A brit krimiírás egyik legújabb csillaga, Janice Hallett egészen speciális módon hívja olvasóit közös nyomkeresésre és titokfejtésre. Korábbi két kötete már megjelent magyarul A színjáték és Karácsonyi színjáték címmel. A történet a szereplők – nagyobbrészt a lehetséges elkövetők – levelezéseiből bontakozik ki, nagyrészt e-mailekből és sms-ekből.
Így aztán az olvasó talán még több hazugsággal szembesül, mint a hagyományos detektívtörténetekben, megtud olyan információkat is, amiket a rendőrség nem, és együtt nyomozhat a detektívekkel meg természetesen a helyi kis közösséggel. Engem Hallett már az első regényével megvett, mondhatnám: kilóra.
Harmadik könyvében csavar egyet bevált, ám különleges módszerén. A Twyford-kód lényegében egy hangon szól, egy diszlexiás egykori bűnözőén, akinek hangüzeneteit kapjuk kézhez egy szövegfelismerő szoftver többé-kevésbé pontos átiratában. Van egy másik hang is a regény legvégén, az elsőnek a fia, aki hangüzeneteket hagy egy nyomozónak, ám ezek átiratai hagyományosak. Többszörös a csavar. Mennyire lehet és kell hinni egy bűnözőnek, akiről hamar megtudjuk, lényegében egész életét a londoni alvilág alacsony rangú lótifutijaként élte le? Mennyire megbízható a szoftver? És persze maga a történet is tartogat csavarokat, nem is egyet.
Steven Smith 11 évnyi börtönbüntetés letöltése után lép ki az intézmény kapuján, és rájön, nem tud szabadulni attól a késztetéstől, hogy fényt derítsen egykori tanára, Miss Licket esetére, aki – emlékei szerint – egy hirtelen felindulásból elkövetett osztálykiránduláson tűnt el. A kirándulás apropója az volt, hogy Edith Twyford nyomait akarták közösen felkutatni az olvasási nehézségekkel küzdő gyerekek számára szervezett „gyógyangolos” csoporttal. A második világháború idején gyerekek számára könyveket író szerző művei egyfajta feketelistán vannak, az iskolában nem lenne szabad olvasni őket. Ám amikor a kis Smithy némileg titokzatos körülmények között szert tesz az egyik történetre, és a tanárnő felolvassa azt nekik, az amúgy olvasással, irodalommal nemigen barátkozó gyerekek tátott szájjal hallgatják.
Hogy miért tűnt el a tanárnő, és egyáltalán eltűnt-e, hogy történt-e bármiféle bűntény, esetleg gyilkosság, és hogy mennyire mond igazat a beszélő, azt derítse ki az olvasó. Előre szólok, már az olvasás is igényel némi rejtvényfejtői vénát. Az ok a mesterséges intelligenciával készített átirat, ami bizonyos szavakat, szóösszetételeket rendszeresen félreért. Különösen az olyanokat, amiket Smithy a brit alvilág akcentusával ejt. Hogy ez mennyire pontosan olyan, mint a valóságban, tudja mindenki, aki használ átíró programokat. (Mi az otter.ai szoftverét használjuk magyarul és angolul is – ez itt nem a reklám helye, csak orientálni szándékozom az olvasót –, és időnként igen szórakoztató megfejtéseket kapunk a kedves kis vidrától – ti. az otter vidrát jelent.) Ezen a ponton kell megemelnem a kalapomat Szabó Marcell előtt, aki remekül oldotta meg az átirat átiratát úgy, hogy magyarul is megjelenjenek ezek a rendszeres tévedések. Közülük is talán a leggyakoribb a mustár – az angolban mustard a must’ve helyett, magyarul nagyrészt a mostmár helyett –, talán nem véletlen utalásként a nyomozós Cluedo társasjáték Mustár ezredesére. Akarva-akaratlanul, Hallett ennek az eszköznek a használatával véleményt mond a mesterséges intelligenciát használó, ma rakétasebességgel terjedő eszközökről.
A könyvben könyv szerzőjét, Edith Twyfordot Hallett kétségtelenül – a Harry Potter szerzőjét, J. K. Rowlingot is inspiráló – Enid Blytonról mintázta. Blyton sorsa számos ponton azonos a fiktív Twyforddal. Bournemouthban éltek, 1968-ban hunytak el, és a gyerekek körében nagyon népszerű műveiket az utókor nem találta megfelelőnek gyerekek számára. Blyton legismertebb sorozata a második világháború alatt megjelent Famous Five (Híres ötös), ami – ahogy azt a cím is sugallja – öt gyerek kalandjait meséli el. A „gyógyangolos” (a magyar fordításban gyépés, angolul Remedial English) csoport is öt kisgyerekből áll, a könyvben könyv, Twyford sorozata pedig a Super Six, azaz Szuper Hatos.
Miközben a tanárnő eltűnése ügyében nyomoz, Smithy rájön arra is, hogy Twyford regényeinek eredeti verziója szinte hozzáférhetetlen. Nem is adják ki őket változatlanul, mert az írónő politikailag nem kellőképpen korrekt (nem PC). Vannak viszont újabb kiadások, amelyeket a Twyford-örökösök jóvá hagytak, és amelyekben annyi a változtatás, hogy szinte felismerhetetlen az eredeti történet. Smithy azt feltételezi, hogy ennek izgalmas oka van. Úgy gondolja, az eredeti verzióban titkos kódokat rejtett el a szerző, amivel a brit háborús erőfeszítéseket akarta támogatni. Az új verziókban pedig új titkokat rejtenek el.
Lássuk be, ez az elképzelés akár érthetővé is tenné az eredeti műveket PC-sítő mai trendet, ami az angolszász irodalomban ma már cunamivá terebélyesedett. Legutóbb talán Roald Dahl műveinek kigyomlálása váltotta ki a legnagyobb felháborodást. Jómagam nem értek egyet azzal, hogy a magyar iskolásoknak tömegével kell olyan műveket olvasniuk, amik szinte semmit nem mondanak nekik (lásd az évről évre előkerülő „Kell-e Kincskereső kisködmönt olvasni?” vitát). Azt sem gondolom, hogy bármilyen kárt okozna egy gyereknek, ha egyszerűsített verzióban olvassa Jókait (akiről tudjuk, hogy csak azért volt a legnagyobb szókincsű magyar író, mert a szavak egy jelentős részét maga nyelvújította), és csak részeket olvas az eredeti műből. Azt viszont nem venné be a gyomrom, ha a Tüskevárban az egyik (vagy mindkét) fiú hirtelen lány lenne, vagy ha a Pál utcai fiúkban Nemecsek lenne a vezér, mert fejben erős. Akkor már inkább csak dugják el a polcok hátsó részére. Mindig lesz szülő vagy nagyszülő, aki a gyerekek kezébe adja, megmutatva azt is, hogy mi volt normális a mi gyerekkorunkban. Az ügyben számos neves író is állást foglalt. A regényt olvasva Janice Hallett állásfoglalása elég egyértelmű.
Janice Hallett: A Twyford-kód
Fordította: Szabó Marcell
Next21 Kiadó, Budapest, 2024
416 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft,
online ár a kiadónál 4117 Ft
e-könyv változat 3290 Ft
ISBN 978 615 641 4960 (papír)
ISBN 978 615 641 4977 (e-könyv)
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Steven Smith negyven éve megtalált egy ismert gyerekkönyvet, aminek a margóján furcsa jelölések és bejegyzések voltak. A szerző a hírhedt Edith Twyford.
Kíváncsi lett, és elvitte a könyvet az irodalomtanárnőjéhez, Miss Lickethez – ezzel tudtán kívül beindítva egy eseménysort. A tanárnőnek meggyőződése szerint a könyv egy rejtély kulcsa, és ez a titkos kód Twyford összes alkotásán végigvonul. Miss Licketnek utána az osztálykirándulás során nyoma veszett, Stevennek fogalma sincs, mi történt vele ezt követően.
Sokáig börtönben ült, most szabadlábon van, és szeretné megfejteni a rejtélyt, ami évtizedeken keresztül nem hagyta nyugodni. Vajon Miss Licketet meggyilkolták? Vagy téveszmék rabja volt? Igaza lehetett-e a kóddal kapcsolatban? Ha igen, vajon ma is használatban van-e még a kód?
Feltett szándéka, hogy visszaidézi az emlékeit, és kideríti, mi történt Miss Lickettel, ezért meglátogatja gyerekkori ismerőseit és a régi helyszíneket. Hamarosan kiderül, hogy Edith Twyford egyáltalán nem csak egy jóformán elfeledett gyerekíró volt. A Twyford-kód mögött nagy erők rejlenek, és nem Steven az egyetlen, aki próbálja megoldani a rejtélyt.













Posted on 2024.07.28. Szerző: olvassbele.com
0