Robert Repino: Mort[e] (részlet)

~ 2 ~ A Hymenoptera Unus története

A Királynő mindent látott. Szeme és csápjai szomjazták az egyre több és több információt, az illatokat, színeket és szavakat. Milliárdnyi lányának köszönhetően a Kolónia egyre mélyebbre hatolt az emberek világába, miközben ő éberen figyelt, és szívta magába az összes tapasztalást boldogan, amiért a dolgok alakulása minden elképzelését felülmúlta. Az ő elméje volt az egész Kolónia elméje, amely most lüktetett a növekedéstől, fényt fakasztva a sötétségből.

És ez felemésztette őt.

Ám ő a Hymenoptera Unus volt, a Különc Királynő lánya, akit az emberek az ördög kezének neveztek, az alvilág uralkodónőjének. Az ezzel járó felelősség és az átkozott gyötrelem egyedül őt terhelte. Soha, senki nem érthette meg, amit ő tud – főként a lányai, de az emberek és a felszínen élő állatok sem, akiket ő maga, holmi élő istent játszva szabadított föl a rabszolgaság alól. Gyermekei mindent föláldoztak volna érte, amiért hálás is volt, ám a világot képtelenek voltak az ő szemén keresztül nézni. Ők sosem éreznék magukat egyedül, hiszen egy egész részei voltak, ahogyan megbánást sem éreznének soha, mert az nem szolgálna számukra semmiféle célt.

Noha teste több ezer éves volt, elméje az egész Kolónia kollektív emlékezetének nyújtott otthont. Minden győzelmet, vereséget és szörnyű halált népe a kémia nyelvén rögzített, és az ő agyában tárolt. Egyetlen halál is épp elég borzalmas; ő többmilliárdnyit élt meg az évezredek során.

A névtelen háború derekán elérkezett a nap, amikor az emberek kis híján felfedezték búvóhelyét, amely az óceán közepén újonnan létrehozott Sziget mélyén rejtőzött. A föld remegett fölötte a harci gépeiktől. Bombákat és ásószerkezeteket hoztak magukkal, és ezerszámra érkeztek csizmáikkal dübörögve a talajon. A hatalmas, bálnaméretűre puffadt testű Királynő az üregében feküdt, több helyet elfoglalva, mint az egész Kolónia, amelyben a világra jött. Bármennyire szörnyen fejlett volt is az agya – hiszen szörny volt ő teljes egészében –, teste továbbra is magatehetetlen tojásrakó gépezetként működött, fogságban tartva lényét. Ezért nem engedhették túl közel jutni az embereket. Táncot lejtettek volna a teteme fölött, miután felgyújtották, azt gondolván, hogy beteljesítették a próféciát, amelyet varázskönyveik és kuruzslóik jövendöltek. A Kolónia nem így fog megszűnni, erre megesküdött. Több száz évnyi tervezés után vágott bele a háborúba, és addig nem fogja abbahagyni, amíg az összes ember meg nem hal, és a világot a benne élő összes lénnyel együtt a saját elképzelése szerint újjá nem teremti.

A talaj tovább remegett és morajlott, miközben az emberek a rovarokkal harcoltak odafönt. Újabb robbanás rázta meg az üreget, fellazítva némi földet, amely a padlóba csapódott. Az emberek immár rettegtek tőle, ami határozott visszafejlődést mutatott, mert míg egy sarokba szorított állat egyértelmű fenyegetést jelentett, a kihalással szembenéző ember kiszámíthatatlanná vált.

Körülötte nyüzsgő lányai rendületlenül nyalogatták hatalmasra duzzadt hasát, hogy tisztán tartsák a kosztól és a kórokozóktól, miközben ő ütemesen préselte ki magából a tojásokat. Ha az egész üreg beomlana, és szolgálólányai fejét szegnék, akkor is folytatnák a nyalást, amíg agyuk végleg le nem kapcsol a vér- és oxigénhiány miatt. Odaadásuk határtalan volt.

Óriási, az embereknél is hatalmasabbra tenyésztett dolgozók sora hurcolta állkapcsában az Alfa katonák duzzadt, szinte átlátszó lárváit. Ketté tudták harapni az embert, képesek voltak felborítani a tankot, és elbírták a rájuk zúduló számtalan lövedéket és ágyúgolyót. Miután ezek a szuperkatonák kikeltek, a Királynő teljesítette ősi küldetését: egyenként összeérintette velük csápjait, amivel átadta nekik a tudását. Természetesen nem az összeset, hanem épp csak annyit, amennyivel teljesíteni tudták feladatukat. Annál többet úgysem lettek volna képesek kezelni. A lányai is csupán követték a parancsait, nem elemezgették őket, vagy gyötrődtek miattuk, mint ő.

Aznap kihívást jelentett eldöntenie, mit osszon meg az új katonákkal. A Kolónia már nagyon közel került az emberek fölötti győzelemhez, mégis gyorsan elveszíthettek volna mindent. Sok-sok évvel ezelőtt saját anyjának, az úgynevezett Különc Királynőnek is ugyanerről kellett döntést hoznia. És a Különc akkor úgy döntött, hogy a Hymenopterának ad át mindent. Onnantól ez jelentette a Hymenoptera számára a hatalom, ám ugyanakkor minden szenvedése forrását is. Bármennyire is gyűlölte ezt az ajándékát, ha akkor nem fogadja el, a Kolónia réges-régen megbukott volna, és az emberek győznek.

Aznap a Királynő egy összefoglalót a háborúról és a Kolónia történelmét ültette be az Alfákba, egészen a nagyanyjáig, az Eltűnt Királynőig visszanyúlva. Az ő bukása robbantotta ki a konfliktust az emberek és a hangyák között. Ez a bolond királynő évezredekkel korábban uralkodott, és mivel bármilyen csekély ellenállás nélkül óriási területeket és föld alatti üregeket tartott a hatalma alatt, az egész bolygó jogos urának képzelte magát. Az ő faja volt a legrátermettebb a vezetésre: nem gátolta őket érzelgősség, félelem, és a tévhit sem, hogy az egész világot csak nekik teremtették.

Különc lárvakorában az Eltűnt Királynő túl későn vette észre, hogy a Kolónia vesztésre áll az emberekkel szemben, s ennek köszönhetően elveszítette a földet, élelmet, vizet és a többi teremtmény fölötti uralmát. És amíg az Eltűnt Királynő képtelen volt felfogni a körülötte ólálkodó veszélyt és tétlenül várakozott, egy seregnyi ember söpört végig a földön lerombolva a hangyabolyokat, amelyek városukkal szembeni ellenállásuk jeléül épültek. Sarujuk bűze és lépteik dübörgése túl későn riasztotta a Kolóniát.

Az emberek éles szerszámokkal és fáklyákkal érkeztek, és nappal támadtak rájuk, amikor a tűző nap hatására a hangyák a legtu- nyábbak voltak. Milliószámra hullottak a Kolónia védelmének érdekében, teljes vérvonalak haltak ki. Üregeiket és járataikat émelyítő olajsav szaga, a hangyák haláljelzése lengte körbe, és beleivódott a falaikba vereségük csalhatatlan jeleként.

Fordította: Zónai Melinda

Robert Repino: Mort[e]
Multiverzum Kiadó, Budapest, 2023
328 oldal, teljes bolti ár 5990 Ft
online ár a kiadónál 4800 Ft
ISBN 978 615 666 2002