Okostelefonok kora | Hárs Anna: Szívhang / Rózsavölgyi

Bedő J. István |

Vajon kicsoda Hárs Anna*, hogy a tolla alól ilyen hiteles, életszagú dialógusok jönnek elő? – tettem fel magamnak a kérdést a Szívhang előadásán (amiről korábban többször is lemaradtam, főképpen azért, mert az élelmesebbek megelőztek, és zsúfolásig megtöltötték a Rózsavölgyi Szalon nézőterét).

Három egykori egyetemista csajszi (ma már ötvenesek) könyvklubosdival üti el az időt, talán csak hogy ne a saját személyes problémáival kelljen foglalkozniuk. Persze Emma Bovary életét, szemléletét és gondjait főleg a saját életük, gondjaik tükrében fogalmazzák meg. Csak hát Emma tapasztalatlan, naiv kislányként lett Madame Bovary, ez a kis társaság viszont már az ötödik ikszre kanyarodott rá, lényegesen többet ismert meg a világból. De vajon nekik már nem jár mindaz, amit Emma átélt vagy elérni szeretett volna?

A karakterek alaposan különböznek, Hédi (Sajgál Erika) nem egy észkombájn, a férje lelépett, ő maga egyik sírásból a másikba esik. Alig várja az unokája megszületését, mert akkor megint lesz feladata, s ettől a kapcsolata kicsit megerősödhet a lányával. Ezt a kis hebrencs csirkeeszűt Sajgál pompásan hozza. Bori (Györgyi Anna) maga a kiegyensúlyozottság eleven szobra. Harminc éve változatlanul Bálinttal él, és boldognak mondja magát. A házigazda pedig a meggyőződéses szingli, Abigél (Szulák Andrea), a nagyszájú és cinikus – az ő világába nem is férne egy állandó pasi, gyerek meg pláne… (Cselényi Nóra jelmezei picit rásegítenek a jellemzésre: Sajgál elkésett tininek öltözik, Szulák: „azt hordok, amit te megnézni sem mersz”, Györgyi a szolid biztonság feketéjébe bújik.)

Ebbe a fazékba, ami meglehetősen tétova lángon bugyborékol, csak egy férfit kell bedobni – és kerül is, az egykori csoporttárs, Andris, aki egy telefonnal meg is hívható a csajpartira. Nem lenne illendő már most lelőni az összes poént, de az ötlet nem arat maradéktalan tetszést.

Azonban a borozós-pálinkázós Bovaryné-játék olyan fordulatokat vesz, amikre a néző számít is, nem is. Sajgált a lányok felkészítik a lehetséges randira, hátha Andris behálózható. Dicső Dániel, a rendező igen jól mozgatja a szűk térben a figurákat, hogy érződjenek a pici – majd apránként mindenkiben felerősödő – feszültségek. (Enyvvári Péter díszlete először észrevehetetlen, de a fényfallá átalakított ablak működése kiválóan támogatja a színváltozásokat.)

Az egyetlen férfi megérkezésével egyre erősebben érződik Hárs Anna szerkesztési, jellemrajzoló tehetsége. (*A Katona József Színház dramaturgja, dialógusíró tévéjáték-sorozathoz.) Olyan módon bontja ki a lányokból a korral járó, a társtól, a világtól szerzett sérelmeket, ahogy az egymást régen ismerő alakok között lehetséges, még ha évtizedekig őrzött lelki sebekről is van szó. A mindent eltakaró vastag smink (vagy vakolat?) megrepedezik és lehull. Még Abigél sem olyan kemény és eltökélt, mint amilyennek mutatja magát – de Szulák igen gyorsan képes visszatéríteni magát az enyhe ellágyulásból a kesernyés-karcos biztonságba.

A legfurcsább dialógus Bori és Andris között alakul ki. Harminc évre mélyhűtött érzelmek kerülnek elő pró és kontra. Gyönyörű, óvatos közeledések, félbehagyott mozdulatok és tétova megfordulások, visszalépések. Györgyi Anna és Epres Attila kapkodó lélegzetű vitája az előadás legszebb pillanatait adja.

Ó, igen, és maga a címadó szívhang. Hát ugye az okostelefon az ötödik szereplő a darabban. Szinte személyiséggé vált. Ma a telefon a „hírnök jő, s pihegve szól”. Minden, ami fontos, sürgős, életbe vágó, ami a cselekményt előrelendíti – azt általa halljuk, tudjuk meg. Ez szólaltatja meg a magzati szívhangot, és ez leplezi le a hősök eltitkolt érzelmeit is.

Keserédes játék a Szívhang, szerethető, hosszú széria lesz belőle.

Fotók: Molnár Miklós

Hárs Anna: Szívhang
Rózsavölgyi Szalon
Rendező: Dicső Dániel

Abigél – Szulák Andrea
Andris – Epres Attila
Bori – Györgyi Anna
Hédi – Sajgál Erika
Díszlet: Enyvvári Péter
Jelmez: Cselényi Nóra

Részletek és jegyvásárlás