Múltba nyúló megoldatlanságok | Kovács Bálint: Vágták volna le

● K A R Á C S O N Y
U T Á N  I S
A J Á N L J U K ●

H. Móra Éva |

Hogy mi az, amit le kellett volna vágni, hogy mire utal Kovács Bálint első regényének talányos címe – ami az egyik szereplő szájából hangzik el –, az maradjon a könyvbe zárva, a történet során kiderül. Még két mottóféle kulcsmondat nagyon fontos. Az egyiket az elején találjuk, s Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmjéből való: „Most kellene válaszolnom neki valamit. És akkor már beszélgetnénk.” A másik a hátsó borítón olvasható: „Nem csak az érintés az élet.” Ez is idézet a regényből, akárcsak a cím. Zsófi, a főhősnő gondolja így.

Mindebből már sejthető, hogy nem holmi könnyed, szórakoztató könyvet vehetünk a kezünkbe, nem a harmónia uralja a regényalakok életét. A drámákra szokták mondani, hogy az első 20 percet „túl kell élni”, addig nem értünk semmit, de utána lassan-lassan kirajzolódik a konfliktus. Nos, a regényekre is igaz lehet ugyanez: az első – terjedelemtől függő – valahány oldalon gyakran át kell rágni magunkat, hogy valamennyire tisztán lássunk. Kovács Bálint se adja olcsón: hosszú-hosszú összetett mondatokkal, tagolatlan gondolatok tolmácsolásával vezet be minket az egyetemista lány, Zsófi tépelődéseibe. Igen kínzó lelki bajjal küzd, aminek bizarr fizikai megnyilvánulásai vannak: ha valaki bármilyen szituációban hozzáér, legyen az a kollégiumi szobatársnő segítő keze, amelyik a ruhájára került foltot igyekszik leitatgatni vagy egy fiú igazán ártatlan közeledése – rosszul lesz, égető fájdalmat érez, sikoltva menekül. Ugyanakkor mint minden kortársa, ő is vágyna a párkapcsolatra. Magányt és boldogtalanságot szül ez a helyzet, s ő elszántan, módszeresen igyekszik az okokat feltárni.

Egy gyerekkori emlékkel indul a regény: szülei bezárják a gyerekszoba ajtaját, hogy ne hallatsszon ki a veszekedésük. De bizony hallatszik! A kislány magzati pózban, fülére húzott takaróval igyekszik nem tudomást venni a kiabálásukról, de a hangok beleégnek, nem tud szabadulni tőlük. Szörnyű élmény, és rendszeresen ismétlődik, de ez önmagában nem adhat okot e fura betegségre. Pszichológushoz fordul hát, de vele se jut előre. Ennek egyik oka, hogy még a szakembernél is önelemzően figyeli, kontrollálja saját viselkedését. Egy ilyen ülés a második helyszín. Aztán folytatódik hol a jelenben, hol a gyermekkor különböző szakaszaiban; hogy éppen milyen idős a kis Zsófi, arra csak utalásokból következtethetünk. Egyszer iskolából jön haza, a regény későbbi részében egy nyilvánvalóan korábbi emlék bukkan fel: befekszik a kutya mellé a kutyaházba… De ekkor már közel vagyunk a végkifejlethez, ami – mivel múltban kutatunk – egy korai, régvolt esemény.

• Olvass bele!

Nem csupán az időpontok váltakoznak, hanem a nézőpontok is. Bár Zsófiról is harmadik személyben, a „mindentudó elbeszélő” szemszögéből ír, igen mélyen belelátunk lelki vívódásaiba. Aztán egyszer csak vált, és az apa gondolatait ismerjük meg. Aztán az anyáét. Később egy igen fontos öregemberét. És lassan-lassan kiderül, hogy nemcsak főhősünket, de szüleit is, másokat is olyan lelki gondok gyötrik, amelyek gyökerei saját gyerekkorukra, fiatalkorukra nyúlnak vissza. Egész életen át hordozott traumák sora fejtődik fel ezekben a sorsokban: görcsös bizonyítani, megfelelni akarás az anya részéről, ami aztán elviselhetetlen dührohamokban tör utat; szándékos, gondosan felépített és megőrzött higgadtság az apa részéről: jaj, nehogy kövesse saját apjának rossz mintáját. Nem is sejti, hogy viselkedése Zsófiból haragot vált ki: vajon miért tűri anyja indulatkitöréseit?

Nem csoda, hogy hideg-rideg családban kell a kislánynak felnőni, amit az apa így fogalmaz meg: „…ez nem az az ölelkezős, egymáson csimpaszkodós család, nem fojtják meg egymást a majomszeretetükkel, nem erőltetik a puszilkodást, az arccsipkedést meg a fullasztó ölelkezést.” Az olvasó azt gondolja: megvan az ok! Ha nem ölelkezős a család, az ott felnövő gyerek sem tűri majd az érintést… De nem, még nem vagyunk ott. Mesterien szerkeszt Kovács Bálint: ahogy Zsófival együtt nyomozunk mi is az okok után kutatva – eddigre már rég megszoktuk a vívódó, önmarcangoló stílust, beavatódtunk –, balga módon többször érezzük úgy, hogy megvan a megoldás. Új szereplőként kerül a történetbe az öregember. Tragédiáját egy erővel átszoktatott balkezesség indítja el, s egész élete ennek a „megátkozott kéznek” áldozata lesz. Az ő sorsa egy drámai fordulattal keresztezi Zsófi sorsát, s az író ismét egy látszatmegoldást lebegtet…

Különös motívum szövi át a regényt: időről időre felbukkan egy szajkó. Nagyvárosi felbukkanása előbb csodálkozást, majd újabb múltban kutatást indít el a lányban; valami ott dereng az emlékeiben, de csak képek jönnek elő, meg valami sejtés, hogy e színpompás madár mindig az élete fordulópontjain jelent meg – de ennél tovább nem jut. Mániákus módon veti bele magát a madártanba, kijár az erdőbe madarakat figyelni. Hogy mi a jelentősége a szajkónak, erre is az utolsó lapokon derül fény.

Néhány szereplő elevenedik meg csupán ebben a műben, de messze túlmutat az egyéni sorsokon, és sok kérdést vet fel a többféle életmodell felvonultatásával. Mindegyikünk cipeli vajon a maga szorongásait? Mindannyiunkban ott a stressz, a megfelelni akarás? Mennyire mélyen érdemes a múltba ásni – és egyáltalán érdemes-e? Vagy inkább előre nézzünk? Hogyan éljünk? Mint Zsófi, aki szinte beleőrül a dolgok analizálásába vagy mint Kriszti, aki egyik buliból a másikba csapódik, s olyan kerek így az élete, hogy bőven árad környezetére is a pozitív energia? Mennyire fontos egy családon belül a problémákról beszélgetni? Milyen következményei lehetnek a hallgatásnak, a szőnyeg alá söprésnek? És egy nagyon súlyos kérdés: a neurotikus csak egy másik neurotikusban (vagy mellett) találhatja meg a boldogságát?

Persze e kérdések nagy része csak olvasás közben merül fel bennünk. A végére nagyrészt minden lekerekedik. Nagyrészt. Mindenesetre nemcsak nagy emberismeretre vall ez a történet, hanem a női lélek egészen érzékeny ismeretére is. Olvassák el!

Kovács Bálint: Vágták volna le
Kalligram Kiadó, Budapest, 2023
248 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft,
online ár a bookline.hu-n 3392 Ft,
e-könyv változat 3000 Ft
ISBN 978 963 468 4251 (papír)
ISBN 978 963 468 4299 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Zsófi iszonyodik az érintéstől: nem bírja elviselni, ha hozzáérnek, és ő sem tud megérinteni senkit. De konokul és elszántan küzd azért, hogy ezt az irtózatot megértse. Vajon gyerekkori hátborzongató pillanatának hatása, amelyre sokáig visszaemlékezni se mert, elér-e a jelenig?
A szerző, ahogy korábbi novelláskötetének valamennyi történetében, regényében is arra akar kíméletlenül rálátni, sőt az olvasó figyelmét is oda akarja szögezni, ami a leginkább rejtve van: a már-már megszokottnak tűnő mindennapi életfélelemre, meg akarja találni azt az egyetlen kifeszített pillanatot, amikor minden elromlott, ahogy azt is, mi vezethetett odáig. A regényben Zsófi gyerekkorának szeretetvággyal átitatott képei váltakoznak a jelenben játszódó eseményekkel.