»Elbújni a világ elől, hogy az egész a miénk legyen« | H. G. Wells: A láthatatlan ember

Kása-Bókkon Tímea |

Bizonyára sokan eljátszottak már a gondolattal, hogy mi mindent tehetnének, ha egyszer csak láthatatlanná válnának. Annak viszont csak a lelkiismeret szabhatna határt, miféleképpen használjuk az ezzel járó lehetőségeket. Vagy hatalmat. H. G. Wells újra meg újra felfedezett főhősét, Griffint pontosan ebben az abszurd helyzetben ismerjük meg.

Wells a 20. századi avantgárd megjelenésének korában élt, és a század elején számos műfajban próbálta ki magát, nevét mégis leginkább a science-fiction művek őrizték meg. Korának egyik legtermékenyebb szerzője volt, műveire erősen hatottak az új irányzatok. Írásaira is igazak Paul Klee szavai: „A művészet nem a láthatót adja vissza, inkább láthatóvá tesz.”

Wells hőse idegenként lép színre Ipingben, a Postakocsihoz címzett fogadóban. Nevét a regény elején nemcsak az olvasó nem tudja meg, de a fogadósné, Mrs. Hall sem. Részéről ez felületességére vall meg arra, hogy a pénz hatalma erős, és olykor vakságot is okoz. Ha arannyal fizet, bárki is az illető: meg kell becsülni. Akkor is, ha láthatatlan… A vendég különössége csak idővel szúr szemet a fogadósnénak meg a helyieknek. Mrs. Hall próbálja megfejteni a titkot – de tapintatlanul közelít hozzá, s a kudarca előre sejthető.

A vendég okosabb, mint hitték, a kis falu népe fel sem tételezi, hogy a könyvekből tanuló és kémcsövekkel dolgozó idegen tudományos kísérleteket folytat. Ám mivel titokban, éjszaka műveli, félelmetes és gyanús is lesz. Még a fizimiskája sem átlagos. Boszorkányság lehet a dologban, vagy bűnöző a fickó, és azért takargatja magát! A leleplezés tehát nem megy könnyen. Griffin kalandos útjai során különböző helyszíneken jelenik meg és sokféle karakterrel találkozik. Közben az olvasó követheti jellemének változásait – és főképpen létezésének elviselhetetlenségét a láthatatlan testben.

Az idegennek végül elege lesz a folytonos gyanúsítgatásból, és inkább leleplezi magát. „Van kezem, fejem, lábam, de láthatatlan vagyok (…) ez még nem ok rá, hogy minden buta paraszt nekem essék.” A hely elüldözi a furcsa alakot, aki nem hagyja ezt megtorlás nélkül: szövetségessel tér vissza, hogy bosszút álljon.

• Olvass bele!

A regény igazából két nagy részre osztható. A második akkor kezdődik igazán, amikor főhősünk egyetemi társához, Mr. Kemphez elér a történetszál. Mint eddig mindenki, aki kapcsolatba került az idegennel, ő is próbálja magyarázni magának az érthetetlen jelenséget: álom, őrület, netalántán hipnotizálás áldozata lett? Aztán tudósként elgondolkodik: „Hát van-e élőlény, amely láthatatlan? A tengerben mindenesetre van… Ezer, százezer millió is. A naupliusok és a tornariák. egynéhány kocsonyás testű puhány, a lárvák, egész csomó apró állat…”

Az eddig idegenként emlegetett főszereplő nevét itt halljuk először, majd megismerjük eredeti külsejét is. Mintha emberként most kapna először figyelmet a láthatatlan idegen. Identitása lesz. Kiderül, hogy Griffin már korábban is a társadalom peremére szorult; nem számított a tudása, tehetsége, mert a szokatlan, csúf külső mindezt láthatatlanná tette a társadalom számára. Szégyenében elbújt volna a világ elől.

Persze képzeletben minden más, mint a valóságban. Ugyanis, ha visszafordíthatatlan döntést hoz az ember, akkor nemcsak az előnyeit érdemes vizsgálni, hanem a hátrányait is. Ám a változás kegyetlen és elviselhetetlen. A társadalomból kitaszított, elárult ember fejében – csak egyféle válasz létezik a világ kegyetlenségére: a mindenség fölé kell helyezkedni és önző módon kihasználni a láthatatlansággal járó előnyöket. Akár szembemenve a társadalmi normákkal és a törvénnyel is. „Szemeim látták, elmém megsejtette a roppant előnyt, mit a láthatatlanság adománya biztosíthatna… A rejtélyességgel járó borzalom, a korlátlan szabadság, a roppant hatalom…” De vajon valóra váltható a gonosz terv – vagy a világ győz felette?

És ha kicsit elszakadunk a konkrét történettől: sok minden alig változott a könyv első megjelenése óta. Minden társadalomban létezik egy réteg, amelyik elítéli, ha valaki egy kicsit másabb, furcsább, szokatlanabb. Aki nem tud, vagy nem akar beilleszkedni a tömegbe. Wells számomra szemlélteti azt is, hogy mennyire a külső alapján ítélkeznek az emberek, és nem is hajlandóak megismerni a belső értékeket. Ha ugyan vannak ilyenek Griffin esetében…

A média és az írott sajtó manipulatív hatására is csak a mostani újraolvasáskor figyeltem föl. A tájékozott hírfogyasztó ma már többnyire ki tudja szűrni, hogy amit olvasott, álhír-e vagy sem. Egy Port Stow-i kaland során egy matróz azzal támasztja alá a láthatatlan ember történetének valóságos mivoltát, hogy az újság is megírta: „Már hogy lenne badarság, mikor itt van nyomtatásban?”

A történet, amennyire szórakoztató, annyira félelmetes is. Mielőtt újra megjelent volna – hiszen sok kiadást ért meg az utóbbi 60-70 évben is –, a láthatatlan hőssel leginkább képregény formában találkozhattunk. Csakhogy közben az olvasó is felnőttebb lett (olvashatott, láthatott ezt-azt), tehát a regény szövegének multimedialitása a fejünkben áll össze. Az olvasó maga is a szöveg értelmezője lesz. A leírt szavak, mondatok mögötti mélyebb tartalom láthatóvá válik mindaz a képzeletünkben, ami a szemünkkel láthatatlan… – és itt térünk vissza a korábban említett Klee-gondolathoz.

A regényből egy jórészt hiteles filmadaptáció készült 1933-ban, de az alapötletet többször is filmmé formálták, váltakozó sikerrel.

H. G. Wells: A láthatatlan ember
Fordította: Berend Miklósné
K.u.K. Könyvkiadó, Budapest, 2023
198 oldal, teljes bolti ár 2950 Ft,
online ár a kiadónál 1770 Ft,
ISBN 978 615 618 8267

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Ha tetszik, sci-fi, ha tetszik: horror. Szinte hihetetlen, de minden idők egyik legsikeresebb fantasztikus regénye, a műfaj(ok) alapműve igen régen nem jelent meg könyv alakban. Pedig nagyon is érdemes rá.
A nagy angol író fantasztikus históriája kíméletlen társadalomkritika és egyben komoly tanulság a mai ember számára is. Szükségképpen szembe kell fordulnia az emberekkel, bűnözővé kell válnia annak, aki teljesen egyedül valami rendkívüli felfedezésre jutott? Griffin, a zseniális vegyész jóval megelőzi korát, így hát a nehézkes gondolkodású, maradi kortársakat nem elismeréssel és tisztelettel, hanem félelemmel és gyűlölettel tölti meg. Lebilincselően izgalmas, életre-halálra menő küzdelme történetét elgondolkozva teszi le az olvasó.