»Hová szállnak majd le a madarak?« | Siri Ranva Hjelm Jacobsen: Tengerlevelek

Kása-Bókkon Tímea |

Hogyan kezdődött minden? Miből alakultunk és hová tartunk? Mi lesz, ha nem csak az emberi létnek, de mindennek vége lesz egyszer? Vannak kérdések, amiket mi, emberek nem merünk feltenni, vagy legalábbis nem tudjuk rájuk a tökéletes választ. A tengerek viszont kommunikálni kezdenek egymással. Leveleket váltanak. A múltról, a jövőről. Mindenről, amit tudnak… és amit remélnek. Emlékeik, érzelmeik, emberi tulajdonságaik vannak. Hasonlítanak, elemeik azonosak, mégis eltérnek egymástól, csakúgy, mint a halandó lények. „Alapjában minden élőlény, amit kiküldtünk a szárazföldre, ugyanaz – alig van köztük különbség” – állapítja meg a 180 millió éves Atlanti-óceán, aki gondolatait a kishúgával, az ötmillió éves Földközi-tengerrel osztja meg.

Tengernyi érzelemről szól ez a kis könyv. Érdemes többször is elővenni, fellapozni, és míg elmerülünk benne, megértjük a sorok mögött húzódó mélyebb tartalmat is. (Csupa ilyen áthallásos szó jut eszembe…) Elmerülünk, akár nyaranta a sós vízben a „csúszómászók”, akik egyre csak szaporodnak. Ezek (mármint az emberek) az Óceán szerint a tévedéseik eredményei… Ha tőlünk, emberektől megszabadulnának, vége lenne a nagy vizek szenvedéseinek. Tisztaság uralná a bolygót, egyetlen hatalmas „tükörgömb” lenne, amiben újjászülethet minden. „De hová szállnak majd le a madarak?”

A fiatal Földközi-tengernek tetszik ez a remény, mégis nehéz lenne számára a búcsúzás. Ha egybeolvadna minden, ha eltűnne a szárazföld, kivé, mivé lenne ő? Identitását vesztett emlék csupán. A szigorú és tapasztalt nővér tárgyilagos tények közlésével figyelmezteti: gondolkodjon józanabbul. Ne hatódjon meg egy-egy halandó történetén. Mert a Földközi-tengert igen érzékenyen érinti, ha eszébe jut Ikarosz. Daidalosz fiának lezuhanásával ők ketten eggyé váltak, amit a nővére sose érthet meg, hiszen egyetlen halandóhoz sem fűzi ilyen – sőt semmilyen – érzelem, szenvedély. Atlanti-nővér nem kötődik emlékekhez, közömbös a szárazföldi lét iránt. „Elszomorít és zavarba hoz, ha Ikaroszra gondolok – írja Földközi-húg. – Égett réz volt, egy szív, az ajkamon viseltem. A szárnyaivá váltam, vagy viasszá, egy részem Ikaroszba olvadt.” De bármennyire is próbálja a gondoskodó Óceán-nővér megmagyarázni – tudományos szövegek idézésével, Bruegel-festménnyel, művészettörténeti példával –, hogy ki is volt a mitológiai alak, vannak dolgok, amelyeket ésszel nem lehet megközelíteni. Még a tengerek esetében sem.

Siri Ranva Hjelm Jacobsen, a Feröer-szigetekről származó dán író vékonyka könyve sok témát érintő, összművészeti alkotás, melyet Dorte Naomi grafikái egészítenek ki. Az olvasónak társalkotói szerepet kínál. Műfaját tekintve levélregény, de egyben lírai szöveg is. Ha nem tudnám, a szövegen akkor is átsüt a szerző női mivoltának érzékenysége.

• Lapozz bele!

Az olvasót kézen fogva vezeti a filozofikus gondolatmenetek között a lét értelméről, de az érzelmek kezeléséről beszélve pszichológiai ráhangolódást vár el. Geográfia és geológia, hiszen két tenger a főszereplő. Szociológiai bírálatot kap a túlszaporodó emberi faj. És még: képzőművészet, művészettörténet és mitológia. Míg olvassuk, fülünkbe morajlik, zúg a tenger, s ha fogékonyak vagyunk, meditálhatunk az óriási víztömegek által felvetett kérdéseken.

Veress Dávid skandinavista és vallástörténész átéléssel fordította e lírai hatású prózát a skandináv irodalomra fogékony ínyencek számára.

Siri Ranva Hjelm Jacobsen: Tengerlevelek
Illusztrálta: Dorte Naomi
Fordította: Veress Dávid
Ø Kiadó*, Budapest, 2023
64 oldal, teljes bolti ár 2000 Ft
online ár az olvasokboltja.hu-n 1700 Ft
ISBN 978 615 657 2066

*Ejtsd: Ő. Dán nyelven: sziget

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Két testvér, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger leveleket vált egymással a mindenségről, a szárazföldi életről, az éghajlatváltozásról és az óceánok nagy tervéről.
Siri Ranva Hjelm Jacobsen költői, meditatív írása egyfajta fordított teremtéstörténet, a vizek utópiája, amelyet Dorte Naomi különleges grafikái még elgondolkodtatóbbá tesznek.