Nomen est omen | Hubert G. Wells: Az állatidomár is ember

Zemen Annamária |

Az erdészek és vadászok védőszentje után kapta nevét az a fiatalember, aki később nagyon távolra került zalai szülőfalujától és az országtól, de szívében máig magyarnak érzi magát. A név kötelez; az ő esetében az állatok szeretete minden mást felülmúlt.

Hubert G. (Géza!) Wells azon szerencsés emberek közé tartozik, akinek a munkája egybeesik a szenvedélyével. A világszerte ismert és elismert állatidomár ebben a könyvben foglalja össze visszaemlékezéseit, kalandjait, öt kontinens számtalan országában átélt élményeit, tapasztalatait. A naplószerű kötet egyszerre számvetés az életpályával, és sztorizgatás, hiszen az állatok nem mindig kiszámítható társaságában rengeteg izgalom is adódik, kalandok egy sor egzotikus országban – és persze bemutatja az állatokkal filmezés nehézségeit és örömeit.

Földbirtokos dzsentri családból származott, és ez mindenféle szempontból meghatározta életét. Egyrészt a falusi gyerekekkel együtt nőtt fel, megtapasztalta a mezei munkát is – ez alakította ki benne a természet és az állatok szeretetét. Már tizenévesen baráti körébe tartozott Fulgur, az idomított héja. Egyik gyermekkori olvasmánya nyomán határozta el, hogy oroszlánvadász lesz, de aztán egy állatkerti élmény eltántorította a gondolattól.

A könyv első harmadában Wells velősen foglalja össze Magyarország eseményeit az első világháború kitörésétől egészen az 1956-os forradalomig. Feldolgozott keserűség árad a soraiból, és visszatekintve nem fukarkodik az ironikus és epés megjegyzésekkel. Az államosítást saját bőrén tapasztalta meg, a „sarló és kalapács uralma” idején osztályidegen címkét kapott a származása miatt.

Családi kapcsolatainak köszönhetően megismerkedett Homoki Nagy Istvánnal, a kor híres természetfotósával, aki fikciós természetfilmeket is forgatott. A később nagy sikerű Cimborák csapatában segédoperatőri állást kapott, s ezzel megindult filmes karrierje. 1956 kettétörte az ő pályáját is. A kilátástalan, kaotikus állapotok miatt elhagyta Magyarországot, Bécsben azonban nem talált munkát. Immár disszidensként, mindent kockára téve hazaszökött, hogy magához vegye a filmes és idomári múltját bizonyító fényképeket, majd végül az Egyesült Államokba emigrált.

A szakmai visszaemlékezés – az állatok idomításáról, a filmforgatásokról és a kulisszatitkokról – a könyv derekán kezdődik el, igazolva, hogy akármi történik velünk, előbb-utóbb anekdotává, sztorivá válik. Wells saját bevallása szerint 15 éven keresztül írta memoárját. Harmincnál több filmhez tanított be állatokat, s nem is egyszer kellett statisztaként, dublőrként szerepelnie. Hiszen számos nagymacska, majom, madár vagy hüllő vele, az idomárral alakított ki szófogadásig menő kapcsolatot.

„Egy tűt egyszerűbb megtalálni a szénakazalban, mint egy leopárdot, amelyik nem akarja, hogy megtalálják. (…) Ambar hirtelen felült, és a bozót szélén, ahol egy másodperccel előtte csak a fű volt, ott állt a dzsungelmacskám, magányosan és védtelenül. Odaküldtem a kutyát. Hozzádörgölőzött a barátjához, a leopárd is odadörgölte a pofáját, aztán, mintha mi sem történt volna, odajött hozzám.”

• Olvass bele!

A könyv minden oldaláról az állatok iránti szeretet és tisztelet sugárzik. Wells megragadja itt is az alkalmat, hogy rávilágítson az állatidomárok és állatvédők, az állatok jogaiért küzdők közötti ellentétekre és vitákra. A könyv meg is nyugtat; egyrészt megismerjük a szelíd idomítás technikáit, másrészt meggyőződhetünk arról, az állatvédők állításai sokszor eltúlzottak, sőt kampányaik mögött olykor gazdasági megfontolások is állnak.

Számtalan állatfaj vált kezes filmszereplővé. Wells dolgozott madarakkal, zsiráfokkal, orrszarvúval, rókával, farkassal, fókával, majmokkal, gepárddal, és persze kutyákkal meg oroszlánokkal. Hollywood meghódítása éppen egy magyar vizsla és egy leopárd különleges produkciójával kezdődött. A nagy kedvenc azonban az afrikai oroszlán maradt, Wells szerint a nagymacskák közül ők legintelligensebbek és leginkább idomíthatóak. Képes volt bizalmi kapcsolatot teremteni velük, amit a könyv borítója is bizonyít. „Aztán Asali, a legszebb oroszlán, amely valaha élt a földön, előlép egy bokor mögül. (…) Ez a jelenet sohasem veszíti el a varázsát, akárhányszor nézzük is meg. A nagymacska egyre közeledik, mágnesként vonzza őt a védtelen ember.”

Wells rendkívül fontos háttér-munkatársa volt az Elza kölykei, az Afrikai expressz, a Távol Afrikától, a Ragadozók forgatásának. Idomított állatai olyan, nagyon ismert színészeknek lehettek partnerei, mint Robert Redford, Meryl Streep, Val Kilmer, Sophia Loren vagy Helen Hunt. Hét ízben kapott Az év állatszereplő tulajdonosa-idomára címet, ami a szakmában a Nobel-díjnak számít.

Az emlékiratokat Jutai Péter fordította gyöngéd szeretettel, visszaadva az eredeti szöveg humorát. Ez bizonyára elégedettséggel tölti el az egykori állatszelídítőt, aki egyaránt forgatott 52 fokos sivatagi hőségben és a 65 fokos alaszkai hidegben.

Wells ma, nyolcvanon túl, már nem filmez, magyarországi vidéki házában, Gelsén élvezi kutyája társaságát. Álmai és tervei azonban még vannak (hangzott el a könyv megjelenésekor): szeretné filmre vinni Fekete István Emberek között című regényét. Ennek az esélye nagyobb, mint hogy valóra váljék másik álma, hogy nagy, fekete sörényes oroszlán lehessen a Serengeti-síkságon, körülvéve aranybarna háremével. Egy örökifjú tervei!

Hubert G. Wells: Az állatidomár is ember
Scolar Kiadó, Budapest, 2013
272 oldal, teljes bolti ár 3450 Ft
ISBN 978 963 244 4222

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Hubert Géza Wells a többszörös Oscar-díjas Távol Afrikától című filmhez oroszlánokat és kutyákat idomított, a cserfes kismalacról szóló Babe második részében a csimpánzcsaládot tanította be, Francis Ford Coppola Drakulájában állatidomárként szerepelt. Olyan sztárokkal dolgozott együtt, mint Robert Redford, Michael Douglas, Meryl Streep, Val Kilmer, Matthew Broderick, Helen Hunt, Giuliano Gemma és Ursula Andress, de állatidomítással foglalkozó cége oktatta az Indiana Jones-filmek majmát vagy a Men in Black „beszélő” kutyáját is.

Hubert G. Wells (Will Hubert Géza) nyugdíjas hollywoodi állatszínész-idomár ma már Amerika és a Zala megyei Gelse között osztja meg életét. Nem véletlen a helyválasztás: Hubert G. Wells ugyanis magyar származású, s Homoki Nagy István Cimborák című filmjében tanulta meg a szakma alapjait. Ezt követően hódította meg a filmes világ fővárosát: Hollywoodot. Memoárjában legkalandosabb forgatásait, nem mindennapi életének legizgalmasabb eseményeit osztja meg az olvasókkal.