Török András: Budapest könyv (részlet)

Kis születéstörténet

A megszépítő messzeség, ahogy szokta, csal: Pest, Buda és Óbuda egy várossá gyúrása keservesen bonyolult folyamat volt. A három város nagyon vonakodott. A parlamentben meglepően simán ment minden, de a megvalósítás már korántsem volt egyszerű.

Buda, Pest és Óbuda egyesítése 1849-ben, csak néhány napra ugyan, meg is valósult. A függetlenség utolsó napjaiban hozott rendeletével Szemere Bertalan miniszterelnök ki is mondta, hogy „Buda és Pest, illetőleg Ó-Buda hatóságának egyesítése elrendeltetik, s a testvér két főváros mint Budapest ezennel egyesíttetik”, az aradi fegyverletétel azonban az ügyet évtizedekre ad acta tette.

Az 1867-es kiegyezést követő politikai helyzetben azonban az egyesítés magától értetődő módon merült fel. Andrássy Gyula gróf miniszterelnök, aki nyíltan Széchenyi szellemi örökösének tekintette magát, folytonosan szorgalmazta az egyesítés törvényi és szervezeti formába öntését. Az 1870-es X. törvénycikk minden városrendezési tevékenység irányítására létrehozta a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, amelynek hatásköre a Duna mindkét partjára kiterjedt. A városvezetésektől független testületet nem csak pillanatnyi pénzügyi és gyakorlati szempontok irányították, így megszületett a három város műszaki-városépítési egyesítésének a lehetősége. Az egyesítés előkészítésére hivatott bizottságnak nyolc hónapra volt szüksége ahhoz, hogy a különböző álláspontok összeegyeztetése után elkészítse az egyesítést előíró törvény javaslattervezetét.

A Tisztelt Ház (a Bródy Sándor utcában, a mai Olasz Kultúrintézet épületében) végül 1872. december 4-én szinte vita nélkül, jelentéktelen módosításokkal fogadta el a beterjesztést. Az 1. paragrafus kimondta: „Buda és Pest sz. kir. fővárosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margitsziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesíttetnek.” 1872. december 23-án, csütörtökön létrejöttek a főváros megszületésének jogi- adminisztratív feltételei is. Már csak egy lépés kellett ahhoz, hogy megvalósuljon sokak elképzelése, a modern nagyvárossá fejlődő, egységes fővárost irányító-szervező közgyűlés és adminisztráció. Ám ehhez egy további évre volt szükség.

Kialakításán két testület dolgozott: a három város küldötteiből álló, 34 fős bizottság (Pest 20, Buda 10, Óbuda 4 taggal), valamint a városok közös közgyűlése. A bizottság dolgozta ki az egységes főváros működésére vonatkozó javaslatokat, s a közös közgyűlés fogadta el, majd a belügyminiszter hagyta jóvá. Így alakították ki a közigazgatási és választókerületeket, amelyek, akárcsak manapság, nem voltak teljesen azonosak. Ekkor osztották ketté a nagyra nőtt Terézvárost a Király utca mentén, ekkor vált önálló, X. kerületté Kőbánya. A kilenc választókerület választásra jogosultjainak körét úgy határozták meg, hogy akinek legalább 10 forint adó fizetésére kötelezett munkabére volt, az választhatott. Ennyi bére a munkásság felső rétegének is lehetett. Végül mintegy tízezren váltak városi választóvá.

A polgármester lett a tanács elnöke. (A főpolgármester – aki akkor a királyt képviselte – a Törvényhatósági Bizottságot vezette, ami kb. a mai megyei önkormányzatnak felel meg, a főpolgármester meg az egykori főispánnak.) Tíz ügyosztály létesült, élükön tanácsnokokkal. A kerületeket elöljáróságok igazgatták az elöljáró és a kerületi jegyző vezetésével.

A Budapest létrehozásáról rendelkező törvény a (mai megyei közgyűlésekhez hasonlatos) fővárosi törvényhatósági bizottság létszámát 400 főben határozta meg, akiket felerészben az összes választó közül választottak, másik felüket pedig a virilisták (azaz a legnagyobb adófizetők) közül.

Szeptember 28-án és 29-én csekély részvétellel megtartották az első helyhatósági választásokat. A bejegyzett választók fele szavazott, mai szemmel furcsán: nyíltan. Minden párt előre kiosztotta híveinek a listáját tartalmazó, meghatározott színű céduláját, amelyet csak be kellett dobni az urnába. 1873. október 25-én a Vigadó kistermében tartotta alakuló gyűlését a képviselő-testület. Ekkor választották meg a főpolgármestert – titkosan. Három urnát állítottak fel egy-egy jelölt nevével. Minden választó egy fehér és két fekete golyót kapott. Minden urnába egy golyót kellett dobnia; a fehéret annak az urnájába dobta, akire szavazott. A főváros első főpolgármestere Ráth Károly, a budapesti királyi tábla alelnöke lett. Az ezután következő közgyűléseken választották meg a főváros összes tisztviselőjét. A polgármester Kamermayer Károly, volt Pest városi tanácsnok, az első alpolgármester pedig Gerlóczy Károly, a kiváló közigazgatási szakember lett. A három Károly a város csaknem negyedszázadon át hivatalban maradó, legendás vezetője lett. November 16-án egyesítették a három város hivatali apparátusát. E napon hirdetmények és újságok tudatták a közönséggel, hogy a fővárosi törvényhatóságra tartozó ügyekben másnaptól – ideiglenesen – a régi pesti Városházára kell menni. (Az Új Városháza a Váci utcában csak 1875-ben készült el.) Ezt a napot, 1873. november 17-ét javasolta a közgyűlés Budapest hivatalos születésnapjának.

Hogyan született a címer és a zászló?

1873-ban a Buda, Pest és Óbuda egyesítésén munkálkodó úgynevezett harmincnégyes bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy „amennyire lehetséges, a városok eddigi címerei és színei a múlt iránti kegyeletnél fogva megtartassanak” – éppen ezért a címer és a lobogó megalkotását egy albizottságra bízta, mely albizottság a kor legnevesebb és legkiválóbb tudósait kérte fel a közreműködésre. A Fővárosi Közgyűlés végül meglehetősen autonóm módon döntött: a pajzs felső mezőjébe Pest város címerét helyezte el, s a főváros lobogója – mellőzve a budai színeket – a pesti lobogó lett.

A Pest városi képviselők mind a közgyűlésben, mind a harmincnégyes bizottságban többségben voltak, s a szemükben a dinamikusabban fejlődő Pest előbbre való volt a csendes Budánál – így vált lehetővé a szakértői bizottság véleményén alapuló albizottsági javaslatok mellőzése.

Budapest főváros címere és lobogója születése pillanatától viták forrása lett: helytelen, hogy a pesti címer szerepel a felső mezőben; hogy Buda középkori címeréből kiemelték az oroszlánt, s egyszerű címertartóvá „fokozták le”; hogy Óbudát csak egy kapu jelképezi; sőt helytelen a Duna szerepeltetése is, mert a folyó nem összeköti, hanem szétválasztja a két várost.

Török András: Budapest könyv
Átdolgozott, új kiadás
Park Kiadó, Budapest, 2023
512 oldal, teljes bolti ár 6999 Ft