Az eretnekség méltósága | Helen Simonson: Pettigrew őrnagy utolsó csatája

Györe Gabriella |

A főhős egy fanyar humorú nyugal­mazott angol katona, aki felesége után az öccsét is elveszíti, és a talajt is a lába alól. Döntéseivel és a maga értékeihez való csökönyös ra­gasz­kodással megtes­tesíti az előkelőséghez kapcsolt mél­tó­ság valódi mibenlétét. Mindezt a fele­désbe merülő an­gol vidéki lét nagy tablójába illeszti az írónő, szeret­he­tően.

A regény olvasható megkapó, idős emberek között kibonta­kozó szerelmi történetként is, de tekintve, hogy egy, az angol hagyományokhoz ragaszkodó őrnagy és egy pakisztáni szár­mazású, hazájában sohasem járt, megözvegyült falusi boltos hölgy kapcsolatáról van szó, több puszta érzelmi indián nyár­mesénél.

Az angol vidéki élet mindennapjainak előítéle­tessége, a generációk és a különböző életmódok súrlódásmentesnek épp nem mondható együttélése azok a témák, amiktől az egyébként valóban elegánsan elbeszélt, számos szépirodalmi utalással élő regény az ol­vasó számára igazán izgalmas lehet.

Helen Simonson nem véletlenül emelte regénye egyik témájául az otthonkeresés, otthonra találás kérdéskörét. Angliában született, s tinédzserként a család a szülők nagy álmát megvalósítva az East-Sussex-i Rye-ba költözött, ahol a környék irodalmi emlékei (itt élt Henry James, a regényben gyakran emlegetett Rudyard Kipling és Virginia Woolf is) nem tűntek el nyomtalanul a gondolkodásából. Bár az elmúlt csaknem negyed századot már Amerikában, Wa­shingtonban és New Yorkban töltötte, ahová saját vágyait kö­vetve költözött, mégis megmaradt számára otthon-emléknek az angol vidék, az apró falvak és hatalmas területek, a végtelen, zöld tájak és szűkös társas kapcsolatok világa.

A regény akár az Eretnekek címet is viselhetné – legégetőbb kérdéseinek egyike, a szereplők hogyan őrizzék meg magukat és saját értékeiket egy változó világban, s hogyan jöjjenek nyo­mára annak, melyek is valójában a saját értékeik.

A falu és a város világa. Az idősebbek erkölcsi ér­tékei, családba gyökerezett hitük és a fiatalok kény­szeresen karrierközpontú mindennapjai. Az angol visszafogottság és az amerikai szabadosság. A leigá­zott államok és a leigázó állam énképének ütközései. Az idegen és a saját kultúra igazságainak konfliktu­sai. A vallás és a boldogság lehetőségének összeüt­közései. E kérdések mind szerepet kapnak az egyet­len szerelmi történet és egy örökösödési vita köré felfűzött regényben.

• Olvass bele!

Ekkora kérdések teljes mélységű feldolgozása szétfe­szítené a kereteket, de a felvetések és a szereplők megformá­lása is képes megszerettetni olvasójával a könyvet. A közpon­ti karakterek alakjai mellett nyugodtan gondolhatunk itt a mellékszereplőkre is – a néhány mondatban felvillantott figu­rák is plasztikussá válnak, sok esetben teljes személyiségtérké­pük is megjelenik, ami jelentős bravúr.

Ami az angol falvak lakóinak, viszonyrendszerének bemuta­tását illeti, íme, néhány példa a regényben felbukkanó karakte­rekre: a golfklub tagfelvételére várakozó külföldi fogorvos és csendesen szurkálódó feleségének alakja. A korábban a család iránt elkötelezett ügyvédnek az irodát továbbvivő veje, aki in­kább kötődik egyetlen megrendelőhöz és annak érdekeihez, mint a család egészéhez és értékeihez. A behízelgő modorú, sunyi pakisztáni rokon, aki segítség címén háztartási alkalma­zottként kívánná kihasználni testvére özvegyét. A hagyomá­nyokat védeni próbáló szomszédasszony, akinek eszméivel névleg sokan egyetértenek, de nagyobb falusi társadalmi ese­mény közeledtével inkább elkerülik, hogy ne kelljen szembe­sülniük a maguk kettősségeivel. A birtok, a falu és a saját jól felfogott érdekei között őrlődő lord, aki úgy szeretné haszno­sítani a földjét, hogy a lassan letűnő nagybirtokos nemesi ré­teg számára építtet asylumokat. A falu társasági életét kézben tartó hölgyek alakjai; a golfklub és a vidéki kacsavadászat kö­zönsége… A számos karakter közvetlen és közvetett viszonyai­nak leírása is jól mutatja, hogy Simonson értőn adaptálta a sok adaton és tapasztalaton alapuló szociológiai megfigyeléseket. A központi figurák sem egysíkúak – mindegyikük érdekei, motivációi, ütközései végigkövethetők, s az ezekkel kapcsola­tos etikai dilemmák érzékeltetése fontos része a könyvnek.

A korkülönbségen alapuló nézetkülönbségek, az őrnagy és fia, Roger súrlódásai, melyeket az őrnagy szemszögéből látunk, ha távoli asszociációs mezőként is, de megidézik a titokzatos olasz szerző, Elena Ferrante leírásait az anya-lánya kapcsolatok esetenként kétségbeejtően sokrétű és diffúz állapotairól. A magát még teljes szellemi kapacitásának birtokában tudó őrnagynak nehéz szembesülnie azzal, hogy az utána következő generáció őrá már szinte kizárólag mint problémára tud tekinteni.

A befogadás és kirekesztés kérdései Mrs. Jasmina Ali alak­ján keresztül kerülnek a regény terébe. A falu előkelő társa­sága számára botrány az őrnagy és közte kibontakozó gyen­géd kapcsolat, melyet a pakisztáni családi hagyományokból eredő kötelezettségek teljesítésének súlyai is nyomnak. Épp ilyen fontos szál Jasmina unokaöccsének és szerelmének alakja – ott a hagyományoknál még erősebben gúzsba kötő val­lás regulái kerülnek szembe a mindennapi élet valóságával, s a döntéshelyzetből nem lehet sértetlenül kijönni. A kapcsolatok fenntarthatósága a tétje annak, hogy sikerül-e úgy oldani fel a kötelezettségek és a vágyak, a hagyományok és az érzelmek kö­zött feszülő ellentétet, hogy közben a család továbbra is sérthe­tetlen értékként maradjon meg.

Ennyi szálat lehetetlen szépen eldolgozni, mégis, amit ka­punk: szerethető karakterek, fontos generációs, területi, etikai és érzelmi problémák felvetése, esetenként nagy nevetésekre is ingerlő stílusban. Várhatunk-e ennél többet egy első regénytől?

Az írás az Alexandra Könyvjelző 2014. szeptemberi számában megjelent cikk szerkesztett változata

Helen Simonson: Pettigrew őrnagy utolsó csatája
Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest, 2014
320 oldal, teljes bolt ár 3490 Ft
ISBN 978 963

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Edgecombe St. Mary domboktól övezett apró angol falucska. Itt éli csendes életét a nyugállományú Petti­grew őrnagy, a regény szikár, lovagias, le­fegy­verző modorú főhőse. Mindennapjainak sarokkövei azok az értékek, melyekre az angol férfiak nemzedékek óta oly nagy hangsúlyt fektettek: tisztesség, kötelességtudás, illendőség – és a kitűnő angol tea. Az életvitelében megrögzött őrnagytól távol állnak a modern világ olyan „vívmányai”, mint például a könnyed erkölcs vagy az Internet.

Miután öccse váratlan haláláról értesül, az özvegy őrnagy és a helyi csemegebolt pakisztáni származású – s szintén özvegy – tulajdonosa, a szép Mrs. Ali között lassan szívbéli barátság bontakozik ki. Az őrnagy a vidéki angol úriember megtestesülése, tősgyökeres helybéli. Mrs. Ali viszont hiába született angol, származása miatt menthetetlenül jövevénynek – egyúttal kívülállónak – minősül. Vajon a kapcsolatuk kiállja-e a nehézségek okozta próbákat, nem rombolják-e szét azok a veszélyek, melyeket akkor vállal az ember, amikor a boldogság reményében szembefordul a környezetével és a hagyományokkal?

A Pettigrew őrnagy utolsó csatája szórakoztató, örömtelien megnyerő hangú, mégis gondolat­gazdag mese, melynek minden újabb fordulata érdekfeszítően eredeti. Bűbájos hangulatú regény két özvegyről, akik álmukban sem gondolták, hogy újból rájuk találhat a szerelem. Az óvilági színtér és a nagyon is modern konfliktusoktól feszült cselekmény keveredésének eredménye egy igen szellemes romantikus történet korunkban, egy olyan korban, melynek komolyságát alapjaiban rengetheti meg a férfi hajzselé, a gyógyfűtea és a lappangó rasszizmus terjedése.