(Ön)háttérzene? | Szabó T. Anna: Dudorászó

H. Móra Éva | 

Bár a Dudorászó címet adta legújabb verseskötetének Szabó T. Anna, sokkal több annál. A dudorászás önkéntelen, ösztönös dolog; ha dudorászunk, oda se figyelünk, illetve másra figyelünk. A dudorászás afféle (ön)háttérzene egyéb elfoglaltságainkhoz. Ugyanakkor a dudorászás feltételez egyfajta derűt, harmonikus lelkiállapotot, jóllétet: lehangoltan, szomorúan nem szoktunk dudorászni.

Ez a derű végig jelen van a versekben, cseng-bong, muzsikál a könyv minden sora. Na de hogyan! Olyan rejtett tartalmak, megélt bölcsességek sugároznak némelyik darabból, hogy beleborzong az olvasó, és asszociációk sorát indítja meg.

Nézzük azt a verset, ahol nekem először kinyílt a könyv. Kézművesek dala a címe. És itt meg is álltam. Nem hagyott tovább olvasni, sok mindent előhívott. Például József Attila egyik versét, a Tüzek énekét. A sorolást, a kalevalai gondolatritmust. Aztán azt a hatalmas tudást, tiszteletet és alázatot, amelyet a hajdani ember érzett a megmunkálandó anyag iránt, s ez a tudás apáról fiúra szállt a mesteremberek nemzedékeiben. Ezek az emberek valóban életet leheltek a létrehozott tárgyakba. (Vekerdy Tamás fejtegeti csodálatos könyvében, a Jól szeretniben – ami szerintem mintegy végrendelete, esszenciája annak a végtelen bölcsességnek, amelynek ő birtokában volt; afféle élet-tanítás –, hogy spiritualitás nélkül nem lehet a matériához nyúlni.) Nos ez mind ott van a Kézművesek dalában, de úgy, hogy a Weöres Sándor-i játékosság is ott lüktet, pulzál benne: „Ésszel készíteni, kézzel érinteni, / szívvel szépíteni, léttel ékíteni, / mintákat módolni, formának hódolni, / örömöt önteni, / tárgyat teremteni, / bánatot elfújni, alkotva újulni […] és hogy a sok szép tárgy jó kézbe kerüljön,/ kézből kézbe adva kézhez szelídüljön…”

Halkan kérdezem: az internetes könyvajánló oldalakon ez olvasható: „Négytől tizenkét éves korig ajánljuk, fiúknak és lányoknak egyaránt”? Miért szabnak felső korhatárt?

Aztán persze továbblapoz az ember. Otthonosságérzés fogott el az iménti dal közvetlen környezetében: a Dal a nőknek metruma Weöres Bóbitáját idézi, míg az Ünnepi fénydal (már a címe is muzsikál!) Áprily Márciusának felütéses daktilusait. És sorjáznak a szép ünnepi versek ebben a fejezetben ilyen szinesztézikus képekkel, mint „csöndbe mártott dallamok”, „áldottkarácsony-illat” vagy „fűszeres-mézes szeretés”.

Lapozok az elejére, a Simogató fejezethez, ahol lubickolhatunk a különböző hangulatokban, ötletekben, szójátékokban. És életörömben! Ismét egy ráismerés: a Szódudorászó (ez is daktilusban zenél) a Paripám csodaszép pejkó ritmusával szólít meg. Biztos vagyok benne, hogy minden unokát elvarázsol az Integetős ének nagymamája: „Meglátjuk a nagymamát: / hoz három kiló zöldhagymát./ Nagymama, sok a hagyma ma,/ a sok hagymával hagyj ma!” A sok nyüzsgés-pörgés után elcsendesedik a fejezetzáró Altató. Emlékezetesen szépek a vers zárósorának intim, egyedi szavai: „körbesimítlak, körbeszeretlek.” A Dúdoló fejezetben folytatódnak a hangulatok lenyűgöző lenyomatai – mégpedig a legváltozatosabb formákban. A Galagonyadalt nyugodtan hozzáragaszthatjuk Weöres Csiribirijéhez, s úgy mondókázhatjuk a kisgyerekekkel. Az ősi ráolvasásokhoz hasonló a Félelem elleni ének – van-e olyan verscím, ami nem dalol önmagában is? Édes anyadalt és Apadalt is találunk, és irigylésre méltó az a család, ahol vannak Csakúgy napok.

Nagyon „betalál” az autizmust megérteni segítő Csigaház is. Kiváló fantáziajáték lehet – pedagógusoknak erősen ajánlott! – a Képtelen képek: rajzold le! Ez már egy újabb fejezetben, a Dinamikában olvasható, s akkor még nem beszéltem az Ürgekórus tüneményes állatparádéjáról. De megakad a szem egy-két ilyen kifejezésen is: „sziromszállongó pillanat”, „mézes, édes fénylekvár” vagy a szellemes „Vészbuk”.

Háy János mondja egy nyilatkozatában a versről: A legkisebb nyelvi egységben a legnagyobb világegységeket mutatja föl. Nos, Szabó T. Anna új kötetének változatossága valóban mintha sokszínű világunk teljességét hordozná magában, kaleidoszkópszerűen, villanásokkal.

Kiegészítésképpen feltétlenül hozzá kell fűznöm: a versek dallamra is találtak. A JaMese együttes lemezalbumot készített belőlük Dudorászó szünidő címmel.

Szabó T. Anna: Dudorászó
Illusztrációk: Kárpáti Tibor
Magvető Kiadó, Budapest, 2024
128 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
online ár a kiadónál 4449 Ft
ISBN 978 963 144 4322

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Szabó T. Anna könyve gyerekeknek, nagy testvéreknek és szülőknek egyaránt szól. A Dudorászó fejezeteiben reggeltől estig, a hétköznapoktól, hétvégéktől az ünnepekig és a vakációig minden időre és alkalomra találunk verseket. Jöhet eső, fújhat a szél, irány az erdő vagy épp a meleg kuckó. Ritmikus mondókák, lágyabb altatók, rengeteg vicces állat és ember jelenik meg a Dudorászó lapjain, és ezúttal a kötet végén egy csokor verset kaptak a nagyobbak és a szülők is, hogy megpihenjenek a nagy pörgésben. Kárpáti Tibor összetéveszthetetlenül egyedi illusztrációi teszik még színesebbé a könyvet.