Leonardo hozta az idei sikert | Három helyszínes kiállítás Pécsett

FRISSÍTVE! – A kiállítás a korábban tervezettől eltérően október 31-ig lesz nyitva.

Hárságyi Margit |

Áprilistól látogatható Pécsett a minden ed­­di­gi­nél nagyobb szabású, az eddig Euró­pában meg­rendezett kiállításoktól eltérő tárlat, mely a legteljesebb módon mutatja be Leonardo da Vinci szenzációs találmányain keresztül a re­ne­­szánsz polihisztor munkás­ságát, a kifino­mult művészt, az utánoz­ha­tat­lan rajzolót, a gépezetek működését meg­fi­gye­lő feltalálót, az innovatív építészt, az anatómiában elmélyedő tudóst.

Október végéig tehetünk még páratlan és elmélyült sétát a sokoldalú zseni tárgyakká formált gondolatai között. Nem eredetiek ezek a tárgyak (a maguk idejében csak rajzként, vázlatként léteztek), mégis soha nem tapasztalt élményben lehet részünk. Mintha kézen fogna bennünket a reneszánsz mester, s feltárná gondolatainak rejtett zugait is.

A tárlat három helyszínét az Opera Laboratori Fiorentini választotta és alakította ki. Ez az olasz cég rendszeresen dolgozik az Uffizinek, a Pitti Palota Múzeumának, s számtalan kiállítás valósult meg általuk Olaszországban. Ők döntöttek arról is, hogy a pécsi főtéren, a Széchenyi téren álljon a 8,5 méter magas Kolosszus mása.

A mester ezt eredetileg Francesco Sforza, Milánó hercege számára tervezte, de kivitelezni nem tudták a nagyszabású elképzelést, mert 1499-ben a franciák meghódították Milánót, s ekkor a ló bronzba öntéséhez összegyűjtött 70 tonna (!) anyagot ágyúk készítésére használták fel. A pécsi – 13 tonnás – Sforza-lovat a talapzatába töltött 8000 liter víz stabilizálja. A szobor előtt minden turista boldogan fotózkodik, majd egy kis kapaszkodó után onnan indul a második helyszínre, a Káptalan utcába.

Induljunk velük együtt erre a páratlanul érdekes sétára!

A pécsi belvárosra oly jellemző belső udvarok egyikén áll a Janus Pannonius Múzeum Martyn Múzeuma. Ez örvendeztet meg bennünket Leonardo leghíresebb találmányaival, az Automobillal és a Repülő emberrel.

Az „automobil” a 20. század elejétől sok tu­dóst ejtett gondolkodóba. Számos rekons­trukció készült a színpadra, tűzijátékok fel­lövéséhez szánt önjáró eszközről az év­szá­zadok során, de csak Carlo Pedretti és Mark Rosheim jött rá a helyes megoldásra. Nem a rajzokon is nyomon követhető rugóköteg, ha­nem egy rugós motorpár hajtja a jár­művet. A két konstruktőr három különböző méretű modellt állított össze, ezeket lát­hat­juk itt a tárlaton.

Az automobil azonban nem holt terv: mai háromkerekű változatát piaci bevásárlásra használják az olaszok. A FIAT autógyár egyik szakembere „Leonardo Fiat”-jának nevezte, ugyanis sok részmegoldása a mai autókba beépített alkatrészek elődjének is tekinthető.

A jobbról balra haladó, tükörírással készített feljegyzések – Leonardo balkezes volt! – sok fejtörést okoztak a kutatóknak. Az ember nagyságú modellek, a rajzok, videók ugyanakkor segítik a mai látogatót a megértésben, s új utakat nyitnak gondolatainkban.

A Martyn Múzeum következő termében a Repülő ember fogad bennünket. A férfialak testéhez a denevéréről mintázott szárnyakat illesztett, mert megfigyelései szerint ezek a leg­alkal­masabbak a repülésre.

A repülés módja Leonardót már kora ifjúságától foglalkoztatta. Megfigyelései alapján arra a következtetésre jutott, hogy a művelethez emelőszerkezet szükséges. Ezért csigarendszert készített, amelybe a kötelet belefűzve az ember madárszárnyakként tudta mozgatni a karjait, miközben a lábával bicikliző mozdulatokat végzett. Egyik barátja ki is próbálta a szerkezetet, de a kaland zuhanással és lábtöréssel végződött, mert az emberi erő kevésnek bizonyult a szárnyimitáció hatalmas súlyához.

Az épület emeletén videofilmekről ismerhetjük meg – rendkívül jól követhető módon – a Sforza Kolosszus (tervezett) öntésének technikai fázisait, a Háromkirályok imádása című festmény és Az anghiari csata című falkép történetét.

A tárlat szellemi atyja, főkurátora, a tudományos anyagot őrző firenzei Galileo Tudo­mány­történeti Intézet és Múzeum igazgatója, Paolo Galluzzi professzor. Az áprilisi megnyitón mun­ka­társa, Giovanni Di Pasquale tartotta az első tárlatvezetést, s a feladatot azóta – igény szerint – a Janus Pannonius Múzeum munkatársai végzik el.

A Leonardo-tárlat következő, s egyúttal a legteljesebb, leggazdagabb helyszíne a Modern Magyar Képtár impozáns épülete a Papnövelde utcában.

A két helyszín közötti séta éppen elég gondolataink rendezéséhez, kis pihenőre, mert nagy élmény vár ránk.

Amint belépünk, Leonardo dolgozószobájába pillan­tunk be. A magát „betű nélküli embernek” definiáló mester egy életen át autodidakta módon szerezte is­me­reteit, igen terjedelmes, 1500 kötetből álló könyv­tárának hasonmás példányait láthatjuk a vit­ri­nekben. Minden érdekelte az „univerzális ember”-t: a művészet, a filozófia, a geometria, az anatómia. Itt láthatók saját eszközei(nek másolatai) is: a redukciós körző, mely szabályos ellipszis rajzolására alkalmas és egy tintával tölthető íróeszköz. A makettek, rajzok, s videók bemutatják, hogyan figyelte a reneszánsz zseni a világegyetem egészében fellelhető jelen­sé­ge­ket, az állandó mozgást, átalakulást, miképp talál­ható meg az egyensúly a folyton mozgó valóságban, s hogyan lehet mindezt ábrázolni.

Foglalkozott a formák egymásba alakulásával, az organizmusok transzformálhatóságával is. A négy­zeteket négyszöggé, a kockákat téglatestté vagy gú­lákká alakítja, vagy megfigyeli, ahogyan az egy­mást fedő és felosztó körök hatszoros szimmetriával virág­mintát hoznak létre. A sokféle út keresése során talált rá a tökéletes formára, a körre, illetve a gömbre. Az emberi test boncolásakor – tanulmányozott 100 éves embert és terhes anyát is – felismerte az anyaméh gömb jellegét, a koponya hasonló formáit. A nagyméretű koponya makett közepén fénycsóva jelzi, a mester szerint itt van a Lélek.

Épülettervein is előszeretettel alkalmazta a kör alakot. Az egymásba fonódó vonalak összevetésekor hasonlóságot talál a fonatok és a víz örvénylése között, vagy hogy az egymásba illeszkedő fogaskerékszerű formák megtalálhatók az emberben (fogsorok illeszkedése) és a növényvilágban is.

A Sforza-ló születésének történetét megismerjük a lovak mozgását leíró rajzokból, s itt kiderül, mennyire pontos képet nyert már az 1500-as években testük arányairól és a mozgás összefüggéseiről! Összevetette egymással az erő és az elemek összefüggéseit, a világ­egyetemben megnyilvánuló formákat: a kockát a földdel, az oktaédert a levegővel. Kísérletet tett az örökmozgó kérdésének megoldására is, de belátta sikertelenségét.

Minden irányú tanulmányainak legmagasabb szintű összefoglalása az Utolsó vacsora. Az 1497-ben elkészült falfreskó Milánóban, a Santa Maria delle Grazie kolostor refektóriumában található. A művészettörténészek úgy fogalmaznak, hogy Leonardo ezzel a képpel tulajdonképpen a „mozit” előlegezte meg, a képen megállított pillanatban oly beszédesek az arcok és a gesztusok. A Mester szavainak hatására az apostolok arckifejezése különböző reakciókat tükröz, egyéni karakterük, jellemük szerint. Ennek leonardói ábrázolását, elgondolásának modellezését mutatja be „A szenvedélyek színháza” című videó. A tudományok királynőjének Leonardo a festészetet tartotta, mert a festőművész a szem, a látás segítségével mindent el tud mondani. Éppen ezért izgalmas a szemhez kötődő vizsgálódásainak eredménye, melyek közül még ki is próbálhatunk néhányat.

Abban a reményben szakítom félbe a látnivalók sorát, hogy az ízelítő kellően felcsigázta olvasóink érdeklődését, és szívesen eljönnek Pécsre, hogy a kiállítást „élőben” is megtekintsék.

Bővebb információk itt és itt  találhatók