Útmutató személyes hangon | Lichter Péter: Az amerikai film rövid története

Erdélyi Z. Ágnes |

Sokan finnyásan elfordulnak tőle, sokan rajongva dicsőítik, de az amerikai film iránt kevesen maradnak közömbösek. Arra már kevesen gondolnak, hogy Chaplin és a westernek hazájában is hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy eljussunk a mai szuperprodukciókig, illetve a független filmesek művészetéig. Lichter Péter biztos kézzel vezet végig ezen az úton.

Ez a könyv nem a külleme miatt marad emlékezetes. Kár, mert Lichter Péter könyvének a tartalma többet érdemelne. Az amerikai film rövid története nem túl nagy – tehát könnyen fogyasztható – terjedelemben, olvasmányos stílusban járja be az amerikai film izgalmas, gazdag, fordulatos történetét. Mégpedig ötletes szerkezetet kialakítva: harminc meghatározó film mentén építi fel a tengerentúli filmművészet/filmipar történelmi, gazdasági, technikai, művészeti hátterét, körülményeit. Ezzel szembefordul a hagyományos filmtörténetírási metódussal, amelyben először a társadalmi helyzetet, utána a gazdasági szempontokat, majd a művészeti irányzatokat ismertetik, és csak mire alaposan kimerültünk, utolsóként következik a filmek komolyabb elemzése.

Lichter filmválasztását biztosan lehetne kritizálni, hogy miért az Arcok, és miért nem a Férjek című Cassavetes-film szerepel benne, vagy miért hiányzik Martin Scorsese Taxisofőrje, Woody Allen Annie Hallja vagy a George Lucas rendezte Csillagok háborúja klasszikus részei. Bekerülhettek volna Mike Nichols, William Wyler, Sidney Lumet, Alan J. Pakula és mások alkotásai, hiszen ezek is fontos részei az amerikai filmnek. Azért ezek sem felejtődnek ki, említés történik szinte minden rendező munkásságáról, filmjeik részletesebb ismertetése mégis hiányzik.

Persze a válogatás végül is a szerző joga. Ráadásul a filmek elkészülésének ideje is szempont lehetett, hiszen a könyvben minden évtizedet nagyjából ugyanannyi – három-négy – alkotás képvisel, nem borulhat fel az egyensúly egy-egy évben sokkal több film szerepeltetésével. Mint ahogy az is bizonyos, hogy Lichter Péter előnyt adott azoknak a filmeknek, amelyek inkább beleillettek a koncepciójába, és – ahogy maga is felhívja a figyelmet a kötet előszavában – amelyek az ő ízlését tükrözik. Ezért felesleges is választásait felhánytorgatni. Egy másik könyv majd helyreállítja a megbillenő egyensúlyt. Így viszont legalább megismerhetünk olyan filmeket és alkotókat, amelyek és akik valamiért feledésbe merültek az évek során: nekem például újdonság volt az Amit megenged az ég (1955) és rendezője, Douglas Sirk.

Az ikonikus művek mentén szerveződő Lichter-féle filmtörténet élvezetes olvasmány, megállapításai néhány mondatban is megragadják a lényeget, és remekül szemléltetik a folyamatokat, a filmipar változó mechanizmusait, amelyekben hol a producerek, hol a rendezők, hol a sztárok kezében összpontosul nagyobb hatalom. Rendkívül izgalmasak a bonyolult stúdiórendszer átalakulásait feltáró leírások; ezek sok mindent világossá tesznek egy szinte ismeretlen világról, ami eddig száraz filmtörténeti munkák oldalain pihent. Csak egy példa, amelyben a szerző elmagyarázza A keresztapával induló modern filmtörténet kezdetét, és a leírást megfejeli finom humorával: „Már-már lehetetlen a hetvenes évek elején berobbanó mozifenegyerekek generációjára sárga irigység vagy túlhabzó romantika nélkül gondolni. Megjelent egy harminc körüli, filmőrült társaság, aminek szakállas, bohém tagjai (Francis Ford Coppola, George Lucas, Martin Scorsese, Steven Spielberg, Brian De Palma, John Milius) nem a stúdiórendszer szigorú hierarchiájában küzdötték fel magukat a csúcsra, hanem többnyire az akkoriban induló filmes iskolákban tanulták a szakmát, és a filmtechnika egyre demokratikusabb és elérhetőbb jellege miatt képesek voltak első munkáikkal felkelteni Hollywood figyelmét, ami akkor már mély válságban vergődött, és ki volt éhezve az újdonságra. Ez az öreg filmipari rókák által meglehetősen szedett-vedett hippibandának látott haveri társaság ráadásul nagyon összetartott, mi több, stúdiót (American Zoetrope) is alapított…”

• Olvass bele!

A filmtörténet nem világtól elzárt, független terület. Lichter Péter, aki nem mellesleg a Pécsi Tudományegyetem Filmtudományi Tanszékének adjunktusa, a kulturális közegben is eligazít, amikor például a sci-fik eredetét tárja fel számunkra, leírva, hogy a műfaj a ponyvamagazinok, képregények lapjain, illetve a korszak tudományos eredményeinek (műholdak, űrkutatás) és az ebből származó félelmekből és csodálatkeltésből született, aztán olyan filmekben öltött testet, mint Stanley Kubrick Űrodüsszeiája. Nagyon érdekes a Szárnyas fejvadász gyártástörténete, a blockbuster mentalitás (A cápa) kialakulásának ismertetése, a film elkészültének, és ezzel együtt Steven Spielberg egyedi tehetségének, vagy a „zsánerromboló” rendhagyó művész, Robert Altman Nashville című filmjének elemzése is. Nem is beszélve a legújabb tendenciák – és rendezők – bemutatásáról.

Az amerikai film rövid történetét nem úgy olvassuk, mint egy regényt (az elejétől a végéig), hanem belenézve, újra elővéve, filmnézés előtt vagy után. A téma lenyűgöző méretei miatt Lichter Péter előre figyelmezteti olvasóit, hogy könyve nem mindent átfogó tudományos összefoglaló mű, hanem személyes hangú útmutató. Szerencsére, mert így könnyebben eljuthat a nagyközönséghez. Ajánlom mindenkinek, aki jegyet vált a legújabb mozifilmre, vagy kedvenceit a streaming-szolgáltatók oldalain nézi újra, és érdekli az is, hogyan készülhettek, és alkotójuk mit akart velük közölni.

És végül: különösnek található ismertetőm első mondata. Azért hagytam a végére a kiadónak szóló megjegyzéseimet, mert a könyv jó – viszont a tipográfiája kívül-belül több kívánnivalót hagy maga után. A mű címe függőlegesen uralkodik a borítón, ami nem lenne baj, ám a szerző neve indokolatlanul szerény méretű. A furcsaságok a belső oldalakon folytatódnak: mintha mesterséges intelligencia tördelte volna azzal az utasítással, hogy a szöveganyagot szorítsa be minél kevesebb helyre. Az oldalaknak a tervező alig hagyott margókat, viszont ahová nem jutott szöveg, ott üres oldal tátong. (A könyvtervezésben sok mindent szabad, de a művet kell szolgálni.) A filmek előtt elhelyezett fotók egységesen a régi mozik gyenge képminőségét idézik fel, és a hatáson talán még a papír minősége is ront. (Az eredetileg színes fotórészletek fekete-fehérbe fordítva elég ellenszenves hatást váltanak ki, lásd egyetlen példaként a Toy Story szürkében úszó képeit.) A lapalji jegyzetek szinte egybeolvadnak az oldalszámokkal. Kedves szerkesztők, mindez nem tűnt fel még a megjelenés előtt?

Lichter Péter: Az amerikai film rövid története
Prae Kiadó, Budapest, 2023
220 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a bookline.hu-n 4242 Ft
ISBN 978 615 017 3757

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Valószínűleg minden filmbolond az álmából felverve is tudna idézni a Casablanca, A keresztapa, a Szárnyas fejvadász vagy a Ponyvaregény jeleneteiből. Habár legtöbbünk számára az amerikai filmkultúra jelenti az elsődleges kikapcsolódást (vagy az inspirációt), mégis az a helyzet, hogy Hollywood fordulatokban gazdag története még az elkötelezett cinefilek számára is ismeretlen. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy vázlatos, de átfogó képet adjon az amerikai film közel százharminc éves történetéről, annak legjelentősebb klasszikusain keresztül bemutatva izgalmas árnyalatait: a stúdiórendszer „aranykorától” egészen az olyan jelenségekig, mint a nagyívű változásokkal járó hollywoodi reneszánsz vagy a kilencvenes években berobbanó függetlenfilmes hullám, aminek leghíresebb alakja Quentin Tarantino volt. (Részlet a szerző előszavából)