Számik és rénszarvasok | Ann-Helén Laestadius: Lopás

Paddington |

A korábban ifjúsági szerzőként hazájában már ismert Ann-Helén Laestadius első felnőtteknek szóló regénye valós eseményeken alapul. Azokra az atrocitásokra akar emlékeztetni, amik Svédországban a számi kisebbséget érték az elmúlt évtizedek során. (A számik vagy lappok a Lappföld [Sápmi, Sábme, Saemie] nevű terület finnugor nyelvű bennszülött lakói.) „Bűnük”, hogy mindent megtesznek hagyományos életmódjuk, a rénszarvas-pásztorkodás fenntartásáért. A részben számi származású Laestadius a könyvet alapos kutatásokra építi. Száznál több rendőrségi feljelentést olvasott megölt vagy megcsonkított rénszarvasokról. Ezek közül egy sem vezetett vádemeléshez.

A Lopás főszereplője, a regény elején kilencéves Elsa egy sarkkör közeli faluban él. Családja olyan közösséghez tartozik, amely szilárd rokoni kötelékeken alapul. Az élet az állattenyésztés körül forog. A rénszarvasok sokkal többet jelentenek, mint a húst és bőrt. A falu lakói számára az állatok a büszkeség forrásai és hagyományaik megőrzésében is fontos szerepük van. A cím igen beszédes: amikor a nem-számi vadászok elkezdik kegyetlenül leöldösni és megcsonkítani az őslakosok számára kedves állatokat, a helyi rendőrség nem hajlandó a bűncselekményeket lopásnál súlyosabbként regisztrálni. A számik számára ezek gyilkosságok, és az ilyen támadások a puszta létüket is fenyegetik.

2008 telén Elsa szemtanúja, hogy egy orvvadász első saját rénszarvasborját, Nástegallut öli meg. A férfi meglátja Elsát, és mielőtt elhúzza a csíkot, félreérthetetlenül jelzi neki, mi történik, ha beszélni kezd. Elsa túlságosan meg van rémülve ahhoz, hogy felfedje a férfi nevét, bár apja és bátyja is a valódi tettesre, Robert Isakssonra gyanakszik. Az ügyet szokás szerint félreteszik, de a trauma Elsát egészen felnőttkoráig kísérti. Nem csak az egyedi eset traumájáról van szó. Mivel nem beszélt, Isaksson nyugodtan folytathatja üzelmeit, ami további rénszarvasok életét követeli.

• Olvass bele!

Az első rész stílusa tökéletesen illeszkedik a fiatal elbeszélőhöz, könnyed és egyszerű. Az események mellett megismerkedhetünk a rénszarvaspásztorok szokásaival, hiedelmeivel, az általuk űzött mesterségekkel és a számik hagyományaival. Hagyomány például, hogy az egyes években született borjak fülének levágott végét egy zsinórra fűzik fel, hogy ezzel is jelképezzék az összetartozást. A kislány titokban féltve őrzi Nástegallu fülének végét, mert számára egyfajta talizmánná válik, amit mindenhová magával visz. Elsa családjában az ősi hitvilág mellett fontos szerepe van a keresztény hitnek is. Mivel retteg a pokol tüzétől – nem csak Isakssontól –, képtelen hazudni, s amikor közvetlenül kérdezik, mélyen hallgat. Azonban a kislány bosszút esküszik, és megfogadja, hogy egy napon ő is elveszi a rénszarvasölő életét.

Az események tíz évvel később, 2018 őszén folytatódnak. Bár Elsát jobban érdeklik a hagyományok, a rénszarvas-pásztorkodás és a számi kultúra, mint a testvérét, Matthiast, a patriarchális törzsi szerkezetben nincs könnyű dolga. A számi közösségben a nőknek nem osztanak lapot. A már felnőtt Elsa életére is súlyos pecsétet nyomtak a korábbi drámai események. Egy szeretett rokon halála még csak ront a helyzetén. A robbanás elkerülhetetlen.

Ennél többet a történetből talán nem is érdemes elárulni – hagyjunk felfedezni valót a leendő olvasó számára is. Érdemes azonban megemlíteni a második rész stílusváltását: a megfogalmazás visszatükrözi, hogy a főhős időközben felnőtté vált. Az egyre sötétebbé váló elbeszélésben a szerző az olvasóra hagyja az erkölcsi ítéletalkotást.

A leírt eseményeknek fontos mozgatórugója a hagyományos hitvilág, a kereszténység és a modernitás közötti konfliktus. Talán ez is az oka annak, hogy a számik között igen magas az öngyilkosságok aránya. Bátran kimondható, hogy sokuk mentális egészsége van válságban. A pásztorok életét rendkívüli módon megterheli a stressz, hogy a felmelegedés igen negatívan hat a nomád pásztorkodásra. Ráadásul a nem őslakos szomszédok állandóan panaszkodnak a számikra, akik szerintük túlságosan sok kiváltságban részesülnek a svéd állam részéről.

Mindezek mellett megjelenik a számi származásúak iskolai zaklatásának témája is. A helyzet súlyos, bár viszonylag jobb, mint a korábbi évtizedekben. Más országokhoz (pl. Ausztrália, Kanada) hasonlóan a svédek is át akarták nevelni az őslakosokat. A gyerekeket internátusokba zárták, ahol nem használhatták őseik nyelvét, homogenizálni, „svédesíteni” próbálták őket. Érdekes, hogy a társadalmi haladás mintapéldájának számító Svédországban mennyi atrocitás éri az őslakos közösséget. (A számik ellen irányuló zaklatás nem ritka Finnországban és Norvégiában sem. Munkahelyem egyik PhD hallgatója éppen ezt kutatja Norvégiában.) Talán ez is az oka a svéd társadalom jelenleg tapasztalható válságának, amit a bevándorlásra és további kisebbségek megjelenésre lehet visszavezetni – habár ez a válság a másik két említett országban nem ennyire jelentős.

A regény néhol költői emelkedettségű szövege Papolczy Péter, a skandináv irodalom avatott fordítója gondozásában olvasható; tökéletesen adja vissza a könnyedebb szöveg és a sötét téma közt feszülő ellentétet. Nem hagyományos skandináv krimi a Lopás, hanem sötét thriller, kombinálva egy kevéssé ismert nép hagyományainak bemutatásával.

A regényből a Netflix saját gyártású filmet is forgatott, amit gyönyörű természeti képei és számi népviseletei okán örömmel ajánlok a könyv befejezése után az olvasónak.

Ann-Helén Laestadius: Lopás 
Fordította: Papolczy Péter
Európa Kiadó, Budapest, 2024
416 oldal, teljes bolti ár 4999 Ft,
kedvezményes ár a kiadónál 3749 Ft
ISBN 978 963 504 7499

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A kilencéves Elsa Svédországban, a sarkkörtől északra él. Ő és családja a számikhoz, Skandinávia őslakosaihoz tartoznak, és az ezredforduló után is rénszarvas-pásztorkodással foglalkoznak. Amikor a kislány egyedül síel ki a karámokhoz 2008 egyik téli reggelén, szemtanúja lesz, amint egy vadász brutálisan megöl egy rénszarvasborjat. Bár felismeri a férfit a városból, mégsem szól senkinek a látottakról. Magában bosszút fogad a borjú halála miatt, a számik ugyanis különleges tisztelettel övezik a természetet, de legfőképpen a réneket. A szarvasok elleni támadások rendszeressé válnak, a svéd rendőrség azonban nem tesz semmit, a kegyetlen bűncselekményeket lopásként veszi nyilvántartásba, a család és a rokonok pedig hiába harcolnak az igazságért.

Tíz évvel később a réntartó hagyományok iránt elkötelezett Elsának egyszerre kell megküzdenie a saját közösségén belül azzal, ahogy az idősebb férfiak lekezelik a nőket, valamint a városi svédek körében atrocitásokig fajuló, számik elleni megvetéssel. (…)  A gyermekkor óta cipelt bűntudat, félelem, düh és fogadalom lavinaként tör ki belőle és vezeti egy végső, katasztrófával fenyegető döntéshez.