Egy klímarealista Obama köreiből | Steven E. Koonin: Tisztázatlan

Paddington |

Ezeket a sorokat egy teljesen víz alá került városban, sőt országban írom. Már legalább öt éve ez a helyzet – egy 2004-es „kövesd a tudományt” megközelítésű cikk szerint, ami a brit Guardianben jelent meg. Ha a tudományos kijelentésnek álcázott vélemény valóra vált volna, ez lenne a helyzet. A Tisztázatlan című könyvében Steven E. Koonin ilyen és hasonló példákkal próbálja lebeszélni az olvasót a médiahírek kritikátlan elfogadásáról és ehhez az éghajlattudományt, saját szakterületét használja fel.

Nem könnyű feladat ez. A kötet olvasása idején, egy hosszú autóúton beszélgetni próbáltam róla egy kollégával. Igen tanult, a világ dolgai iránt nyitott ember, iskolaigazgató, aki a politikában is meglehetősen aktív. Ráadásul kutatóként dolgozunk együtt egy projektben. És más, szintén magasan képzett emberekhez hasonlóan, úgy követi a tudományt, hogy csak másodlagos forrásokat használ. Úgy döntött, feltétel nélkül elhiszi bizonyos sajtótermékek minden szavát, és semmilyen nyitottságot nem mutat arra, hogy meghallgasson kissé más hangokat – vagy visszamenjen az általa kritikátlanul elfogadott médiumok által felhasznált forrásokhoz. Bár megvannak a képességei ahhoz, hogy tudományos szövegeket értelmezzen, úgy döntött, ezt nem teszi.

Abban sem vagyok biztos, hogy sokan el fogják olvasni Koonin adatokban gazdag könyvét, ami – ellentétben a média fősodra által felkapott kutatókkal – felvállalja a kényelmetlen szerepet, hogy laterális gondolkodásra bírja az olvasókat. A klímaváltozás az egyik olyan téma, amellyel kapcsolatban nehéz helyzetben vannak azok, akik megpróbálják kritikus szemléletre bírni a művelt embereket. Koonin hangsúlyozza, számos kérdésben egyáltalán nincs tudományos konszenzus. Köztük sok olyan kérdésben, amelyről a közvéleményt befolyásolni hivatott és – egyfajta (liberálisnak definiált) közmegegyezés szerint – mérvadónak nevezett sajtó azt állítja. Ráadásul ha egy ponton még közel is kerülne a tudomány a konszenzushoz, később kiderülhet, hogy rosszul gondolták. Akkor pedig egy művelt embernek csak egy lehetősége van: folyamatosan megkérdőjelezni az aktuálisan többségi tudományos álláspontot – ami lehet igaz vagy téves is.

• Olvass bele!

A most 72 éves Koonin elméleti fizikus, szakterülete a molekulák áramlása, ami a légköri folyamatok egyik legfőbb befolyásolója. A New York University egykori professzora 2009 és 2011 között az Obama-kormány Energiaügyi Minisztériumában volt a tudományos ügyekért felelős helyettes államtitkár. Együtt dolgozott az akkor alelnök Bidennel az amerikai klímaügyi bizottságban, és – sok más bizottsági taggal ellentétben – el is olvasta azokat a dokumentumokat, amelyeket kézhez kaptak. Ez indította el őt azon az úton, amelynek fontos állomása volt ez a 2021-es sikerkönyv, és amely egy 2014-es, a Wall Street Journalban megjelent cikkel indult. (Climate Science Is Not Settled – kb. Nincs közmegegyezés a kilímatudományban.)

A Tisztázatlan izgalmas tudományos olvasmány, amivel a szakemberek – a témában manapság szokatlan módon – azonnal vitába szálltak, noha az eszköz sokszor a tudományos érvelés helyett karaktergyilkossági próbálkozás volt.

Másokhoz hasonlóan, akik szintén úgy látják, hogy a tudományos eredmények nem egyértelműek, a könyv vitára hív. A mainstream kutatókkal ellentétben– akik szerint én a már öt éve víz alá került Hollandiában írom e sorokat – Koonin azt hangsúlyozza, hogy újabb és újabb, lehetőleg alternatívákat adó modelleket kell kidolgozni. És azt, hogy a jövőt megjósoló modelleket – még ha bizonyos kutatásokon alapulnak is – sosem szabad tényként elfogadni. Viszont fel kell készülni arra, hogy a helyzet változik. A klíma biztosan változni fog, ahogy az elmúlt évmilliókban mindig, akár van erre az emberi tevékenységnek hatása (jelentős vagy jelentéktelen), akár nincs. Az emberiségnek és a politikusoknak pedig azt javasolja, fektessenek sokkal több energiát az adaptálódásba a klíma változásához.

A legfontosabbnak én a könyvnek azokat a gondolatait találtam, amelyek a tudományetika következetes alkalmazására szólítanak fel. Annyira, hogy az erről szóló rész elolvasását javasoltam, javaslom is doktorandusz hallgatóknak, fiatal kutatóknak. Koonin arra hívja fel a figyelmet, hogy a kutatónak fontos megőriznie a tudományos, állandóan szkeptikus álláspontját akkor is, ha a sajtóban nyilatkozik vagy nem szakemberekhez szól. Ettől még akkor sem szabad eltávolodnia, ha a kutató egyben egy adott ügyért aggódó állampolgár is. A tudományos intézményrendszerben betöltött státuszt semmilyen körülmények között nem szabad felhasználni arra, hogy az aggódó állampolgári vélemény tudományos tényként látszódjék a médiában. A kísértés persze óriási, hiszen közgazdasági Nobel-díjakat értek azok a pszichológiai kutatások, amik a „jó céllal” történő manipulációról szólnak. (Erről lásd Richard Thaler, Jonah Berger  vagy Daniel Kahneman és szerzőtársai  köteteit – sokkal kevesebb fizikával a bölcsészebb irányultságú olvasók számára.)

Az MCC Kiadó vállalta fel Magyarországon, hogy magyarul is elérhetővé tegye a klímaváltozással kapcsolatos, a fősodortól eltérő (ún. disszidens) véleményeket. Véletlenül sem a klímaváltozást tagadó (vagy ahogy a mainstream időnként meglehetősen viccesen [és nagyon pontatlanul] címkézi „klímatagadó”) véleményekről van szó. Egészségesen gondolkodó ember ilyet biztosan nem tesz.

Az antropológus Michael Schellenberg vagy politológus Björn Lomborg korábban megjelent kötetei egyértelműen azt mondják, a változások jelenlegi kezelése téves. Most egy klímatudós tollából olvashatunk tudományos alapossággal bemutatott érveket. Az általa bemutatott tudományos eredményeket, számokat, grafikonokat lehet és érdemes is ízekre szednie annak, aki ezt meg tudja tenni. Koonin – másokkal ellentétben – egy pillanatig sem állítja, hogy nála lenne a bölcsek köve. Azt viszont szeretné elérni, hogy a tudósok térjenek vissza a valódi szkepticizmushoz, a „semper dubitandum” kételkedéséhez (amitől távol áll a „Szkeptikus Társaság” jellegű szervezetek dogmatizmusa).

Az egyszeri olvasót pedig arra kéri, hogy figyeljen, mikor akarnak tényként elfogadtatni vele véleményeket.

És még egy nem Koonin szakmájába vágó mondat, ami az olvasónak is fontos: bár nem vagyok fizikus, Beszprémi Rita fordítását teljesen korrektnek éreztem.

Steven E. Koonin: Tisztázatlan. Amit az éghajlattudomány mond, amit nem mond, és mindez miért fontos
Fordította: Beszprémi Rita
MCCPress Kiadó, Budapest, 2023
352 oldal, teljes bolti ár 5950 Ft,
online ár a kiadónál 4760 Ft
ISBN 978 963 644 0268 (papír)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Az éghajlatváltozás manapság valóban »forró« téma, a sajtóból és különböző médiumokból ömlenek ránk a hőhullámokról, újabb melegrekordokról, természeti katasztrófákról szóló hírek. A nagyközönség többé-kevésbé tisztában van a hivatalos állásfoglalással: az emberi tevékenység fokozottan befolyásolja a Föld éghajlatát azáltal, hogy hatalmas mennyiségű üvegházhatású gázt enged a légkörbe.”
Steven E. Koonin több évtizedes tapasztalatát felhasználva naprakész információkkal és ideológiamentes szakértői véleménnyel árnyalja ezt a leegyszerűsítő képet. Olyan tényeket tár az olvasó elé, melyeket a médiából tájékozódó nagyközönség nem ismer, hiszen rendkívül kevesen olvassák a laikusok számára nehezen értelmezhető szakmai jelentéseket, kutatási dokumentumokat. A szerző tudományos alapossággal vizsgálja a valóságtartalmát annak a közhiedelemnek, mely szerint „az emberiség már tönkretette az éghajlatot”. Közérthető módon, tényekre alapozva bemutatja, hogy mennyiben is változott az éghajlat az idők során, mi határozza meg a Föld hőmérsékletét, mi a szén-dioxid-kibocsátás és a szén-dioxid- koncentráció közötti összefüggés, valamint következtetéseket von le a múltbéli hurrikántevékenységről, csapadékmennyiség- és tengerszintváltozásról rendelkezésre álló adatokból.