Krimiklasszikus a múltból | John Dickson Carr: Az aranyboszorka

● H A   S O K A T   O L V A S O L ,
T O V Á B B   É L S Z ●

kistibi |

Klasszikus krimi John Dickson Carr regénye, ahol nem az akciók vannak főszerepben, hanem a rejtély. És ebből már a regény első harmadában is akad bőven. Maga a cím is rejtélyt sugall: vajon miért lett A görbe csuklópántból a magyar fordításban Aranyboszorka? Ez nem igazán fordítói kérdés, inkább értelmezési: a cselekmény melyik elemét tartja a fordító/a kiadó fontosabbnak.

Habár Carr Amerikában született, de sokáig élt Angliában is, saját kora angol krimiíróként ismerte. Az Aranyboszorka is egy angol birtokon játszódik. Carr bemutatja ennek gazdáját, Sir John Farnleigh-t (mi is ezt tesszük). A történet kezdetén, a kilencszázharmincas évek közepén a birtok fényesen virágzik irányítása alatt, komoly éves jövedelmet termel. Farnleigh békében, szeretetben él feleségével, amikor bombaként robban bele az életükbe egy betolakodó (akit a szerző a történet végéig igénylőnek nevez), és meglepő történettel áll elő.

Állítása szerint Sir John nem az, akinek ismerik és mondja magát, hanem szélhámos, aki jogosulatlanul viseli ezt a nevet. A képtelennek tűnő állítást egy teljesen hiteles benyomást keltő történettel támasztja alá. Az igénylő szerint az igazi Sir John a Titanicon utazott 1912-ben. A lázadó szellemű, kalandkereső fiatalember szabadulni akart az arisztokrata lét kötelmeitől. A hajón ismerkedett össze a hasonló korú Patrick Gore-ral, ő a cirkusz világában élt, de már unta az örökös változást és izgalmakat. Sir John megosztotta Gore-ral minden emlékét, majd személyiséget cseréltek – és a csere tökéletesnek tűnt. Aztán a Titanic jéghegynek ütközött, ők túlélték a katasztrófát, és mindkettő a másik papírjaival, személyiségével keveredett ki belőle. Tehát akkor ki is az igazi Sir John Farnleigh?

A fogós kérdésre csak egy zseni adhatja meg a helyes választ, hiszen mind a birtok jelenlegi gazdája, mind az „igénylő” úr teljesen őszintének és magabiztosnak látszik.

Hál’ istennek, dr. Gideon Fell, John Dickson Carr állandó nyomozója – aki összesen 23 regény megoldhatatlannak tűnő feladványát oldotta meg – most is résen van. Dr. Fell figuráját valódi alakból gyúrta újra alkotója. A minta az egy emberöltővel korábban élt angol író, Chesterton volt (maga is teremtett egy nyomozót: Brown pátert), akiről még „barátságos ellensége”, Bernard Shaw is azt nyilatkozta, hogy: „Ez az ember egy kolosszális géniusz.” Kinézetre nagydarab, lomha mozgású, a fején hatalmas bozonttal. Aluszékonynak látszik, de a figyelmét semmi nem kerüli el.

Az egyébként is megoldhatatlannak tűnő rejtélyt tovább bonyolítja az, hogy a nevet jelenleg használó Sir John váratlanul meghalt. A feladvány megduplázódott: a nyomozás során már nemcsak az a kérdés, hogy ki az igazi Sir John, hanem az is, hogy mi történt: gyilkosság vagy öngyilkosság? Ha az előbbi, akkor ki a tettes, ha az utóbbi, akkor mi volt az oka.

Mesterien szőtt történet ez. Először belemélyedünk a Sir John személyazonossága körüli kérdésbe, megvilágítva minden lehetséges oldalról. Felbukkan Sir John ifjúkori tanára, Kenneth Murray, aki elkísérte az ifjút Amerikába, együtt utaztak a Titanicon, és a katasztrófa után veszítették el egymást. Kiderül, hogy Murray birtokában van egy Thumbograph, melyben őrzi tanítványa ujjlenyomatát. A Thumbograph olyan kis könyvecske, melyet Angliában az 1900-as évektől arra használtak, hogy a csodált emberektől, barátoktól ujjlenyomatokat gyűjtsenek. Itt véget is érhetne a történet, mert az ujjlenyomat alapján ki kellene derülnie, hogy ki az igazi. Hát persze, mondjuk mai ésszel, de akkor mi szükség van dr. Fellre? Csakhogy a Thumbograph eltűnik a könyvtárból, még az azonosítás előtt, senki nem tudja, hogy hova, hogyan.

• Olvass bele!

Az Aranyboszorka az úgynevezett „zárt szobás krimi (locked-room mystery)” kategóriájába tartozik, melynek a 20. században Carr volt az egyik legeredetibb művelője. A zárt szoba címke átvitt értelemben értendő. Olyan bűntényről van szó, amelyet látszólag lehetetlen megfejteni (talán még elkövetni is). Az Aranyboszorkát olvasva azzal szembesülünk, hogy minden kérdés, amit a bűntény kapcsán felteszünk magunknak, megválaszolhatatlan. Hogy Carr ezt a kategóriát milyen szinten gyakorolta, arra egy szakmai díja adja meg a választ. A három koporsó című művét egy 17 tagú, krimiírókból és kritikusokból álló testület minden idők legjobb, zárt szobás krimijének választotta.

Tény ugyan, hogy például Maigret (Simenon), Miss Marple és Poirot (Agatha Christie) népszerűségben lekörözte Carrt, de ennek oka egyáltalán nem a minőségi különbség. Ők a képernyőre költöztek, míg dr. Fell nem, így hát az ismertségük sem összehasonlítható. Ezért lehetnek igazán hálásak a kiadónak a krimirajongók (akik betűt is fogyasztanak, nem csak képet) mert az „új” figura, dr. Fell legalább annyira szerethető és csodálható, mint a fentebb említett társai.

Már eddig is találkoztunk két megoldhatatlan rejtéllyel, a történet második felében színre lép a harmadik. Az Aranyboszorka. Címszereplő, tehát fontos eleme a történetnek. A hogyanra és miértre vele kapcsolatban is (természetesen) az utolsó pillanatig kell várni. Előzetesen csak annyit tudunk róla: „A váz természetesen vasból készült, de a »hús« viaszból, a szeme – egyik hiányzik – üvegből, és igazi haja van. Az évek során alaposan leromlott az állapota: meglehetősen kövér és kissé kellemetlen a megjelenése. Brokátból készült ruhát visel vagy viselt. A kéz és az ujjak festett vasból vannak. Hogy játszani tudjon a ciszteren, és képes legyen kézmozdulatokat tenni, ujjai hosszúak ízeltek és élesek…” [A ciszter lanthoz hasonló, négyhúros hangszer, pengetővel lehet megszólaltatni.]

Kempelen Farkas sakkozógépéről, a „Törökről” csak évtizedek múlva derült ki, hogy becsapás az egész, hiszen ember rejtőzik benne. De akkor mi az Aranyboszorka titka, és mi köze van a Sir John birtokán történt eseményekhez?

Ha még mindig a regényírói technikát vesszük szemügyre, a mű párbeszédei sajátosan szórakoztatóak. A karakterek kivétel nélkül igen választékosan fejezik ki magukat, amit öröm olvasni/hallgatni. Hadd mutassak egy kis ízelítőt, azért is ezt, mert olyan jó az irodalomból kikacsintani az irodalomra. Murray faggatja az igénylőt, hogy melyek a kedves olvasmányai:

„– Az összes Sherlock Holmes-történet. Minden Poe-tól. Klastrom és tűzhely. Monte Cristo grófja. Emberrablók. Két város regénye. Minden kísértettörténet. Minden olyan történet, amelyben kalózok, gyilkosok, várromok…
– És azok a könyvek, amelyeket nagyon nem szeretett?
– Jane Austen és George Eliot minden rettenetes sora. Az összes nyafogó történet »az iskola dicsőségéről«. Az összes »hasznos« könyv…”

Noha a szöveg csaknem százéves, egy cseppet sem vesztett érvényességéből. Ha megkérdeznénk egy mai általános iskolást (mármint aki tényleg olvas is), a válasz hasonló lenne, legfeljebb a címek cserélődnének. Minden hiába, a klasszikus ettől klasszikus.

A művet Illés Róbert kiváló magyarításában olvashatjuk. Az Algyőn élő fordító rendkívül termékeny, tizennyolc év alatt százhúsz könyvet ültetett át angolból. Egy munkanapján, saját bevallása szerint, húszezer karakternyit ír. Legbüszkébb Az Orenda fordítására, ezt Joseph Boyden írta egy jezsuita szerzetesről. Halála előtt Heller Ágnes utoljára ezt olvasta. A kötet mottója: „Az ember legyen boldog élete utolsó napján.”

John Dickson Carr: Az aranyboszorka
Fordította: Illés Róbert
Multiverzum Kiadó, Budapest, 2023
256 oldal, teljes bolti ár 4490 Ft
online ár a kiadó oldalán 3590 Ft
ISBN 978 615 666 2033

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

A harmincas években egy angol vidéki kastélyban felbukkan egy férfi, aki azt állítja magáról, hogy ő a birtok ura, akinek személyazonosságát, feleségét és javait egy szélhámos bitorolja évek óta. Hamarosan kiderül, hogy mindkét férfi részletes ismeretekkel rendelkezik olyan tényekről, amelyeket csak a valódi örökös tudhat, így az igazság kiderítése nem egyszerű. Vajon melyikük a csaló?
Dr. Gideon Fellnek nemcsak ezt a kérdést kell megválaszolnia, mert a bűnügy felfejtése során hamarosan egy megmagyarázhatatlan haláleset történik a birtokon, amit hárman is látnak, mégsem egyértelmű, hogy az öngyilkosság volt vagy gyilkosság. A rendőrségi nyomozást rendszeresen segítő tudóson nem fognak ki a rejtélyes körülmények, noha lépésről lépésre fény derül arra, hogy az események szoros kapcsolatban állnak a sátánizmussal, a boszorkánysággal és a kastélyban megbúvó titokzatos robottal – az Aranyboszorkával.
Az Aranyboszorka (eredeti címén The Crooked Hinge) klasszikus krimi, és nemcsak John Dickson Carr, hanem az egész krimiirodalom egyik remekműve.