Nem kerülendő | Borsi Bálint: Itt majd más lakik

Tóth Zsuzsanna |

Borsi Bálintra egy barátom facebook-oldalán találtam rá (Kösz, Marci!) – furának, de érdekesnek tűnt. Nagyon frissnek, éreztem némi (talán Partitól, KAF-tól? – no meg a többször hivatkozott Tóth Krisztinától) ellesett akcentust, de hát mit várjunk egy alig harmincas költőtől? Az egész összességében vonzó volt. Most megjelent parányi (nagyon gusztusos) kötetecskéje, amely az Itt majd más lakik címet viseli, első a sorban, ám biztos vagyok, hogy továbbiak követik majd.

A fekete-fehér színvilágú, Kontró Lili Réka rajzaival illusztrált kötethez Varró Dániel kedves ajánlást írt (lásd az oldal alján)! (Nem mellesleg eszembe juttatta Keszeli Ferenc játékos rímeit: „Jönnek szembe a Bálintok, minden Bálintnak bólintok…”) Ebben felsorol pár Borsira jellemző versalkotási technikát, témavariációt, jellemző fordulatot. Ennek az ajánlásnak olvasóként nehéz ellenállni, alkotóként viszont nem minden kortárs örülne, ha ezt írnák róla: „Nem az a súlyos költészet / mire a medvék fölnéznek.”

De hogy ne más tollával ékeskedjek, milyenek is hát nekem Borsi Bálint versei? Az első benyomásom a kortalanság. És nem az örökzöldséget értem ezen, inkább azt, hogy egyénként megélt tapasztalásai nem feltétlenül korosztályos és mindenképpen általános élmények. A rögzített életérzések véleményem szerint mindenkit foglalkoztatnak. Az teszi őket egyedivé – mint minden jó lírai alkotást –, ahogyan megfogalmazza őket. Az élet hétköznapi tényeit saját szemüveggel látni és pontosan rögzíteni – nem mindenkinek adatik meg.

Hogyan is lát Borsi Bálint? Mindenekelőtt játékosan. Ez nem azt jelenti, hogy versei vidámak volnának – bár kétségtelenül ott bujkál a humor is a nyugtalanság mögött –, hanem hogy játszik a jelekkel, szavakkal, a kifejezés boldogságával. A témák, amelyeket felvet, mindennapi gondolataink részei, ám a képzettársítások, melyeket Borsi hozzájuk rendel, különös fénytörésbe helyezik őket. Ez többnyire (majdhogynem fekete) humorral kevert groteszk bájt ad sorainak. Tömören fogalmaz, mégsem vernek fejbe a szövegei, de azért hagynak némi kesernyés utóízt. (Nagyon kíváncsi volnék rá, hogy tanári munkájában, ahol szövegírásra is csábítja a nála is fiatalabbakat, ez hogyan működik.)

Borsi szerencsére nem „ontja” a verseket, a kötetbe beválogatott szövegei egytől egyig méltók a nyomtatásra. (Igen, még a „csúnya szavakkal dekorált” vagy épp kifacsart ríműek is.) Hétköznapi képei mögött borzongató tudatossággal jelenik meg az élet egésze, amelynek a vége olykor érezhető szorongással tölti el – bár az is lehet, hogy ezt csupán én látom bele. Ám rögtön a nyitóvers mintha igazolni látszana a tételt. „…és kekszet enni már nem látlak itt, / csak porszívózni egyet, aztán, szerbusz: / mi elmegyünk, és itt majd más lakik.”

A „már nem leszünk”, az „elmegyünk” gyötrő gondolatát Borsi sokszor csomagolja sajátos humorba, példa lehetne erre a mintegy mottóul, fülszövegként megjelenő vers (Mikró), vagy a Spoiler-veszély. A két változatban is felbukkanó József Attila-parafrázis sem véletlenül került a válogatásba. Témái közül nyilván nem maradhat el a párkapcsolat sem – talán az sem véletlenszerű, hogy többnyire itt is a véggel, a szakítással találkozunk.

Sorolhatnék persze még szomorkás, mégis fricskákat fröccsentő verscímeket, de vegyünk példának a nagyon játékosból egyet: „Futottam, de megállított / sajnos pont egy dalmátpisztráng, / kérdezte, hogy hűs folyamból / láttam-e egy kristálytisztát, / jól hallod, jól hallod, / jól hallod, egy dalmátpisztráng.” (Ezért késtem)

Vagy itt egy a mondhatni kínrímesből is. „Egyszer voltam Budafokon, / heg maradt a tudatomon.” (Kerülendők) Fokozzam? „Minek lakik Kistarcsán? / Erőszakkal ittartsák?” (Mégkerülendőbbek)

Nem fokozom. Inkább azt javaslom, olvassák el a kötetet, mert „egyáltalán nem kerülendő”. Egy hosszabb buszozás, mondjuk a Keletitől a Kelenföldiig a 8E-n, talán épp elég rá. A megemésztéséhez, az újra- meg újraolvasásához persze több kell. Megéri. És mégsem állom meg, iderakom az egyik kedvencemet. >>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

 

Borsi Bálint: Itt majd más lakik
Fekete Sas Könyvkiadó, Budapest, 2024
84 oldal, teljes bolti ár 3200 Ft,
online ár a kiadónál 2400 Ft,
ISBN 978 615 616 8849

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Olvassunk Borsi Bálintot?
Én e kérdésre bólintok.
Így szól: „utánam ezt csináld!”
és ódát ír meg szesztinát,
a szakmát virtuózan űzi,
bár szavait furcsán betűzi
– lemarad itt-ott egy betű,
de ez kicsit se szembetű’ –,
lazán vesz minden kötöttséget,
én minden versén röhögcsélek.
Nem az a súlyos költészet,
mire a medvék fölnéznek,
pedig bizony ezek a medvék,
ha fölnéznének, jobban tennék,
mert van súly benne, és olyasmi,
ami a fejre tudhat esni –
egy üllő vagy egy zongora,
vagy felfal mondjuk egy boa.
Csak az olvassa verseit,
ki nem Soroksáron lakik,
akinek az se katasztrófa,
hogyha a humor akasztófa,
ki saját véleménye híve,
s egy plázaparkoló a szíve,
amiben olykor elröhincsél
a csokinyusz s a marhasintér.

Varró Dániel