Az Élet című mozi – lerobbanás előtt, után | Tallér Edina: Jóemberek

Tóth Zsuzsanna |

Időnként röstelkedem, mivel a széles kortárs választékból (minden igyekezetem ellenére) egyeseket később ismerek meg, mint illenék. Így jártam Tallér Edinával – akinek a nevébe folyton belebotlottam, de könyve csak most került a kezembe. A Jóemberek című kötet pedig nem az első a sorban, mivelhogy a szerző előélete igen gazdag, többféle területen kipróbálta magát – újságíróként, drámaíróként is ismert, ifjúsági és felnőtteknek szóló könyveket írt, és nevéhez kapcsolható a Másik Produkció színházi-művészeti vállalkozás is.

Friss regényében látszólag egy házaspár kapcsolati válságáról beszél, ám „körítésként” sok figura életének sűrítményét kapjuk meg. Talán ezeknek a karakterrajzoknak köszönhető, hogy olvasás közben film- vagy forgatókönyv-szerűen megjelentek az idézett miliők, legyen szó akár a panellakótelepekről, akár a vidéki kopottas helyszínekről, vagy épp a nyitójelenetben ábrázolt, polgári jólétet tükröző kávéházról. Hőseink innen indulnak útnak, s különféle csavarokkal jutnak el – hova is? Életük végéhez. De nehogy valaki megrémüljön, ez korántsem valami szomorú írásmű, sőt: nagyon is szórakoztató. A házaspár az alföldi homokbuckák között – ahol autójuk lerobban – sok mindent kényszerül átgondolni.

A regény nagy erényének tartom, hogy miközben minden adott egy közép-európai – valójában specifikusan magyar – szappanoperába illő csavar-sorozathoz, a szerző nem él az olcsó lehetőséggel. Noha a kiválasztott szereplők sorsa voltaképpen egybefonódik – életútjaikat kevésbé jellemzik találkozások, valódi metszéspontok, inkább folytonos elkerülések. Tallér Edina úgy vezetgeti hősei lépteit, mint egy rokonszenvesen bonyolult terepasztal gyakorlott vezetője a vonatocskákat. A váltókat időben, jó reflexszel állítja át, s így elkerüli a karambolokat. Ám a veszélyes manőverek izgalma folytonos figyelmet igényel az olvasótól. (A veszélyeket nyilván a szereplők hétköznapi életén belüli nagyságrendben kell elképzelnünk.)

• Olvass bele!

Ezek a szereplők időnként (és ismét csak látszólag) maguk is kezükbe veszik a „váltókart” – de igazi változások mégsem jönnek létre. Mintha mindenki szép csendesen fuldokolna a saját kilátástalanságában. Még kisszerű álmaikat se tudják megvalósítani, mintha nem lenne bennük kellő elszántság, sodródnak, lerobbanás előtt és után, és nincs az az autómentő, aki ki tudná húzni őket saját kátyújukból.

A regény nyelvezete rendkívül élénk, életszerű és jellemzi a szereplőket társadalmi státuszuk szerint is. (És itt nem csak az alpári kifejezésekre gondolok, amelyek használatát nem is kevesen elégségesnek tartanak a jellemzésre.) A párbeszédek többnyire szervesen épülnek a szereplők gondolataiba, mögöttes szándékaiba is bepillantást nyújtó – kissé csípős humorú, ironikus –stílus révén. Tallér Edina leír és képeket fest, emberi történeteket villant fel a fő cselekmény mentén, s mindezt könnyedén, olvasmányosan teszi. Különösen elevennek érzem a vidéki karaktereket, miközben itt találjuk a legfurább figurákat – elég, ha csak az azonos nevet viselő Jolikra, a két öregasszonyra gondolunk.

A regény messze túlmutat a párkapcsolati válság ábrázolásán, hiszen ennek ürügyén valójában mindannyiunk életéről is mesél. Ebben szerepet kap a főváros és a vidék különbözősége, a veszteségek és a találkozások, bár azt hiszem, a szerző valójában csupán kíváncsian vizsgálja hőseit, s ebbe a nézelődésbe vonja bele olvasóit is. Ki mitől lett olyan, amilyen, mit akart és mit ért el, mi határozza meg jó vagy rossz döntéseit? Tudnak, tudunk-e jól dönteni, küzdeni a céljainkért? S egyáltalán, mitől leszünk „jóemberek”? Azok vagyunk? Vagy?

Hogyan lehetne összefoglalni az élményt, amelyet a Jóemberek olvasása nyújtott? Azt hiszem, a fülszöveg első sorai elég ismerősek a legalább középkorúaknak, de a változatos történetszövés üdítően és meglepően hat majd, és semmiképpen sem szokványos történetet kapunk. Igazán élvezetesnek találtam a befejezést. Nem csupán a „buckasági road movie” egy hetét zárta le, de vázlatosan több szereplő életének keresztmetszetét – vagyis az ő végüket is. Elgondolkodtam, történhetett volna bármelyikük élete másként? Mi hiányzik, miféle felelősségvállalás, döntési képesség, hogy tényleg jó emberekké váljunk? Hogyan nézzük ezt az egészet, „amelyben az Élet című mozi csak egy rövid, vágott változat”?

Tallér Edina: Jóemberek
Prae Kiadó, Budapest, 2024
196 oldal, teljes bolti ár 4290 Ft,
online ár a lira.hu-n 3818 Ft
ISBN 978 615 667 5200

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Margit és Dénes átlagos budapesti házaspár szokványos lakótelepi élettel, látszólag csekély igényekkel és vágyakkal, rég elfeledett és elfojtott álmokkal, soha meg nem valósított tervekkel. Amikor az asszony idős édesanyja meghal, nekivágnak Kiskunhalasnak, ám útközben lerobbannak a parányi Jakabszálláson, és egy ideig ott ragadnak.
A helyi pacalozó tulajdonosa, Nyúzó Jóska, a titkait féltve őrző böllér, akit sérült arca miatt csak Idegzsábának hívnak, és az őket mindenhová követő vén albínó ikerpár, a Jolikák sorsdöntő módon sodródnak bele Margiték életébe. A kialakult helyzetben a párnak szembesülnie kell vele, hogy az utazás és a folyvást kiújuló viták, veszekedések, kicsinyes csetepaték mellett valami más, meghatározóbb dolog is történt velük.