A »szép akasztott« emlékezik | Odze György: Érdemes volt

kistibi |

Nagyon jókor, nagyon pontosan időzítve jelent meg Odze György kötete. Két század, két rendszerváltás – és két párhuzamos, önmagáért beszélő eseménysor. Az 1867-es kiegyezésről szólva a regénybeli Andrássy Gyula miniszterelnök következetesen rendszerváltásnak nevezi a történelmi kompromisszumot. Eközben nekem – meg a mai olvasónak – a szó más időt, más neveket jelent, pedig a regényt olvasva kísértetiesek az egyezések. Az idő telt ugyan, de a nemzet nem változott.

Illetve, még a részletek előtt: szerettem ezt a könyvet. Hogy miért? Azon a Magyarországon, melyen élek, nincsenek homo politicusok (államférfiak), nincsenek olyan nők sem (hol vannak a Kéthly Annák?), akik a férfiak uralta világban ilyen erényeket hordoznának. Odze György írása megmutatja, hogy mi a különbség a magas polcra került, minden hájjal megkent tolvaj politikusok és a valódi homo politicusok között.

Hadd kezdjem az alapélménnyel, írásom címével, ami a regény legfontosabb kérdése. Az 1849-es bukás után Ferenc József 1851-ben aláírta a lázadónak minősített  Andrássy Gyula gróf halálos ítéletét. Tizenhat évvel később, 1867-ben már ő Magyarország miniszterelnöke. Ez természetesen azt feltételezi, hogy szorosan együtt kell működnie Ferenc Józseffel. Lennék én ilyenre hajlandó? Nem. Lennék képes együttműködni a vérbírámmal? És ő? Legelső politikai felszólalásában, Zemplén megye közgyűlésén ezt mondta: „Ha a közjóról van szó, akkor nem szabad provinciális szempontoknak hódolni, mert különben lehet ugyan az ember jó zempléni, de sohasem jó hazafi.” És ezt komolyan is gondolta.

A hazának szüksége volt rá, ezért szolgálatára állt. Nem trükközött a szavakkal, egyszerűen úgy élt és azt tette, amit gondolt, ami a haza javát szolgálta. Van, aki másként gondolja: „Ne figyeljenek oda arra, amit mondok; egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok!” Nem is nevezhető homo politicusnak az, aki így gondolkodik. Hiszen nem tudhatjuk, mikor hazudik: amikor beszél vagy amikor cselekszik.

Odze György története két évvel a kiegyezés után, 1869-ben kezdődik. Andrássy éppen le akar mondani. „A császár nem érti, hogy mi van a fejemben, pedig általában nagyon is ért engem… negyvennyolcban ellenségek voltunk, én forradalmár, ő Habsburg, a halálos ítéletemet is simán aláírta… tudja, hogy mit akarok, csatlakoztatni Magyarországot a fejlett Európához…”

A regény tematikája (vagy talán műfaja): docu-history, narrátora ő maga, Andrássy gróf. Az író nem archaizál, a miniszterelnök egyes szám első személyben szólal meg, mai magyar nyelven, ami élővé, plasztikussá teszi a figurákat, pergővé az eseményekről szóló beszámolókat, izgalmassá a regény világát. Hogy azonban mégiscsak teljesen más a Monarchia kulturális környezete, az tetten érhető a regény nyelvében, stílusában: folyamatosan megjelennek a német kifejezések. Már A Pál utcai fiúkból is tudjuk, hogy Budapest népessége ebben az időben vegyes, jelentős a német nemzetiségűek aránya, és ez megmutatkozik mindenki beszédében.

Andrássy gróf a kilátástalanság miatt le akar mondani a magas posztról: ne kelljen Béccsel szélmalomharcot vívnia. Csakhogy a császár nem fogadja el: „Bécs még jobban megosztott, ha tudni akarja, Andrássy, Bécs lényegében aussichtslos, reménytelenül megosztott, ezzel, vagyis a körülmények hatalmával mindenkinek, aki politikával foglalkozik, számolnia kell. Fontos a jól hangzó szabadságharc szó, de fontosabb a realpolitik.” Az idézet is pontosan jelzi a szöveg kétnyelvűségét. Odze elegánsan segít az olvasónak, a német kifejezés után ott van rögtön a magyar is.

És mit köszönhetünk annak, hogy Andrássy mégis maradt? Csak néhány a legnagyobb tettek közül: a modern magyar államszervezet létrehozása, az önálló magyar honvédség megalapítása, kötelező közoktatás, nemzetiségi törvény, Buda, Pest és Óbuda egyesítése és Pest-Buda átalakítása modern nagyvárossá, körutakkal és sugárutakkal… Természetesen nem minden fűződik az ő nevéhez, de olyan kormányt, olyan intézményeket tudott életre hívni, melynek miniszterei valóban értettek a dolgukhoz. Eötvös József például nagyon szeretett volna csak az Akadémiának és a regényírásnak élni, megszabadulni politikusi feladataitól, de Andrássy nem hagyta. Eredmény: Európa egyik legmodernebb nemzetiségi törvénye, és a kötelező népiskolai oktatás.

• Olvass bele!

Andrássy gróffal kapcsolatban a legismertebb történelmi pletyka a császárnéhez, Sissihez fűződő szerelmi (?) baráti (?) kapcsolata. A szóbeszéd szerint közös gyermekük Mária Valéria, ám történészi vélemények szerint összesen egyetlen alkalommal voltak kettesben, amikor egy hirtelen kitörő vihar elől egy hintóba menekültek. A regényíró a kettő közötti utat választja: van viszony, de helyzetüknél fogva csak nagyon ritkán találkozhatnak, hiszen mindketten a figyelem kereszttüzében élnek: „Amikor beléptem, még fogalmam sem volt arról, hogy hogyan is alakul majd az este. Teszek-e egy lépést abba az irányba, amelyiket már kijelöltünk egymásnak, és ahonnan már nincs visszalépés. Már nem is volt visszalépés. Erzsébet titokban ide hívott, abban már benne volt az elhatározás. Minden szinte magától történt, és attól kezdve más lett az életem.” Rendkívül ízlésesen és szépen fogalmazza meg Andrássy életének talán leghomályosabb pontját. Elmehetne a regény efelé is, hiszen Andrássy gróf gáláns ügyeit Európa-szerte ismerték. „Szép akasztottnak” a párizsi nők nevezték a daliás termetű, áthatóan kék szemű grófot – utalva arra, hogy távollétében végrehajtották a halálos ítéletet, ahogy ez akkoriban szokás volt ilyen helyzetekben. Párizsban luxuskurtizánt tartott ki, de szerte Európában voltak szerelmi kalandjai. Nem véletlenül választotta Odze az alábbi párbeszédet a mű mottójául: „Einsteint egyszer megkérdezte a tanítványa, miért alakult így a világ sorsa. Nem tudjuk, hogy így alakult-e, felelte ő. Mindenesetre mi azt hisszük, hogy így alakult..” A docu-history olyan regény, mely a valóság tégláit a fantázia habarcsával köti össze.

Az 1866-os porosz–osztrák háború kivéreztette az osztrákokat. Deák és Andrássy fő érdeme, hogy ezt felismerték, és célszerűnek tartották a tárgyalást. Persze csaknem két évtizeddel a szabadságharc leverése után még mindig nehéz volt elhitetni az elkeseredettség és bosszú vezérelte országgal, hogy ez a kisebbik rossz (amiből még haszon is származhat). A tiltakozó ellenzéket az sem érdekelte, hogy sikerült átmenteni a kiegyezésbe a ’48 márciusi 12 pont nagy részét. Andrássy hatalmas érdeme továbbá, hogy nem engedte belesodródni a Monarchiát a porosz–francia háborúba, illetőleg külügyminiszterként úgy tudta irányítani az osztrák–magyar közös hajót, hogy stabilizálhassa helyzetét.

„– Nincsenek titkaim – kezdte Bismarck. – Biztosra veszem, hogy jól fogunk együtt dolgozni. Egyetértünk ebben?
– Egyetértünk. Mehetünk tovább.
– A nagy ellenség most Miklós. A mocskos orosz. Minden orosz mocskos. A végső célom, amire utaltam, a Drei-Kanzlerbund, mondjuk így, a három császárság szövetsége. Az orosz cár taktikai bevonása. Nem megbékítés, csak a megbékítés látszata… Jó lenne, ha maga lenne a külügyminiszter – mondta olyan halkan, hogy csak én hallottam.
– A császár még nem engedné – feleltem.
– Az nem számít…”

Andrássy is tartott a folyamatosan terjeszkedő oroszoktól, és sikerült mintegy ötven évre csendes vizekre vezetnie Magyarországot. Hogy aztán később mik történtek – az már az utódok felelőssége.

Az egykori szép akasztott súlyos betegen vonult vissza Voloscára (ma: Volosko, Opatija [Abbázia] része): „Meghalni, most már egyre gyakrabban gondolok, Voloscán lenne jó. A tenger közelében. A végtelen látványával elmenni a véges dolgok közül.”

Élete alkonyán így értékelte pályáját – és stílszerűen így végződik a regény is. „Ha az ember politikus, akkor állandóan azt kell figyelnie, hogy jó-e vagy rossz, amit csinál. És hogy milyen arányban van a jó és a rossz. A maga szempontjából pedig azt kell eldöntenie a végén, hogy megérte-e. 1888 karácsonyán, mint visszavonulásom óta minden évben küldtem egy üveg saját termesztésű bort Bismarck kancellárnak, aki nem a barátom volt, hanem a szövetségesem. Minden évben megköszönte. Most azt kérte, írjam meg neki röviden, hogyan gondolok vissza az életemre. Két szóval válaszoltam. Érdemes volt.”

Odze György: Érdemes volt.
Regény gróf Andrássy Gyula életéről 
Kocsis Kiadó, Budapest, 2023
224 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
online ár a bookline.hu-n 3392 Ft,
ISBN 978 615 637 2420

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Képzeljék el, hogy Andrássy Gyula miniszterelnök 1888-ban, az Akadémia tiszteleti tagságának átvétele után törzshelyén, a Centrál kávéház teraszán elmeséli életének négy legizgalmasabb évét. Beszél a kiegyezés megszületéséről, ami lényegében maga volt az első magyar rendszerváltás, Erzsébet királynéhoz fűződő romantikus viszonyáról, politikai harcairól, Pest korszerűsítéséért tett erőfeszítéseiről.
A regényben a korszak bemutatásának érdekében egy másik szál is fut: az akkor meghatározó Pesti Napló egyik vezető újságírójának, Völgyes Ernőnek sorsa a kiegyezést követő években.