Képzelt valóságshow a jogtiprásról | Walter Ghidibaca: Minden jó, ha a vége rossz

Posted on 2014. november 22. szombat Szerző:

0


Ghidibaca_Minden jó, ha a vége-bor180Bogárdi Iván |

Nem hiszem, hogy megnézném azt a doku­men­tum­fil­met, amit a román Walter Ghidibaca pró­bált megvalósítani: egy rozoga, 22 éves Daciában 30 nap alatt eljutni Kolozsvártól Vlagyi­vosz­to­kig. Nem tűnik igazán jó ötletnek harminc napig az országúton zötyögve, egy ócska autó ablakán keresztül bemutatni Oroszországot, néhány szó­ból álló orosz nyelvtudással. Rá­adá­sul az úti­társát is alig ismeri. Jóformán csak akkor száll­nak ki a tragacsból, amikor az le­robban.

A 80 nap alatt a Föld körül sem lenne érdekes, ha nem lenne benne annyiféle jármű, olyan sok ország és a fogadás nagy tétje. Kihívás van itt is, de nem egészen világos, hogy az orosz valóság leleplezése vagy saját tűrőképességének tesztelése a cél. Mindenesetre a szerző nem bírja. Szorong. Gyanús járművek megelőzik és visszatérnek, a rendszámuk talán valamiféle üzenetet hordoz, az útitárs őt utánozza (például ugyanúgy vakaródzik, mint ő…), és főképpen: mindenki azon dolgozik, hogy még nyomasztóbb legyen az útja az orosz Keletig.

Az egyetlen, ami a rengeteg viszontagság után sikerül: eljutni időben a repülőtérre. Sőt túl jó időben, mert még 30 (!) órát kell várakoznia a saját járatára. És ott kapja meg a kitartó olvasó a történet egyik fő tanulságát: akármennyire kimerültek vagyunk, akármennyire ingerültek, rendőrrel akkor se viccelődjünk. Walter ezt nem tudta.

Így aztán belülről ismerkedhet meg az orosz igazságszolgáltatással. Előzetesben tartják néhány hétig, amit meg is hosszabbítanak. Közben megtudjuk, hogy az ehetetlen ételt egy lyukon keresztül kapják meg, s az alumínium étkészletet szappannal kell elmosogatni. Hetenként egyszer van zuhanyozás, és még számos egyéb körülmény akad, amit nem szívesen tapasztalnánk meg személyesen. Cellatársai is külföldiek, legtöbb idejüket a pokróc alatt fekve töltik. Egy cellatárs mobilt rejteget, annak segítségével sikerül Walternek kapcsolatot tartani a párjával. De beszélgetéseit beárnyékolja a gyanú, hogy minden és mindenki összeesküdött ellene.

A tárgyalás természetesen – előzetes gyanúnknak megfelelően – éppoly szovjetes, mint a zárka. A kirendelt ügyvéd alig szólal meg, úgyhogy a koncepciós perek előre megírt forgatókönyve szerint elítéli a bírónő: 8 hónap munkatábort kap.

A mínusz 20 fokban történő célállomásra szállítás a kezdet. A vicces kedvű kalandor a pokol egyre mélyebb bugyraiba merül bele. Takarítás, hólapátolás a munkája, hó pedig van bőven. A Gulag-szigetcsoport megjelenése óta ismerős a környezet. Azóta, a könyv jelenidejéig (2006) nem sok minden változott. A végül is ártatlanul kapott, szorongással és szenvedéssel teli nyolc hónapot az a rögeszme spékeli meg, hogy ő, Walter csupán egy valóságshow-ban vesz részt. Minden történésben újabb kérdőjel kanyarodik elé, folyton újabb jeleket vél látni. Ezeket Hercule Poirot-t megszégyenítően meg is magyarázza magának, s minden megfejtés csak erősíti meggyőződését arról, hogy ő egy kandi kamerás, véresen tökéletes tréfa áldozata.

Nem lövöm le a poént, de elárulhatom, hogy a kérdőjelek a könyv végéig sem egyenesednek ki. Az olvasó pedig megkapja a súlyos tanulságot: viccből se mondjuk egy rendőrnek, a repülőgép felé menet, hogy a szatyrunkban bomba van. Soha, semelyik országban. De különösen ne Oroszországban. Nem olyan a helyzet, hogy értenék az efféle tréfát…

Walter Ghidibaca

Walter Ghidibaca

Fordította: Király Farkas

Walter Ghidibaca: Minden jó, ha a vége rossz
Geopen Kiadó, Budapest, 2014
436 oldal, teljes bolti ár 3490 Ft
ISBN 978 963 997 3565

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Walter Ghidibaca szerzője és hőse, pontosabban szenvedő alanya ennek a különös, időnként hátborzongatóan képtelen történetnek. 2006 végén újságíróként szánta rá magát a nagy kalandra, és végül újságtéma lett belőle…

Walter és társa Kolozsvárról indult útnak egy rozoga autóval Oroszország legtávolkeletibb csücskébe, Vlagyivosztokba. Úti dokumentumfilmet akartak készíteni, s mi tagadás, maguk is meglepődtek, hogy minden jól sikerült, és megérkeztek a célállomásra. A boldog visszaút azonban komor rémálommá vált.

Repülővel siettek volna haza, de a várakozás feszült pillanataiban Walter azt találta mondani a seremetyevói repülőtéren a hátizsákja felől érdeklődő rendőrnek, hogy vigyázzon, bomba van benne. Hanyagul odavetett kijelentése nyolc hónap börtönbe került… Regénye döbbenetes egyensúlyozás a normális létet az őrültségtől elválasztó ingoványos határon.