Életképek, interjúk | Fodor Sándor: Egyszer élünk – #rút66

H. Móra Éva |

Váltakozó érzésekkel olvastam Fodor Sándor újságíró könyvét, melynek címében a szó az (élet)útra, a szám meg a szerző életkorára utal. Kimondottan tetszett a többműfajúság. Üdítő volt a változatossága: a novellák sorát egy-egy interjú szakítja meg, nem is akárkikkel. Kit ne érdekelne Bereményi Géza, Cserhalmi György, Piroch Gábor, Másik János, Háy János, Kollár-Klemencz László vagy Koltai Róbert? Pazar névsor. Persze ellenkező irányból is nézhetjük – s ezt erősíti meg a szerző könyvbemutatóján hallott nyilatkozata –: az újságíró interjúi között a szárnypróbálgató szépíró mutatkozik be írásaival.

Maga a szerző megszólalása igen pozitív érzéseket váltott ki, elragadóak voltak a novellák képei, az epikában szokatlanul kifinomult poétikai eszközei. Frissen, újszerűen használja a költői nyelvet Fodor, se szeri, se száma a sajátos megfogalmazásoknak, jelzőknek, metaforáknak, szinesztéziáknak. Néhány példa: „…jegyezte meg falevélhangon…” „…nagyon rossz nézésbe kezdett…” „…valami pimasz énekhang kapaszkodott föl a dúsított zenére…” „Csattant egy ablak, egy lefogott hegedűhang még nekiszaladt a falnak, és a következő pillanat sistergő villámfényénél, a váratlan világosságban szomorúnak és öregnek látták egymást a jelenlévők.” S végül a kötet záró, legszebb darabjából: „Rádőltem az asztalra azzal a kicsi súllyal, ami voltam, és azzal a nehéz szívvel, amely a szomorú nótát fölitta.”

Nem mindig sikerül azonban ezt a nívót megtartani, az #energiaválság című írás finoman szólva sem emelkedik a műalkotás szintjére. No, nem a szabadszájúság miatt, az nagyon is helyénvaló az ábrázolt közegben, hanem az írói narrációba indokolatlanul és sűrűn beemelt olcsó köznyelvi fordulatok szerepeltetésétől. (Logikai baki is felfedezhető ebben a történetben: hogyan tudja az asszony elkészíteni a „pörköltöt”, ha éppen kifogyott a palackból a gáz?) Ugyanakkor már az első oldalakon is valamiféle ellenérzés is elfogott, de ezzel majd később foglalkozom.

• Olvass bele!

Nem véletlen, hogy a novellák stílusáról előbb írok, mint magukról a témákról, cselekményekről. Lehet, hogy különös, de engem mindig a stílus minősége, a nyelvi fordulatok szólítanak meg először, s Fodornál ez különösen így volt. De nézzük, miféle novellák is ezek!

Én azt mondom, életképek. Apró, éles szemű megfigyelések, kicsi történések, rezdülések, többnyire férfi és nő témában. Az író szerint férfibűnökről szólnak az írások – de hozzáteszi: ezeket a férfibűnöket olykor a nők provokálják ki… Azt is elárulta, hogy sok novella témáját valós tapasztalatai adták, sőt olykor saját életéből vett motívumok is írásra sarkallták. Miféle férfibűnökkel találkozunk hát? Ámítás, megcsalás, titkos kapcsolat. Alkohol, elhidegülés, züllés, szakítás. Rideg, lelketlen magatartás a gyerekkel szemben. Így felsorolva kopognak a szavak, de ezeket a minitörténeteket olyan érzékeny megértés, olyan költőiség lengi át, hogy élüket vesztik az emberi hibák, valahogy lekerekítődik minden.

Csakhogy ez sem egyenletes… Többször úgy éreztem, egy-egy jó ötlet, szituáció nincs kibontva. Az #áramszünet című írás kiváló alaphelyzete ellenére túlságosan kacskaringósra sikerült, a mellékszálak elveszik a novella feszességét. Érdekesen indul a #rózsaszínretikül, itt a főszereplő, öngyilkosságra készülő pár motivációja hiányzik, s valahogy nincs kifutása a történetnek. Furcsállottam a lelkileg összetört utastárs beszédmódját: ilyen lelkiállapotban nem lehet ilyen szabatosan, választékosan fogalmazni.

A novellák között két különlegességet is találunk, ezek alapjául Krúdy Gyula, illetve Jávor Pál életrajzai szolgálnak. Krúdy temetésének, illetve Jávor utolsó napjainak történetét színezi ki, gondolja újra Fodor, mindkettő mélyen, megrendítően emberi. A záródarab, az #amikoranyámegyütténekeltapámmal csodaszép, lírai, lélekemelő írás, méltó zárása a kötetnek, s egyben ígéret is a hasonló színvonalú továbbiakra.

Az interjúkról röviden annyit, hogy érezni: ebben otthonos, rutinos a szerző, mindnek minden sorát élvezet volt olvasni. (Érdekesség, hogy a megkérdezettek közül többen is kapcsolódnak Fodor korábbi könyveinek főszereplőjéhez, Cseh Tamáshoz.) Egy hiányérzetem volt csak: a Háy-interjú fájóan rövidre sikeredett; ezt a rendkívül okos embert – Fodor is hangsúlyozza az okosságát! – érdemes lett volna tovább faggatni. (Továbbá: ennek az interjúnak az utolsó, féloldalnyi mondatát szerkeszteni kellett volna, nem úgy hagyni…)

És ha már beszélhetek negatívumról is: nagyon sajnálom (mindig!), ha némelyik kiadó nem veszi elég komolyan a korrektúrát. Tanári mivoltomból eredően erőt kell venni magamon, hogy tovább olvassam, ha sűrűn ütközöm helyesírási hibákba… Nem értek egyet azzal a (kiadói!) véleménnyel, hogy oldalanként négy hiba megengedhető. Szerintem még ívenként sem. (Habár felvetődik a kérdés: akad-e még elegendő számú, érzékeny szemű korrektor?) Népszerű és általam nagyra becsült írónk közösségi oldalán olvastam egy eszmefuttatást arról, hogy egy poszt esetében, még ha író teszi is, megbocsátható az apróbb helyesírási hiba – hiszen magánemberként ír. Ez rendben van. Saját véleménnyel folytatom: ha ugyanez az író szépirodalmi alkotását közli például írói blogjában, szerintem már követelmény a pontos helyesírás; ebből pedig egyenesen következik a nyomtatott könyv makulátlanságának igénye.

Fodor Sándor könyve összességében érdekes, sokszínű – figyelemmel kísérhetjük egy szépíró kibontakozását lebilincselő stílussal, hiteles helyzetekkel, éles megfigyelésekkel. Várjuk a beérett folytatást!

Fodor Sándor: Egyszer élünk – #rút66
Cser Kiadó, Budapest, 2023
176 oldal, teljes bolti ár 4295 Ft,
online ár a kiadónál 3651 Ft
ISBN 978 963 278 7336

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

„Mindenhol a szabadságot kerestem, olyan helyzetekre és helyekre vágytam, ahol eredeti módon lehetett megszólalni, és nem voltak kikötések.” Bereményi Géza
„A betegséghez is úgy álltam, hogy a rákkal harcoljanak az orvosok, én az életért harcolok, mert ahhoz értek.” Cserhalmi György
„Csak akkor kell az önbizalom, amikor a mondatok születnek, az idő többi részében tök mindegy, hogy milyen vagy, akár még azt a luxust is megengedheted, hogy szorongó vagy és önbizalom-hiányos.” Háy János
„Úgy nőttem föl, hogy csodálkozva néztem a felmenőimet, a rengeteg munka, nehézség és megpróbáltatás mellett, hogy tudtak olyan jó emberek lenni.” Kollár-Klemencz László