Az elnök embereitől a Homelandig | Halmai Tamás: A Jagger nevű filozófus

Nógrádi Gábor |

Halmai Tamás karcsú kis könyve ismét eszembe juttatta egy kismama immár ötven vagy inkább ötvenöt éve, egy rádióműsorban elhangzó megjegyzését. Az anyuka az interjúban azt mondta, hogy ha Szilvásit olvassa, jobban tejel. A példázatot követően felnőtt közönség előtt meg szoktam kérdezni, hogy ki az, aki az esztétika mocsarába meri dobni Szilvásit meg a populáris kultúra többi alkotását? Dogmatikusabban: ki meri megtagadni a babától a több tejet?

Mindezen elmefuttatás, remélem, már elavult, és csak megőszült népművelők idézik fel a magas kultúra sok évezredes diktatúráját a popkultúra felett.

Persze, az igazság kedvéért meg kell jegyeznem, hogy most csak vágyképem után kapaszkodva írtam, amit írtam. Az elit nem engedi elavulni ezt a fajta diktatúrát sem. A harc, amint társadalmi és történelmi szinten, kulturális fronton is folyik. De ebbe most ne menjünk bele – messzire vezetne.

A Jagger nevű filozófussal Halmai Tamás alaposan meglepett. Sok éve, mint a legtehetségesebb magyar költőt köszöntöttem. Aztán elámultam, milyen tudományos felkészültséggel értelmez költőket, költészeteket. (Bocsánat, ha a poétákat nem tartom akadémikus professzoroknak. De nem ez a dolguk.) Most pedig kiderült számomra – nem figyeltem rá eddig eléggé? –, hogy a populáris kultúrát is majdnem olyan empátiával és képzettséggel elemzi, és emeli fel a legmagasabb esztétikai értékítéletek pódiumára, mint Király Jenő tanár úr egykor, aki ebben valóban király volt. (Király? Császár! Kevesen tudják…)

Halmai olyan beleérzéssel, megértéssel és szakszerűséggel ír a filmsorozatokról Az elnök embereitől a Homelandig, a Doktor House-tól a Star Trekig* – amilyen tévésmozikat az énfajta tojásfejű meg sem nézi –, ahogy mi, magasművészeti demagógok Bergmanról vagy Felliniről szoktunk írni. Magamat is ebbe az elitista bandába sorolom annak ellenére, hogy hatvan éve (éppen Király Jenő, Maróti Andor meg Heleszta Sándor hatására) igyekszem kikerülni belőle. Csakhogy nem könnyű. Körülbelül annyira lehetséges Krúdy helyett Szilvásival táplálkozni, mint az említett kismamának Szilvási helyett Krúdyval növelni a tejhozamát, már bocsánat a kifejezésért.

Tény, hogy Halmai könyve nem a nagy tömegeknek szól. Gondolatai, ítéletei és a nyelv, amellyel ezt kifejezi egyetemi katedrára való. (Nem mellesleg ez a katedra az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport blogja.)

• Olvass bele!

Rövid elemzései leginkább azoknak szól, akik katarzisát elsősorban nem a popkulturális alkotások okozzák. Másfél-két oldalas röpiratai nekünk szólnak. Nekem szólnak.

* Halmai Tamás különböző írásai (némi keresgéléssel) a mapopkult.blog.hu oldalon találhatók meg.

Halmai Tamás: A Jagger nevű filozófus
IKU Kiadó, Budapest, 2024
152 oldal, teljes bolti ár 1000 Ft,
e-könyv változat 1000 Ft
ISBN 978 615 622 4125 (papír)
ISBN 978 615 622 4125 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A pandémia évei kulturális szokásainkat is átrendezték. Magam is azok közé tartozom, akik sorozatepizódok százaival és nem kevés filmmel kötöttek szorosabb ismeretséget – mert társaságra, kikapcsolódásra vagy katarzisra vágytak. Választásaimban egyszerre működött közre az esztétikai összetettség keresése és a gondolati rétegzettség iránti érzékenység (különös tekintettel a szabadság eszméjére és az emberi jogi vetületekre).
Az elnök emberei volt az első ópusz, melyet – két évtizedes késedelemmel – annyira megszerettem, hogy késztetést éreztem lelkesedésemet olvasók orrára kötni. Akkor (2021 elején) még nem tudtam, hogy az egyszeri örömből folytatólagos flow lesz. Kötetre való jegyzetem született végül, még úgy is, hogy több fontos műről nem írtam – vagy azért, mert korábban láttam, s emlékeim megkoptak (pl. 24, Az ifjú pápa, Aranyélet, Orville, Sense8, True Detective), vagy pedig mert nem lett volna tudásom a recepciót megtoldó pluszhoz (A farkas gyermekei, A Térség, Az utolsó lépcsőfok, Alapítvány, Direkt terápia, Dűne, Encanto…). Ugyanígy a dalokkal, videoklipekkel foglalkozó ciklus is bővíthető volna, minthogy – bár jóval nehézkesebben, de – érdemi produktumok ebben a közegben is időről időre fölgyűjthetők (Bajdázó: Lekapcsolom a villanyt a fejemben, Röhrig Géza: Próféta, Zóra: Iszom a bort stb. ).
Az írások zöme az MA Populáris Kultúra Kutatócsoport blogján jelent meg; de H. Nagy Péternek a szerkesztői nyitottsága mellett még valamit köszönhetek. Extrák című, 2008-as kötetének esszéi győztek meg arról, hogy egy-egy filmről, sorozatról nemcsak a teljes értelmezés igényével lehet szólni: félreeső, ám beszédes jelenetek, motívumok, részletek kinagyítása is az esztétikai olvasat érvényes útja lehet.
A Jagger nevű filozófus szövegei mindenekelőtt a popkulturális alkotásokban megjelenő magas művészeti nívót méltányolják, de a puszta „szórakozás” élményfaktorát sem becsülik le (ekképp alighanem gyerekkori befogadói mintázatokat élnek és értenek újra, nosztalgiás derűvel). Mindeközben messzemenőkig élvezik a „tudomány és rock and roll” közti reflexiós tér tágasságát; hiszen írni még mindig jóval kevésbé kockázatos művelet, mint mentőegységben szolgálatot teljesíteni. – Vö. „A munkánk tudomány és rock and roll: ha nem improvizálunk, emberek halnak meg. ” (911 L. A. , s02e12, 22:08) (Halmai Tamás)