv hibátlan, legalábbis, ha jó messziről és naptejtől maszatos napszemüvegben nézzük…