Curtis Sittenfeld: Vicces-romantikus (részlet)

Prológus | | 2018. február

Sokszor olvastam, nem tesz jót, ha az ember reggel egyből a telefonja után nyúl: a hírek, a közösségi média és az e-mailek mind megzavarják az ébredés természetes folyamatát, és stresszessé tesznek. Én legalábbis ezzel magyaráznám a tényt, hogy felment bennem a pumpa, mihelyt reggel a telefonomért nyúltam, és megtudtam, hogy Danny Horst és Annabel Lily járnak.

Nem azért lettem dühös, mert szerelmes voltam Danny Horstba, vagy urambocsá! Annabel Lilybe. És nem is azért, mert a világon megint kettővel több ember találta meg az igaz szerelmet, míg én többnyire parlagon hevertem. Még csak nem is azért, mert a hírt nem magától Dannytől hallottam, jóllehet egy irodában dolgoztunk. Az volt az oka, hogy Annabel Lily egy szuper dögös, tehetséges, világhírű filmsztár volt, Danny pedig egy tökfilkó. Nem volt ő rossz srác, és a maga módján ő is tehetségesnek számított. Dehát az isten szerelmére, ő egy tévés vígjátékíró volt, ugyanaz, mint én, csak férfi változatban. Sápkóros, mindig kialvatlan és szarkasztikus. De talán pont azért, mert férfi volt, ráadásul tíz évvel fiatalabb nálam, több önbizalommal rendelkezett, kevesebb volt benne a megfelelési kényszer, és sokkal meggondolatlanabbul szólt be másoknak. Az afterpartikon még csak nem is leplezte, hogy be van tépve. Szinte nyíltan hangoztatta, hogy szociális szorongása van, és pornófüggő. Amikor fontolgatta, hogy Rogaine-t1 kezd használni, belementem, hogy képeket készítsek a telefonjával a feje búbjáról, hogy jobban lássa, pontosan mennyire is kopaszodik, majd amikor először alkalmazta a szert, én ellenőriztem, hogy rendesen bedörzsölte-e a habot a fejbőrébe. Még a böfögése fajtáit is olyan jól ismertem, hogy a hangzásából ki tudtam találni, mit evett legutóbb.

Danny olyan volt nekem, mint a kisöcsém: imádtam, de közben büdös volt, és az idegeimre ment. Ám Annabel Lily érdeklődését még az ilyen hibái és idegesítő szokásai sem lankasztották. Három héttel korábban ő volt az Éjjeli baglyok vendég-műsorvezetője, ami egybeesett a legújabb filmje bemutatójával. Ez egy akciófilm-franchise negyedik része volt, ő pedig egy korrupt FBI-ügynököt alakított benne. Ő konferálta fel a műsort. Egyvállas, fekete szatén koktélruhát viselt, ami a combjánál fel volt sliccelve, és kiemelte vékony homokóraalakját. Hosszú, vörös haját a régi hollywoodi filmek stílusában hullámosra sütötték be. Annabel gyönyörű, kedves és elbűvölő volt, és még ha nem is tudta a poénokat a legjobban időzíteni, legalább dögösen viselkedett, ami legalább annyira fontos. Az egyik jelenetben egy mormotát kellett játszania, ami azzal járt, hogy négykézláb mászkált egy szőrös kezeslábasban, két hatalmas műmetszőfoggal. A szkeccset egyébként Danny írta, vagyis feltételezhető, hogy a vonzalom első szikrái akkor pattantak ki kettejük között, amikor ezt próbálták.

A mormotás jelenet elég cuki volt ahhoz, hogy talán még meg is tudtam volna bocsátani nekik, viszont az már kiverte a biztosítékot, hogy az elmúlt néhány évben már ők voltak a harmadik páros, akik összejöttek az Éjjeli baglyok produkcióban. És bárki, aki életében valaha írt már viccet, hallott tündérmesét, vagy akár egy divatújság cikkét is elolvasta, tudja, hogy a három egy bűvös szám. A mesei hármas pedig ebben az esetben az A kategóriás celeb és az Éjjeli baglyok valamelyik stábtagja között szövődő románcok trendjére vonatkozott. Nevezetesen az A kategóriás celeb nők és a férfi stábtagok románcaira. Az előző évben voltam egy esküvőn. Imogen Wagner, egy platinaszőke, Oscar-díjas brit színésznő hozzáment egy Josh Beekman nevű színésztársához, aki leginkább Backne Guy visszatérő karakterének megformálásáról volt ismert. Azelőtt pedig a forgatókönyvíró stáb vezetője, Elliot Markovitz (az én százhetven centis, negyvenéves főnököm, aki ráadásul bőrmokaszinban jár) elvett egy többszörös platinaalbumos, Nicola Dornan nevű popsztárt, aki majdnem száznyolcvan centi, harmincéves, és kiemelt ENSZ-nagykövet. És persze ez adta a dühöm esszenciáját: soha az életben nem jönnének létre ilyen párok, ha megcserélnénk a nemeket. Egy észbontó férfi celeb sosem szeretne bele egy átlagos, dilis, ápolatlan nőbe. Soha. Tök mindegy, mennyire okos.

Azonban azt is tudtam, miközben feküdtem az ágyban és a telefonom képernyőjét bámultam (Danny és Annabel előző este jöttek össze, és egy klubban csókolóztak, ahol Annabel a huszonnegyedik szülinapját ünnepelte): ki fogom írni magamból a haragomat. Ahogy mindig is, komédiába öntöm az érzéseimet. Én ezzel gyógyítom magam.

Fordította: Goretity Franciska

Curtis Sittenfeld: Vicces-romantikus
21. Század Kiadó, Budapest, 2024
414 oldal, teljes bolti ár 5490 Ft