A könyvek ereje | Gareth Brown: Az ajtók könyve

Paddington |

Ha valaki olyan sokat utazik, mint én, biztosan szívesen fogadna egy olyan könyvet, amit megmarkolva egyből a célállomáson találja az ember magát. Nem kell kimenni a repülőtérre, végigcsinálni a biztonsági ellenőrzésnek nevezett felesleges vegzálást, megvárni, amíg Mari néni a gépben mind a nyolc bevásárlószatyrát felteszi a csomagtartóba. Még ennél is jobban hangzik, hogy nem csak a helyet, az időpontot is megválaszthatjuk. Szóval pont kiérnél a konyhába, mielőtt kifut a tej. De annak is van vonzereje, ha a felszarvazott férj a szekrénybe lépve nem tudja megtalálni a majdnem rajtakapott szeretőt. Gareth Brown bemutatkozó regényében ezzel a lehetőséggel játszik el.

Az azonnali teleportálás és az időutazás gondolata nagyon régen foglalkoztatja az embereket, ezen belül az írókat, filmkészítőket is. Star Trek, Narnia krónikái, Végtelen történet, Doctor Who (magyarul Ki vagy, Doki?, csak ezt a verziót e sorok írója nem kedveli), Az időutazó felesége, Vissza a jövőbe, 23.11.63 (Stephen King regénye a Kennedy-gyilkosságról), Csináljunk történelmet Stephen Fry-tól… A sort még sokáig lehetne folytatni. Ebben a városi fantasyban az utazáshoz mindössze egy tetszőleges ajtó és a már említett varázskönyv kell.

Amikor a főhős, Cassie megtalálja a könyvecskét, nem is tudja, mekkora hatalmú a tárgy, amihez hozzá jutott. És persze akkor még azt sem tudja, hogy nem az egyetlen varázserejű könyv az övé, hanem számos másik is létezik. Igaz, minden könyv más és más varázslatra képes. Egy azonban közös bennük: mindegyiket lehet jó és gonosz célra is használni. Sőt: még elolvasni sem kell ezeket a könyveket ahhoz, hogy használják őket.

Persze a könyvekből megszerezhető mindenféle tudásra igaz nagyjából, hogy felhasználásuk mindig a használótól, az olvasótól függ. Erre a kissé közhelyes premisszára épül a regény. Ráadásul a regényben vannak varázskönyvek, amelyek csak bizonyos embereknek tárják fel a képességeiket, de akadnak mindenki számára könnyen kezelhetők is. Hát persze, hiszen nem minden könyv adja meg magát egyformán könnyen olvasóinak – még a hétköznapokban sem.

Cassie lassan és komoly áldozatok árán tárja fel a könyv titkait. Közben találkozik jó- és rosszindulatú figurákkal, ahogy ez már a mesékben lenni szokott. A varázskönyvek mindegyike hatalmas vonzerőt jelent azok számára, akik használni szeretnék őket, és felszítják a gyűjtőszenvedélyt is, ahogy ez a való világban is van.

• Olvass bele!

A fantasy fő témája az időutazás, azon belül is a zárt időutazás. Ez olyan formája (lenne) a sokak fantáziáját megmozgató lehetőségnek, ahol az időben utazva a vándor nem tudja megváltoztatni a jövőt, ugyanis az utazása az általa ismert jövőnek szükségszerű előfeltétele. Ha nem menne vissza, saját jelene sem következne be soha. Az ajtók könyvében Cassie-nek meglehetősen sok erőfeszítésébe kerül, hogy lehetővé tegye azt, amire predesztinálja az a puszta tény, hogy rátalált a könyvre. Az olvasó rendesen izgulhat, hogy sikerül-e minden csatlakozást elérnie. Persze van ebben az elméletben egy pici bibi. Miért kellene izgulnunk, ha minden előre el van rendelve?

Brown regénye bővelkedik az izgalmakban, és ahogy haladunk előre a műben, egyre több minden nyer értelmet, ami az első fejezetekben, vagyis a cselekmény valós idejében kissé homályos volt. Az elsőkönyves szerző jó mesemondó, akinek így még azt is megbocsátjuk, hogy a karakterépítés (még) nem az erőssége. Igazán nehéz szurkolni egy meglehetősen semleges főhősnek. Szerencsére a rosszak sem elég rosszak ahhoz, hogy az ember fejében megforduljon a sötét oldalra átállás lehetősége.

Összességében jó tempójú a Fügedi Tímea remek fordításában közre adott regény. Tökéletesen megold minden menet közben felmerülő rejtélyt, szépen masnit köt valamennyi szálra, és megmagyaráz mindent, még a mágikus könyvek eredetét is. Az olvasó elégedetten csukja be, és reméli, hogy hasonlóan jól felépített fantasykat olvashat a jövőben Gareth Brown tollából. Elégedett azért is, mert a korábban felsorolt nagy elődök ellenére sem közhelyes Az ajtók könyve, hanem tartogat néhány új, meglepő fordulatot is. Persze azért remélem, hogy a szerző képes lesz ellenállni a folytatás iránti olvasói igénynek, ami sikeres regények esetében szinte kötelezően merül fel. Ez a történet kerek és lezárt az olvasás szerelmesétől a könyvek hatalmas erejéről az olvasás szerelmeseinek.

Gareth Brown: Az ajtók könyve
Fordította: Fügedi Tímea
General Press Kiadó, Budapest, 2024
466 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft
online ár a kiadónál 5331 Ft,
e-könyv változat 4199 Ft
ISBN 978 963 452 8586 (papír)
ISBN 978 963 452 8593 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Cassie Andrews teljesen átlagos életet él. A napjait szeretett könyvei között tölti, egy New York-i könyvesboltban, ahol segít a betérő vásárlóknak, rendszerezi a polcokon a regényeket, és kávét készít az olvasósarokban üldögélőknek. Egészen addig, amíg egy havas, téli estén az egyik törzsvásárló egy különleges kötetet nem hagy rá. Az asztalon heverő apró könyv barna bőrfedele olyan kopott és repedezett, mint az ajtóról pattogzó régi festék, és úgy néz ki, mint valami napló, amelybe valaki hosszú éveken át gyűjtötte a gondolatait.
Ám ez nem egy átlagos könyv. Hanem Az ajtók könyve. De vannak ajtók amelyeket sosem lenne szabad kinyitni…
A megfejthetetlen szavakat és rejtélyes rajzokat tartalmazó kötet csupán egy dolgot ígér: a segítségével a tulajdonosa átléphet bármelyik ajtón, és máris a világ másik pontján találhatja magát. Csakhogy van, aki egy ilyen hatalmú könyvért bármit megtenne…