A jövő cirkusza | Kolozsi László: Áram nélkül

kistibi |

Kolozsi László új kötete gyermekregény, nagyjából a kilenc-tízéves korosztályt szólítja meg. Szűk mezsgyén egyensúlyoz, valahol a disztópia és az utópia között. Furcsa ezt így megfogalmazni, hiszen a két fogalom egyrészt igen távol esik egymástól, másrészt ez a regény is bizonyítja, hogy található átjáró a két világ között.

A kezdés mindenképpen disztópikus. Az emberiség megkapja méltó büntetését, mert fölélte, teliszemetelte, tönkretette a Földet. „A meterológiai szolgálat előre jelezte, hogy nagy vihar várható, de azt, hogy ilyen nagy vihar, hogy mindent elsöpör, hogy minden lyukat, minden repedést elönt a homok, azt még ők sem látták előre.” A vihar soha nem látott erejű, embereket, állatokat kap fel, repít a halálba. Felbolydul az egész ökoszisztéma. Mutáns rovarok szaporodnak el, felfalnak minden papírt, elpusztul szinte az összes könyv. A homok mindent eldugít, megszűnik az áramszolgáltatás. Az emberiség nagy része elpusztul a heteken át tartó homokviharban és azt követően, mert nem talál élelmet. „Háromszáznyolcan év telt el a Totális Áramszünet óta, és mintha már nem is emlékeztek volna az emberek, mit veszítettek azzal, hogy nincsenek könyvek.”

Beni, a főhős már ebbe az új világba születik. Újra élnek az erdők, tiszta a levegő, lelassult az élet, nincsenek gépek, utak, a régi világ teljesen megsemmisült. A jelen iskolájában azt tanulják a gyerekek: a régi világ a bűnei miatt semmisült meg (!), és a legfőbb bűnös az áram volt: ami lehetővé tette az automatizálást, az internetet, a modern ipart… Beni viszont másként gondolkodik: „…ha megtaláltak valahol egy újabb autóroncsot, nem azt gondolta, amit gondolnia kellett volna, hogy az a borzalmas, tarthatatlan növekedésről szóló világ része, hanem csak azt, hogy: milyen érdekes tárgy. És igyekezett elképzelni, hogyan is működhetett.” Ugye milyen furcsa gyerek?

Nagyon közel kerül itt a regény ahhoz, hogy környezetvédelmi szócsővé váljon, de – mintegy utolsó pillanatban – szerencsésen elkerüli ezt a zsákutcát. Méghozzá azért, mert lassan kibomlik a főhős alakja, és egy nagyon izgalmas karaktert ismerhetünk meg. Beninek fotografikus a memóriája, amit egyszer figyelmesen megnéz, legyen az egy könyv oldala vagy akár műszaki rajz, azt meg is jegyzi. (Nagyon ritkák ugyan a könyvek az új világban, de még találhatók.) A cselekményt izgalmas irányba fordítja a fotografikus memória párosulva a mechanika iránti érdeklődéssel. Kiderül, hogy Beni szomszédságában lakik egy igen különös figura. Batidának hívják, egyedül él, és valami titkot rejtegethet, mert senkit nem enged magához, nincsenek barátai, nem jár hozzá senki. A szél egyszer átsodorja Beni sapkáját Batida telkére, Beni utánamegy. Ha már ott van, szétnéz mindenütt. Bemegy a pincébe, és ott találja Batida titkát: „Egy kádban állt a nagy henger. A nagy, ezüstszínű henger. És műanyag zsinórok lógtak ki belőle. (…) Mellette egy másik, kisebb, csillogó, rézszínű henger is volt, fakeretbe foglalva. Egy rézkar állt ki belőle. Beni megtekerte, a henger forogni kezdett.”

Cseppenként csöpög az idő, lelassult minden, űrhajóból szállt át lovaskocsiba a civilizáció. De van ennek előnye is: a Totális Áramszünet utáni fiatalságnak ki kellett találnia, hogy mit kezd a tömérdek szabadidővel. Hiszen ha nincs áram, nincs számítógép, nincs televízió, nincs internet, sőt még könyv sincs, akkor is lehet játszani. Ideális(nak tűnő) világ, nincs rohanás, szmog, stressz, számítógépes játékba belebambult fiatalság, az azonnal-intéznem-kell kényszere, nincsenek túlnépesedett városok, hiszen csak akkora közösség jöhet létre, melyet az adott termőföld képes eltartani. Utópisztikus ez a világ, de mint minden, ez sem tökéletes. A zöld, tiszta levegős felszín alatt ellentétek lappanganak, az emberi gonoszság nem változott, csak a technika hullámvasútja járta évezredes útját.

Ezt az egyformaságot, lassan vánszorgó időt változtatja meg a Bakonybelzebúbba érkező vidám park, Hajcsár papa társulata. Nagyon furcsa vidám park ez. Van benne mindenféle: szellemvasút, körhinta, dodzsem, hajóhinta, de áram híján mindent emberi erő mozgat. A hullámvasút kocsijait felcsörlőzik a szerkezet legmagasabb pontjára, onnan siklik le a mélybe.

• Olvass bele!

Hajcsár papa mindenből pénzt csinál. Nemcsak működteti a parkot, de este még színházi előadással zárja a napot. És ez még nem minden. Ha éppen más lehetősége nincs, Hajcsár papa itt-a-piros,-hol-a-piros játékkal kopasztja meg a nagyérdeműt – Beni itt kerül Hajcsár papa látókörébe. Sokáig nézi a játékot, s amikor rájön a működésére, ő is fogad, és különleges képességeinek hála, a kopasztóból kopasztott válik. Hajcsár papa nehezen viseli a vereséget, utánaszaglászik a gyereknek, és rájön, hogy személyében alighanem rátalált az aranytojást tojó tyúkocskára…

Ettől a ponttól – disztópia ide, utópia oda – igazi kalandregényt olvashatunk, felgyorsul a cselekmény, kiszabadulunk Bakonybelzebúbból, végiglovaglunk, -szekerezünk, -biciklizünk a Balaton-felvidéken. Meglepetésekben, fordulatokban, akciókban nincs hiány, de ezt a részt azért mégsem mesélem el.

Kolozsi László nagyon sokszínű figura. Ha csak a foglalkozásait nézem, már akkor sem tudható pontosan, melyik skatulyába illik. Volt juhász, segédmunkás, de ügyvéd is, távközléssel foglalkozó szakjogász. Hogy közelítsünk kicsit az írói mesterséghez: újságíró, kritikus, elsősorban komolyzenei, zenés színházi és filmkritikákat ír. Tanított-tanít dramaturgiát. Írt krimit, sci-fit, most az ifjúsági regényben próbálta ki magát. Egy internetes portál szerint a magyar krimi egyik legfontosabb szerzője. És még alig múlt ötvenéves.

Az Áram nélkül jó sodrású ifjúsági regény: nemcsak a fordulatos cselekményről lehet a közös elemzés során beszélgetni, hanem az osztályon belüli ellentétekről, a „más” gyerekek elfogadásáról, a velük való együttélésről, és természetesen a természetvédelemről: mit tehetünk saját életünkben azért, hogy ne járjunk úgy, mint a Totális Áramszünet generációja.

Kolozsi László: Áram nélkül
Abszolút könyvek sorozat
Pagony Kiadó, Budapest, 2022
192 oldal, a könyvre nyomtatott ár 3490 Ft
online ár a kiadónál 2967 Ft
ISBN 978 963 587 3067

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Miután az ember sikeresen elpusztította a környezetét, hatalmas, sárga homokviharok söpörnek végig a Földön, és pár hónap alatt tönkreteszik a világ energiaellátását. Az elszabaduló káoszban megsemmisül a mai technológiai civilizáció, és a maradványai közt egy békés, iparosodás előtti társadalom épül fel.
Beni egy idilli erdei faluban jár iskolába, ahol azt tanítják, hogy a Totális Áramszünet előtt rosszul viselkedett az emberiség, és az egyetlen helyes út a gépek nélküli. A különleges képességű kisfiút azonban rettentően érdekli a szokatlan szerkezetek titka. Csakhogy a mindent megmozgató energiaforrásra sokaknak fáj a foga… és az őrült hajsza során Beninek kell eldönteni, kivel osztja meg a tudását.