Lapozgatván ezt a könyvet, az olvasó nem tud szabadulni a gondolattól: ilyen egy igazi magyar úr. Abból a korból, amikor még nem kísérelték meg deklasszálni, azon elvek mentén, amelyek ma már több mint különlegesek, és abban az értelemben, mely nélkülöz minden, eltorzult sallangot, amit – akár – az utóbbi években kíséreltek meg ráaggatni.
Családtörténet, kortörténet, visszaemlékezés, önéletrajz, mementó egy jobb korról, még akkor is az, ha írója túl intelligens és túlzottan gentleman ahhoz, hogy ezt így egyszer is kijelentse. Talán tiltakozna is, ha hallaná. Pedig erről van szó. A Weiss és a Kornfeld családok életébe nyújt betekintést a könyv – igen, azokról a bizonyos Weissekről és báró Kornfeldékről van szó. Akik felvirágoztatták Csepelt, akik soraiból a tőzsde elnöke is kikerült, akik rokonságban álltak Herzog Mór Lipóttal, akik fénykorukban harmincezer embernek adtak munkát és nyugdíjprogramot alapítottak nekik. Akik életükkel, jellemükkel és bankári, valamint emberi filozófiájukkal meggyőződéses antiszemitákat ingattak meg hitükben. Ezek azok a kiváló emberek, akik szintén szenvedő alanyaivá váltak előbb pedig a zsidótörvényeknek, majd 1944 eseményeinek. Dacára annak, ahogyan éltek, dacára a más hitbéli meggyőződésüknek, kapcsolataiknak, menekülni kényszerültek az országból. Legalább túlélték. Ennyit ért a jól beágyazott kapcsolatrendszer és hatalmas vagyon: az életüket köszönhették neki. Új hazájukban pedig – mert az a kiváló emberek sajátja – tökéletesen és rugalmasan tudtak adaptálódni az új körülményekhez, a megváltozott szabályokhoz. Nem hátrafelé keseregtek, nem a hatalmas vagyont, befolyást, hatezer holdat, a Weiss Manfréd Műveket siratták, hanem megrázták magukat, és éltek tovább. Kötelességtudóan, méltósággal és alázattal, egy percre sem feledve, hogy honnan jöttek, mit kaptak útravalóul, és természetesen egy percre sem feledve a család megtartó erejét.
Talán ezért is született ez a könyv: összefoglaló gyanánt egy családról, az utódok számára, egy letűnt korról, egy maréknyi különleges emberről, akik a lehetőségekkel szigorúan éltek, és soha nem visszaéltek vele. Ebből ismerszik meg a jellem.
Az író, Kornfeld Tamás – aneszteziológus professzor, aki könyveket fordít egy kellemesen elköltendő baráti vacsora fejében, aki kilencvenévesen is hetente egyszer jótékonysági munkát végez, aki az ország egyik leggazdagabb családjának sarjaként látta meg a napvilágot. Húsz évet élt itthon, majd hetvenet Amerikában. Olyan történeteket mond el, amiket senki más nem tudna: életmódról, körülményekről, gerincről és családi kapcsolatokról beszél, nagy idők tanújaként, mégis végig alázattal, önazonosan, teljes személyiségként. Egy olyan ember magabiztossága érződik a lapokon, aki nagyon erős alapokat kapott a családjától, melyre később egy egész várat fel lehetett építeni.
Nemcsak azért szerettem ezt a könyvet, amiről szólt, hanem legfőképpen azért, ahogyan ezt tette. Míves, elegáns magyarsággal, kifinomult szóhasználattal, kiváló elbeszélői tehetséggel szólt hozzám. Szinte fürdőztem az elegáns mondatokban, az elbeszélői tempóban.
Az egyik legjobb könyvélményem az utóbbi időben, mindenképpen unikális munka a maga műfajában. Szeretettel ajánlom.
Az írás teljes terjedelemben elolvasható a Booklány szereti… oldalon
Az ős: Kornfeld Zsigmond
Kornfeld Tamás: Nem mindennapi élet
Corvina Kiadó, 2014
224 oldal, teljes bolti ára: 2990 Ft
ISBN 978 963 136 1865
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
A könyv lapjain egy valóban nem mindennapi élet körvonalai sejlenek fel, méghozzá valóban hitelt érdemlő forrásból. A visszaemlékezés szerzője, Kornfeld Tamás, Magyarország egyik leggazdagabb családjába született bele 1924-ben. Anyai ágon nagyapja báró Weiss Manfréd volt, a magyar fém-, konzerv- és legfőképpen a hadiipar kiemelkedően tehetséges felvirágoztatója, apai ágon pedig Kornfeld Zsigmond, aki a bécsi Rothschild-bankház küldöttéből a Magyar Általános Hitelbank és magyar tőzsde elnöke lett. Édesapja Kornfeld Móric, a Ganz-gyár egyik vezetője, a csepeli Weiss-gyár igazgatóságának tagja, iregi földbirtokos. Nagybátyja volt Chorin Ferenc, az egyik legzseniálisabb üzletember, aki annak idején Sub auspiciis regis kitüntetéssel kapott diplomát. A rokonok között volt az egyik legjobb ízlésű magyar műgyűjtő, Herzog Mór Lipót.
A fiatalember előtt úgyszólván korlátlan lehetőségek álltak, de az ország német megszállása – ekkor mindössze húsz éves, a pécsi orvosi egyetem hallgatója – félbetöri az asszimilálódott zsidó család életét. A család negyven tagja a németekkel kötött ,,szerződés” keretében, elhagyhatta az országot. Kornfeld Tamás húsz évet élt itthon – hetvenet az Egyesült Államokban. Meglepő, milyen régi szokásokat ír le, a szigorúságot és formalitásokat a mindennapos érintkezésben. Lefegyverző, amilyen őszinteséggel megírja, mennyire természetes volt számára a készen kapott jólét. És lenyűgöző, milyen önsajnálat nélkül és eltökélten építette újjá az életét mint az Egyesült Államok iránt háláját katonai szolgálattal lerovó, majd orvostanhallgatója és tankönyveket is író aneszteziológia-professzora. Láttató erővel és éles nyelvű szeretettel mutatja be a szétszóródott rokonságot.
Olvass bele 
Posted on 2014. április 27. vasárnap Szerző: olvassbele
0