Rejtve vagyon a városban | Kordos Szabolcs: Egy város újabb titkai

● K A R Á C S O N Y I
A J Á N D É K N A K
A J Á N L J U K ●

H. Móra Éva |

Aki olvasta Kordos Szabolcs hasonló című előző kötetét (Egy város titkai), azért veszi kézbe kíváncsian a folytatást; aki pedig nem, az bizonyára szimpla érdeklődésből. Egyik tábor sem csalódik: gyönyörű kiállítású, az első betűtől – és képtől! (Huszár Dávid fotói) – az utolsóig letehetetlenül izgalmas könyv született.

A szerző – világlátott, tapasztalt újságíró lévén – remek érzékkel talál rá témáira: könyveiben olyan területekre kalauzolja az olvasót, amelyekre minden ember kíváncsi, de valahogy nem jut be oda, nem tud közelebbi tapasztalatot szerezni. Így a luxushotelektől vagy az éjszakai élettől kezdve a taxisok vagy a repülőterek zárt, sajátos világáig sorra születtek „beavató” kötetei, mindegyiket alapos utánajárás előzte meg, hogy végül bennfentessé váljanak olvasói is. Így van ez a Budapestről mesélő első és második kötettel is: olyan helyekre léphetünk be vele, ahova hétköznapi halandóként biztosan nem tudnánk.

Talán a rohanó életmód, talán a közöny, az érdektelenség teszi, de hányszor megyünk el úgy egy-egy csodaszép épület előtt, hogy a szemmagasságon túl már nem is érzékeljük. Ha célirányosan indulunk valahova, tekintetünk az ajtót/bejáratot, házszámot, az esetleges feliratot fogja be. Pedig érdemes följebb is vizsgálódni: a háznak homlokzata is van, arányai, díszei… Persze, jobb a lábunk elé nézni, de milyen jó lenne olykor friss szemmel észrevenni mindazt, amiért a külföldi turisták rajonganak fővárosunkért: a fenséges paloták ornamentikáját, stukkóit, szobrait. Ez a könyv azonban csak részben foglalkozik az épületek külső leírásával. Mindegyik helyszínhez történet is jár, nem is akármilyen.

Szabadságot kínál a sokféleség, szó sincs prioritásról, betartandó sorrendről. Végigböngészve a tartalomjegyszéket, pillanatnyi hangulatunk szerint választhatunk – de nem könnyű a választás! Szó esik itt felívelő karrierekről, hatalmas üzletekről és újításokról, sok-sok pénzről és elszegényedésről, tudósok találmányairól, csillogásról, örömtanyáról, kávéházról, csodaszállóról, titkos bunkerről, kínzásról, gyilkosságokról és öngyilkosságokról – és még mi mindenről! Nem titkolja elfogultságát a szerző: „Lokálpatriótaként régóta hangoztatom, hogy ami fontos ebben az országban, az a Józsefvárosban, azon belül is a Palotanegyedben történt.” Köze van ehhez a városhoz, ezt másutt is hangsúlyozza. „A környéken nőttem fel, több mint negyven éve járok a hegy tetejére, ahol harapni lehet a jó levegőt és a még meleg almás rétest is.”

• Olvass bele!

Azon kaptam magam, hogy továbbadom, lelkendezve mesélem ismerőseimnek az olvasott történeteket. Némelyik egészen elképesztő! Tudták-e például, hogy a Műegyetem és a Gellért szálló helyén a millennium idején még hatalmas tó volt, a Lágymányosi-tó? És hogy annak szigetén egy mini-Konstantinápoly épült, még a Hagia Sophia mása is ott ékeskedett? És hogy a látványosságot csupán néhány hónapig élvezhették az érdeklődők, mert szabályos szúnyoginvázió tette lehetetlenné a folytatást? Én nem, és még hányan nem. A Gellérthegy oldalában épült, a szobortól nem messze álló csodaház is sok tekintetet magához vonz, de lakóiról vajmi keveset tudtunk – eddig. Azon is ámulunk, hogy hajdan az Andrássy út hét (!) épülete egyetlen tulajdonos birtokában volt, bizonyos Haggenmacher Henrik úr kezében, aki olyan sikeresen bővítette malomipari vállalkozását, olyan ügyesen alkalmazta a technikai újításokat, hogy egyre busásabb haszonra tett szert.

Értelemszerű a kötet szerkesztése: ahol maga az épület nem kínál túl sok részletezni valót, ott híres lakója életrajzára terelődik a hangsúly, így ismerjük meg például Bajor Gizi és férje, dr. Germán Tibor tragikus históriáját, Neumann János sokoldalúságát (a korszakos tudós humoráról, bohókás szokásairól is híres volt, a saját háztartásukban viszont nem tudott tájékozódni), a Puskás testvérek pályafutását. Ahol viszont a külsőségé, a pompáé a főszerep, azon is körbevezet. Impozáns fotók, korabeli metszetek teszik teljessé az élményt, s az alkotók még arra is ügyeltek, hogy erős, masszív, de puha fedelű legyen a könyv, hiszen így könnyebb ölbe venni, lapozgatni.

Kordos remek stílusban tálalja a meséket – nevezhetjük talán igényes bulvárnak –, szakmájából következik, hogy már a címek is igencsak figyelemfelkeltőek. Egyetlen dolgot furcsállottam: a riportok jellemzően jelen időben íródnak, Kordos szakít ezzel a hagyománnyal – ám olykor-olykor ebben sem következetes… Minden során átüt azonban nemcsak a már említett alaposság, részletes utánajárás, hanem a személyesség és szeretet is. Igen, megtanít minket szeretni ezt a várost. Figyelni, nézelődni, titkokat megfejteni, kíváncsinak lenni.

Kordos Szabolcs:
Egy város újabb titkai.
Budapesti legendák,
legendás budapestiek 
21. Század Kiadó, Budapest, 2023
240 oldal, teljes bolti ár 8490 Ft,
online ár a kiadónál 6368 Ft,
ISBN 978 963 568 4670

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1862 egy szép napján betért egy gazda az üzletbe, és a feje tetejére állt Saxlehner András világa. A gazda, bizonyos Bayer József arra panaszkodott, hogy földet vett a budai Dobogó-hegy déli oldalában, azonban az ott fúrt kútból származó víz nem jó semmire, keserű, mint a rettenet, az állatai nem isznak belőle, vagy ha mégis, az még rosszabb, mert hasmenésük lesz tőle… A Hunyadi János keserűvíz aztán Magyarország valaha volt legsikeresebb exportterméke lett.
Mi köze a Kiscelli Múzeum épületének a Mágnás Elza-gyilkossághoz? Milyen kripták rejtőznek a Ferenciek tere alatt? Miért tartott tyúkokat zuglói villájában Rákosi Mátyás? Hol élt valójában Rejtő Jenő? A kötet választ ad ezekre a kérdésekre, valamint besétálhatunk segítségével a legnagyobb mágnások életébe és máig álló palotáikba. Kinézünk Csontváry műtermének tetőtéri ablakából, találkozunk Buda ókori, letűnt népével. Egyszóval megismerjük Budapest titkait, amelyek gyakran végig ott voltak a szemünk előtt, de soha nem tudtuk megfejteni őket.