Hazug csillagok | Valérie Perrin: Trió

kistibi |

„A külsőség nem jelent semmit. A szívben van a seb”
Euripidész

Valérie Perrin harmadik regénye jelent meg idén magyarul, ezért úgy gondolom, érdemes röviden végiggondolni, melyek azok a legfőbb írói erények, melyek mindhárom műre jellemzőek.

Először is: a kettős cselekményszál mindhárom műben megjelenik, bár nem egyformán. A vasárnap koldusaiban két majdnem teljesen önálló történet fut párhuzamosan, A Trió két cselekményszálának főhősei azonosak. A feszültséget eltérő módon fokozza a két szál: az egyik a gyerekkoruktól mutatja a Trió főhőseit, míg a másikban egy tragikus karácsony idején láthatjuk őket; vagyis ily módon együtt ismerjük meg a gyerekkort meg azt is, hogy kit merre visz a sorsa. A Másodvirágzás másképp építkezik: pici mozaikokból áll össze a cselekmény, és sokfelé ágazik el. Mindegyik megoldás bravúros, nekem legjobban mégis a Trió technikája tetszik, mert ahogy a két világ időben közeledik egymáshoz, úgy válik egyre tapinthatóbbá a feszültség. Izgalmas dolog az is, hogy az 1980-as évek, és a 21. század második évtizedének ideje milyen változásokat hoz az emberi kapcsolatokban, a kultúrában. Mi folyton csak a technikára figyelünk, Perrin pedig tudja, hogy a technika fejlődése, változása kihat minden emberi kapcsolatra.

Azonos még, hogy mindhárom mű fontosabb figurája, cselekménye mögött krimiszerű titkok bújnak meg, és ezeknek a felfedése tartja szinten az olvasó érdeklődését.

Talán legnagyobb írói erénye az, ahogyan szereplőit néhány határozott ecsetvonással jellemzi. A Trióból vettem ezt a példát:

„Étienne cigarettázik és a csillagos eget bámulja.
– Fényévekre vannak tőlünk – mondta Nina. – Amit látunk belőlük, az a valóságban már nincs. A csillagok olyanok, mint a hazugságok.”

Milyen keserű élettapasztalat kell ahhoz, hogy valakinek a csillagos éjszakáról ilyen gondolat jusson eszébe? De nem csak megszólalásokkal jellemez, hanem apró szituációkkal is: ezért olyan szerethetők, plasztikusak Perrin hősei.

Hasonlóságot mutatnak a regényterek is. Sohasem nagyváros a helyszín, visszatérően csendes, poros, unalmas, francia kistelepülés, ahol a lakosok ismerik egymást.

A Trió története 1987 júliusában kezdődik, a Loire megyei La Comelle-ben. A három kiskamasz főhős: Nina, Étienne és Adrien. Elválaszthatatlan jó barátok, mindent együtt csinálnak, mindenhová együtt mennek: „…mindenki tudja, hogy a triót csak »csomagban« lehet meghívni. Ha meghívják valahová Ninát, akkor Étienne és Adrien is ott lesz. Ha meghívják valahová Étienne-t, akkor Nina és Adrien is megy. Adrient ritkán hívják, de mivel nem zűrös fiú, elviselik.” Mindhármójuk családi háttere kusza. Nina nem ismeri édes szüleit, nagyapja neveli, nagyanyja sem él. Étienne teljes családban él, de szenved attól, hogy apja nem szereti, nem tudja elfogadni, és ezt folyamatosan tudomására hozza. Adrient édesanyja szeretetben neveli; ő történetesen ismeri az apját, aki azonban nem él velük, és van egy családja rajtuk kívül is. A gyerekkor narrátora Virgin, aki egyidős a trióval: „…gyerekkoruk óta csodálom őket. Soha senkihez nem kötődtem egész életemben, csak hozzájuk. Hármójukhoz. A trió tagjaihoz…”

Azt csak hisszük, hogy kicsi gyereknek kicsi a problémája. Világok tudnak összedőlni a gyermeki lélekben, amelynek egyik legfőbb kínzója és hóhéra a rossz iskola, a rossz tanár. A trió egy osztályba jár az alsó tagozatban. Py tanár úr a mindenhatójuk, akinek az a bájos szokása, hogy minden évben kiválaszt egy bűnbakot, akire pikkelhet. Idén Adrient szúrta ki, és amikor észrevette, hogy táskájából hiányoznak a dolgozatok, természetesen csak Adrien lehetett hibás, komoly verést kapott. „Adrien képtelen volt elviselni a verést, bele is betegedett. Korábban soha senki nem ütötte meg…” Aztán lopással vádolja. „Ez volt az a tanév, amely megajándékozta két baráttal, de elvette tőle az ártatlanságát.” Adrien bosszút áll. Egy kertészetben nekiesik Py tanár úrnak, ököllel arcon üti, összetöri a szemüvegét, tökön rúgja…

Három figura, három teljesen különböző alkat: a csoda pedig az, ahogyan ők együtt tudnak lenni, együtt élni, együtt lélegezni. Márpedig ezt teszik, mint a sziámi ikrek: három test, három út, három egyéniség, de egy lélek. Mindenben segítenek egymásnak.

Utuk az érettségiig egymás mellett vezet, végig a kamaszkor buktatóin, ünnepein. Nina nagyon tehetségesen rajzol, Adrien a szavak mestere, Étienne pedig a legvonzóbb fiú az iskolában, minden lány álma. A trió zenekart alapít: Adrien írja a dalszövegeket, a fiúk hangszeren játszanak, Nina énekel. Sikeresek, szeretik őket: a vágyuk pedig, hogy érettségi után otthagyják ezt a sárfészket, Párizsba mennek, zenélnek s élik a művészek szabad és boldog életét.

Az élet mindig tartogat borús meglepetéseket: Nina nagyapját nem sokkal az érettségi után elgázolja egy teherautó. Nina elveszíti az egyetlen rokonát, nevelőjét, pótapukáját. Aztán kiderül, hogy a ház sem volt az övé, amiben laktak. Amikor a temetés után, Nina hazamegy, a lakást teljesen üresen, kifosztva találja. Egyedül az ő szobájából nem hiányzik semmi. Pár nap alatt elvesztett mindent, ami addig a biztonságot, a támaszt jelentette. (Körülbelül ennyi a regény bevezetője, a majd hétszáz oldal körülbelül harmada. Innen már nagyon vigyáznom kell, nehogy a szpojlerezés bűnébe essek.)

• Olvass bele!

Nina a tragédia után házasságba menekül. Nyáron a Damamme cégnél dolgozott, ott figyel fel rá a cégbirodalom örököse, Emmanuel. Nina nem szerelmes, de nincs más választása, feleségül megy hozzá. Még nem tudja, hogy ez a házasság börtönné válik, a férje mindenre képes, hogy a börtönében tartsa Ninát. Még a rajzolást is abbahagyja.

Étienne Párizsba megy, rendőrtiszt lesz belőle, megnősül. Szereti és érti a munkáját.

Adrien szintén Párizsba megy, irodalom szakra iratkozik be, de két év után otthagyja, mert megjelent a regénye, ami olyan átütő sikert arat, hogy több százezer példányban kel el, ezért anyagilag függetleníthette magát. A regényt álnév alatt jelenik meg, csak a kiadója tudja, kicsoda mögötte a valódi személy.

Mi az a titok, ami Étienne-t folyamatosan lelkiismeret-furdalással tölti el? Mi az, amit nem tud megoldani, hiába próbálkozik? Mi Adrien titka, ami miatt álarc mögé rejtőzik, és nem élvezheti ki a hírnév adta összes örömöt? Miért nem ír több regényt, miért adja a fejét végül színdarabok írásának? Hogyan szabadul ki Nina a pokollá vált házasságból, hogyan kezd új életet? Mi az oka, hogy a gyermekkorukat a legszorosabb egységben és egyetértésben töltő fiatalok felnőttként évekig nem látják egymást, nem találkoznak, nem beszélnek egymással? Ki pakolta ki Nina lakását a nagyapa temetésének napján? Ki és hogyan találja meg a boldogságát, életcélját a felnőtt életben. Megannyi kérdés, de az olvasó a regényből mindenre választ kap.

Valérie Perrinről, az íróról ebben a recenzióban nem esett szó. De a korábbi írásainkban itt és itt  lehet róla olvasni.

Kicsit meglepett, hogy a Perrin-regények fordítója mindig más. A Másodvirágzást Molnár Zsófia, A vasárnap koldusait Kamocsay Ildikó, a Triót Kácsor Zsolt magyarította. Mindhárman kiváló munkát végeztek, a magyarázat talán az lehet, hogy Perrin többféle stílusban megírt szövegeit nem lehet egyszerű feladat átültetni magyarra.

Végül hadd válasszak ki néhány gyöngyszemet a Trióból. Ezek minden elemzésnél pontosabban megmutatják, hogy miért élvezetes Valérie Perrint olvasni. Pierre Beau, a postás nagypapa elmélkedik a világ változásáról: „Nem lesz többé sem virágmintás levélpapír, sem töltőtoll, és már csak olyan dalok lesznek, amiknek nem lesz szövegük. Elérkezik a kézzel írott szavak halála.” Nina tizennégy év után találkozik Étienne-nel: „…az arc szépsége tovaszállt… Holott a szépség azzá válik, amivé tesszük.” Nina magáról, karácsonykor: „Árva vagyok, elvált, és egy állatmenhelyen dolgozom… Jézus sztorijának nem sok köze van az én történetemhez.” Amikor a trió még együtt volt, Nina leendő férje leskelődött utánuk, már akkor is betegesen féltékeny volt: „Három sziluettet látott, aminek csak egy árnyéka volt.”

Hát lehet ennél szebben megfogalmazni a barátságot?

Valérie Perrin: Trió
Fordította: Kácsor Zsolt
Európa Kiadó, Budapest, 2023
668 oldal, teljes bolti ár 5999 Ft
online ár a kiadónál 4499 Ft
ISBN 978 963 504 7031

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

1986. Adrien, Étienne és Nina a felső tagozaton ismerkednek meg egymással, és rövid időn belül elválaszthatatlan barátokká válnak. Van egy közös álmuk: együtt akarják elhagyni a porfészket, ahol felnőttek, hogy Párizsba költözzenek, és mindörökre együtt maradjanak.
2017. Egy autó kerül elő a szülővárosuk melletti tóból. Virginie, az újságírónő kapja a feladatot, hogy tudósítson az ügy fejleményeiről. Lassan, lépésről lépésre tárul fel előttünk az a rendkívüli kötelék, amely a három gyermekkori jóbarátot összefűzi. Megtudjuk, hogy mi lett velük, hogy a barátságuk története miként kapcsolódik a hirtelen előkerült autóroncshoz.
Valérie Perrin képes megragadni az élet apró dolgainak gyakran nem is sejtett árnyalatait. Ebben a megrendítő és lebilincselő történetben a kamaszkor mélységeit tárja fel előttünk, a múló időét, amely nemcsak egyesíthet minket, hanem akár közénk is állhat, hogy mindörökre elválasszon egymástól. Előző regényei, a Másodvirágzás és A vasárnap koldusai óriási sikert arattak, és immár harminc nyelven, összesen több millió példányban keltek el világszerte.