Kritikus gondolkodással az indoktrináció ellen | Bonnie Kerrigan Snyder: Tan-szabadság

Paddington |

A magyar olvasó számára nem jelent újdonságot, hogy az iskola a politika eszközévé válhat. Nem volt ez másként a 20. században, ahogy ez jellemzi sajnos a mai magyar közoktatást (akarom mondani: „köznevelést”) is. A Tan-szabadság című kötet nagyon amerikai, és az elmúlt 10-15 év hasonló, ám ott komoly sokkot okozó fejleményeiről szól, ám ennek ellenére nagyon is elgondolkodtató üzeneteket tartalmaz a magyar valóság számára is.

Az elmúlt napok amerikai egyetemi campus-foglalásai teszik igazán aktuálissá Bonnie Kerrigan Snyder kötetét. Bár több olyan téma volt az elmúlt években, amelyekben a nem toleránsnak bélyegzett véleményeket az Egyesült Államok legelitebb egyetemein (az úgynevezett Borostyán Ligában) nem tűrték meg. Ám ellentétben a #metoo-tól az ukrajnai háborúig terjedő témagyűjteménnyel, a gázai helyzet miatt az intoleráns „liberálisok” váratlanul a lövészárok ellentétes oldalain találták magukat, így talán rácsodálkoznak arra, hogy mit okoztak az elmúlt években. Snyder állítása az, hogy ma már ez a középiskolákba is beszivárog, az egyetemre való felkészítés keretében nem oktatás, hanem indoktrináció – egyfajta agymosás –, az elvárt gondolkodásra való edzés zajlik.

Aki konyít valamit a neveléslélektanhoz, valószínűleg kevésbé aggódik az iskola ilyen befolyása miatt. Bár az óvodában és az alsó tagozatban valóban komoly hatású a tanár szava – noha sosem akkora, mint a szülőé –, a középiskolában a tanár már nem sok kárt tud tenni a gyerekekben. Annál nagyobb befolyásoló erő a kortárs csoport nyomása. Úgy gondolom, hogy az őket körülvevő gyerekcsoportok elvárásaitól függően bizonyos fiatalok a kötetben felsorolt ügyek mellé állnak majd, akár a szüleik ellenében is. A többiek, akármit csinál is a tanár, felmondják a leckét az órán, de egy pillanatig sem gondolják igaznak, elfogadandónak, amit mondanak nekik. A gondok akkor kezdődnek, amikor a kamaszkori fejletlen gondolkodás lázadása és gyötrő közösségkeresése állandóvá válik, és diktálni próbál értékeket, véleményeket.

Az amerikai társadalomban aránylag új jelenség a mindent átható politika és a végletes polarizálódás, a magyar olvasó számára azonban nagyon is jól ismert. Snyder üzenetei igencsak megfontolandóak az ideológiailag erősen meghatározott állami tantervet kritikátlanul „letanító” pedagógusok számára éppúgy, mint a gyerekeket gátlástalanul felhasználó, „ellenálló” tanároknak. Bár a magyar kormány egyértelműen túlreagálja például a gender kérdést, látva azonban az amerikai, angliai vagy németországi helyzetet, érthető az aggodalmuk. Ugyanígy túlreagálja az ellenzék a kormány szinte minden, oktatással kapcsolatos megnyilvánulását. Amikor ezeket a sorokat írom, éppen az idei magyarérettségi egyik, minden gimnazista számára érthető feladatán pörög a Facebook permanensen forradalmi hevületű, ellenzéki szekciója.

• Olvass bele!

A kötetben feldolgozott kérdéskörök egy része teljesen ismeretlen a magyar oktatási közegben. Ezek egyike, hogy a szülőknek a legtöbb amerikai államban az iskolák igazgatótanácsain keresztül alapvető befolyása van arra, hogy az iskola mit és hogyan tanítson. Erre Magyarországon 1998 óta egyáltalán nincs lehetőség. Az USÁ-ban viszont éppen a mostani hetekben egy olyan jogszabály tervezete borzolja a kedélyeket, amelyik valamennyi államban bevezetné ezt. És ezzel – bár az amerikai „liberálisok” erősen támadják – semmi gond nincs. Sőt: ennek mindenhol így kellene lennie, hiszen az iskola szerepe csak kiegészítő, nem taníthat olyat, amivel megkérdőjelezi a szülők nevelési elveit, értékrendjét. Azzal már van gond, hogy a szülői döntéseket politikusok próbálják befolyásolni, és a pedagógusok egy részében sem szándék, sem szakmai tudás nincs arra, hogy érdemi szülő–tanár párbeszédet kezdeményezzenek.

Ebben a kérdésben a retorika szintjén a magyar kormánynak igaza van: az iskola nem nevelhet a család ellenében. Ám a „családbarát” magyar kormány mégis ezt teszi. A kötetet talán nekik (is) szánta az MCC Press kiadó, hiszen az oktatáspolitika éppen ezt próbálja tenni a központosított tantervekkel és az egyoldalú tankönyvtámogatással. Bár a tanítás szabadsága teljes, ez csak két tűz közé szorítja a családot. Egyfelől senki nem kötelezi a tanárokat, hogy ezeket a könyveket használják, másrészt viszont a tanárokat semmi nem kötelezi vagy akár ösztönzi arra, hogy beszéljenek a szülőkkel, hogy a szülők értékrendje meghatározó legyen a tanárok döntéseiben.

Snyder legfontosabb üzenete a szülőknek szól. Sok reményt nem lát arra, hogy a közeljövőben ki lehessen tessékelni a politikát az amerikai iskolából. Lássuk be, erre itthon sincs sok esély, hiszen abban egyik oldal sem érdekelt. A szerző azt mondja: fontos, hogy a szülők megtanítsák gyerekeiket kritikusan gondolkodni. Ha ez sikerül, nem csupán a tanárok üzenetei mennek be az egyik fülükön, hogy azután a másikon kimenjenek, hanem talán óvatosabban, kritikusabban választják meg azokat a barátokat is, akikhez igazodni akarnak majd, illetve nem ijednek meg attól, hogy vitába szálljanak a kötelező véleménnyel. Ez korántsem könnyű, ezt közvetlenül tapasztalom meg a világot nem fekete-fehérben látó fiú édesanyjaként.

Vraukó Tamás korrekt magyar fordítása érthetővé teszi a magyar valóságban ismeretlen témákat, bár vannak fogalmak, amelyeknek a magyarázata finoman szólva furcsa (pl. nem azokat „jelölik” a woke szóval, akik veszélyként tekintenek a faji előítéletekre és a diszkriminációra).

Bonnie Kerrigan Snyder:
Tan-szabadság
Fordította: Vraukó Tamás
MCC Press, Budapest, 2024
336 oldal, teljes bolti ár 4451 Ft
kedvezményes ár a kiadónál 5360 Ft
e-könyv változat 3115 Ft
ISBN 978 963 644 0442 (papír)
ISBN 978 963 644 0626 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Az utóbbi években egyre többet hallani arról, hogy az Egyesült Államokban mind hevesebbé válik a társadalmat szélsőségesen megosztó kultúrharc. E csatározások mindinkább kitörnek a politika által uralt szférákból, és olyan területeken is pusztítanak, ahol egyébként semmi keresnivalójuk nem lenne: a folyamat alól már az alsó- és középfokú oktatás tantermei sem képeznek kivételt.
Az amerikai oktatási szakember művében ezt a jelenséget szándékozik olvasói elé tárni, felhívva a figyelmüket arra, hogy az iskolákban sokszor a szülők tudta és beleegyezése nélkül, a hagyományos tudásanyag és készségek tanításának kárára folyik az a fajta indoktrinációs munka, melynek keretében a tanárok a gyerekeket igyekeznek baloldali eszmékkel traktálni, illetve politikai célok szolgálatába állítani. Azok pedig, akik mindezzel nem értenek egyet, vagy más véleményen vannak, inkább nem adnak hangot a fenntartásaiknak, mivel tartanak a következményektől: a rossz jegyektől, a megaláztatástól és tanulmányi előmenetelük ellehetetlenülésétől. (…)

Dr. Bonnie Kerrigan Snyder amerikai pedagógus, oktatási szakember és tanácsadó. Diplomáját a Harvardon és a Virginia Műszaki Egyetemen, PhD-fokozatát pedig a Pennsylvania Egyetemen szerezte meg. Pályája során alaposan sikerült megismernie az Egyesült Államok középiskolai és felsőoktatási rendszerét. Az oktatásüggyel, annak problémáival kapcsolatos tapasztalatairól több könyvet is publikált. Jelenleg az alapvető jogoknak az egyetemei campusokon való egyenlő érvényesítéséért küzdő Foundation for Individual Rights and Expression elnevezésű szervezet középiskolai programját irányítja.