Hova lett a gyerek? | Lisa Wingate: Elrabolt életek

Posted on 2018. szeptember 18. kedd Szerző:

0


Bodó Viktória Booklány |

Lisa Wingate könyve olyan regény, aminek a témája van annyira fontos, hogy a formai hiányosságok ellenére érdemes elolvasni. Mármint ha eddig máshonnan nem értesültünk a feldolgozott bűncselekmény-sorozatról. A Goodreads portál olvasói 2017-ben az év fikciós történelmi regényének választották, a díj tehát nem szakmai – és nem véletlenül.

A nagy gazdasági világválság idején, a két világháború között, amikor hárommillió emberünk kitántorgott Amerikába, szerte a világon tízmilliók éltek elképzelhetetlen nyomorban. Az amerikai álom is rémálommá változott családok százezrei számára. Akinek tehát kellőképpen puha volt a gerince, vastag a bőre és néma a lelkiismerete, az kiválóan tudott a zavarosban halászni. Ezt használta ki egy Georgia Tann nevű nőszemély is, amikor tömegével tett tönkre életeket. Ötezernél több gyereket raboltatott el a családjuktól és adott (el) örökbe gazdag családoknak – több ezer dolláros áron.

Üzleteihez egész apparátust működtetett, hiszen a gyerekek megvásárlásáért kapott összegekből futotta a hivatalnokok lefizetésétől a rendőrök korrumpálásáig mindenre. A lehető legkiszolgáltatottabb, legszegényebb családok akkor sem tudták jobban érvényesíteni érdekeiket, mint manapság. Nem egyszer úgy írattak alá velük örökbe adási papírokat, hogy nem is tudták elolvasni, valójában mire teszik a kézjegyüket, majd könyörtelenül és maffiaként működve eltüntették a nyomokat. Számos esetben hazudták azt a szülés közben begyógyszerezett anyának, hogy az újszülöttje meghalt. Voltak olyan kisgyerekek, akinek a szépségük lett a vesztük, hiszen egy szőke, angyalarcú gyermekért több tízezer dollárt is ki lehetett szivattyúzni a leendő örökbefogadókból. A gyerekek valódi szülei pedig hová fordulhattak volna segítségért, ha a rendőrség meg egy sor állami hivatalnok is meg volt kenve? Panaszukat úgy söpörték félre, mint egy bosszantó legyet a vacsoraasztalról.

Ami azonban még ennél is rémesebb, ha lehet ezt fokozni egyáltalán, hogy ennek a Georgia Tann nevű emberkereskedőnek az intézményében az örökbefogadásra váró gyerekek csaknem egytizede eltűnt. Meghaltak az embertelen körülmények, az elégtelen táplálkozás, a kínzások és a hanyag gondozás következményeként. Arra sem figyeltek oda, ha ólálkodó pedofil erőszaktevők jelentek meg a környéken. Vagy akár az alkalmazottak között… Ezt jelentette valójában a szociális munkásként végzett Beulah Georgia Tann által, Tennessee Gyermekotthonok Szövetsége néven működtetett szervezet. Szerte az országban az örökbefogadás anyja címmel tisztelték, számos filmcsillag és politikus is tőle vásárolta meg a gyerekét. Az áldozatok legnagyobb része azonban abuzáló családokhoz került. A gyermekkereskedő (akiről több szócikk is olvasható az interneten) 1950-ben multimilliomosként halt meg. Méhrákban, mert a sors néha megmutatja fintorát is. (Remélem, rengeteget szenvedett!)

Nos, ezt a bűncselekmény-sorozatot dolgozza fel az Elrabolt életek. A botrány 2015-ben pattant ki, a könyv ezután született. Az ismert nevű és névtelen áldozatoknak akkor állítottak emlékművet is a temetőben, ahol némelyikük nyugszik. Valamennyien – közvetve vagy közvetlenül – a gyerekkereskedő hálózat tagjainak tettei vagy éppen közömbössége miatt haltak meg. Ezért illeti elismerés a könyvet, mert a valós eseményeken alapuló, de fiktív történeten keresztül emléket állít annak a több mint ötezer kisgyereknek – és családjaiknak –, akiknek felhőtlen gyerekkor helyett elképzelhetetlen szenvedések jutottak osztályrészül.

Másfelől viszont regénynek gyengécske Lisa Wingate műve. A stílusa megbicsaklik, saját hangja talán még nincs is. Néha botanikai lexikonnak tűnik. Amikor nem elég, ha magnóliasövényről van szó, hanem az fehér illatos magnóliasövény, mert éppen az a pontos neve a növényhatározóban. (Attól tartok, ebben nemcsak a fordító, hanem a kiadói szerkesztő is ludas.) A leíró részek egyértelműen gyengéi a könyvnek, a jelzőhalmozások, néhol szájbarágások egy-egy ponton kifejezetten unalmassá teszik. Igazi elsőkönyves szerzői hiba ez: saját hang még sehol – és ki tudja, megjön-e egyáltalán vagy követi-e újabb próbálkozás. A részleteket – akár az elhanyagolhatóakat is – Wingate fölösleges aprólékossággal tünteti fel, elvégre az olvasót el kell igazítani, hogy miről mit kell gondolnia. A fantáziának így nem marad tere, még a gyerekrablás helyszínén található mocsarak pontos állatvilágát illetően sem. Bizony, vadhajtás ez, és csak remélni lehet, hogy eltűnik egyszer. De addig (sajnos) nem támogatja, hanem gyengíti a történetet.

Az írás teljes terjedelem­ben elolvasható a Booklány szereti… oldalon

Lisa Wingate

Lisa Wingate: Elrabolt életek
Fordította: Getto Katalin
Libri Könyvkiadó, Budapest, 2018
454 oldal, teljes bolti ár 3699 Ft,
kedvezményes webshop ár 2955 Ft,
e-könyv változat 2490 Ft
ISBN 978 963 433 2657

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Memphis, 1939 – A tizenkét éves Rill Foss és négy kisebb testvére szegénységben, de nagy szeretetben él szüleivel a Mississippi egyik lakóhajóján. A szülők távollétében Rill vigyáz a kistestvéreire, ám egyszer csak idegenek jelennek meg, hogy a gyerekeket a tennessee-i árvaházba vigyék. Bár hitegetik őket, hogy rövidesen hazatérhetnek, a kislány hamar rájön, hogy ez hazugság. Más sorsot szánnak nekik…

Dél-Karolina, napjainkban – Avery Stafford gazdag és kiváltságos családban született, s mindent megkapott az élettől. Szövetségi ügyészként dolgozik, a karrierje szépen ível felfelé, ám súlyosan beteg édesapja miatt egy időre haza kell térnie a szülői házba. Egy véletlen találkozás azonban kényes kérdéseket vet fel benne, és Averynek nem marad más választása, mint hogy elinduljon a múltba vezető hosszú, fájdalmas úton, és feltárja családjának eltitkolt történetét.

Lisa Wingate valós eseményeken alapuló, megindító regénye nem sokkal a megjelenése után felkerült a The New York Times és a USA Today sikerlistájára. A The Huffington Post a 2017-es év egyik legjobb regényének kiáltotta ki, a Goodreads olvasói pedig a 2017-es év legjobb történelmi regényének választották.