A WikiLeaks alapítójának visszaemlékezései alapján szerkesztett kötet, A letiltott önéletrajz néhány hete magyarul is olvasható. Julian Assange lebilincselő élettörténete tiszteletet ébreszt a mindenkori hatalom ellenőrzésére vállalkozók iránt.
Alig két évvel eredeti megjelenése után végre magyarul is napvilágot látott ez a könyv, amely – kár lenne kisebbíteni – megrendítő élményévé lehet azoknak, akik lelkében a politikai publicisztika és általában a modern kori kommunikációs politizálás még nem halványította-szürkítette el az emberi jogok, a tájékoztatás szabadsága, a tömegdemokrácia fogalmát, illetve a mindenkori hatalom folyamatos ellenőrzésének akár ezerszer is elátkozott, mert életveszélyes hívatásának a tiszteletét…
Itt van, ugye, Julian Assange, a WikiLeaks megalapítója (talán még e sorok írásakor is házi őrizetben és börtönfenyegetettségben), aki elképesztő személyes bátorsággal, megszállottsággal, a vállalt ügye iránti alázattal felfedezett, alkalmazott, sőt kikényszeríteni akart egy óriási lehetőséget az emberiség számára. Hogy az emberiség erről nem sokat tudott, hogy talán nem is nagyon érdekelte, sőt hogy mindezzel hatalmas ellenségeket szerzett magának, ez nem meglepő.
Nem tudom jellemezhető-e, s ha igen, mennyire rendhagyónak Assange élete. Nyilván sok benne a szokatlan, a különös, eléggé sok a szabványos is. Ami az egészet megemeli, az a benne korán kialakult gondolkodásmód: valami addig fel nem ismert lényegesnek és a belőle fakadó lehetőségeknek – tehát kötelességeinek is! – a felismerése. Adatok helyett inkább ezekre jellemző „forgácsokat” szeretnék ideidézni.
Amikor rájött, hogy a személyes adatok védelme az egyik fő cél, akkor arra is, hogy amit módszeresen és szenvedélyes tesz, az a természeténél fogva anarchista tevékenység. És hogy mégis mindennek a végére kell járnia: jellemző, hogy 2002-ben képes azért elutazni az ausztrál sivatagba, hogy megnézze a teljes napfogyatkozást, holott ez lényegében nem is képezte munkája tárgyát.
Évről évre erősödik benne a gyűlölet az intézmények, a gerinctelen tudósok iránt. Mint ismeretes, az afganisztáni és iraki háborús naplókat, az amerikai követségi táviratokat tudta nyilvánosságra hozni. Nagyon leegyszerűsítve: hackerként például el tudta intézni, hogy New Yorkban egy egész délután ingyen lehessen telefonálni, hogy egyszer 20.000 telefonvonal némuljon el Buenos Airesben, és rájött, hogy ma már a Twitteren is ki lehet robbantani forradalmat, hogy a nemzetközi szubkultúrából politikai változás is előidézhető.
De mindezzel csak az erejét mutatta meg, nem a célját. A célja nem a katonai rendszerek és az államok megbénítása, a titkos világok feltörése úgy önmagában, hanem valamilyen ügyért, jogért, például a szólásszabadságért, a hatalom bűneinek a leleplezéséért. Rájött, hogy a hálózatok világában mindenki kapcsolatba kerül(het) mindenkivel. Új energiák és az eddig ellenőrzés alatt tartott igazságok felderítése végtelennek látszó lehetőségeit felismervén átéli szinte e teremtés gyönyörűségét, a dolgok megértésének és átalakításának felemelő érzését. Tevékenységét szabadságharcnak fogja fel, amelyet a kormányok, vállalatok, hadseregek bűncselekményei ellen folytat.
A méretes Commodore 64 számítógéppel 16 évesen ismerkedik meg, s aztán a gépek terjedelmének rohamos csökkenésével azonos tempóban nő ismerete a gépekről. S amikor úgy érzi, hogy a végtelen nyílhat meg előtte, szinte maga alá temeti az öröm s a felelősség súlya.
A sarokba szorított hatalom, persze, mocskolódik, bosszút kiált és kezd: a Pentagon meg a Citibank és a kormányaik nem nyuszik és nem könnyű ellenfelek. Julian Assange személyes sorsa, mondjuk így, bizonytalan, de tetteinek, vívmányainak a jövője nem az. Homokszemnek lenni a gépezetben nagy népszerűséget is hozó, és nem is hálás szerep.
Számtalan díjat, elismerést kap, de számtalan zaklatás és veszély is az életéhez tartozik. Egy újságíró – persze washingtoni és konzervatív – azt írja róla: „Assange ugyanazt érdemli, mint az össze többi terrorista – halálbüntetést!”
Semmelweis jut eszembe: a gyermekágyi láz elleni, egyszerű találmányát, a nagy sikerre vezető kézmosást kik támadták a leghevesebben? Hát az orvosok. De csak Semmelweis maradt fontos.
Az emasa.hu oldalon megjelent írás szerkesztett változata
Julian Assange
Julian Assange: A letiltott önéletrajz –
A WikiLeaks alapító története.
Fordította: Medgyesy Zsófia
TranzPress, 2013
370 oldal, 3990 Ft
ISBN 978 963 086 5937
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Az ausztrál származású 42 éves botrányhős, WikiLeaks-alapító 2010-ben kötött szerződést egy brit kiadóval önéletrajzának megírására. Több hónapig vették fel visszaemlékezéseit, ám a szerkesztett kézirat átolvasása után Assange visszalépett a mű kiadásától. Ekkorra azonban már átvette, sőt, perköltségeire el is költötte a könyvért járó tetemes jogdíjelőleget. A kiadó így végül úgy döntött, hogy 2011 végén megjelenteti a könyvet, mely 17 országban óriási érdeklődést keltett.
Az ausztrál származású Assange egyes szám első személyben meséli el, milyen út vezetett gyermekkorától a Wikileaks megalapításán át „a világ legfélelmetesebb embere” címig. A szerző jelenleg Ecuador londoni nagykövetségen tengeti napjait, és politikai karrierjére készül, miközben az Egyesült Államok kémkedéssel, a svéd hatóságok és az Interpol pedig két nő szexuális zaklatásáért akarja bíróság elé vinni.
Julian Assange számos nemzetközi újságírói díj birtokosa: The Economist – Freedom of Expression díj, Amnesty International Media Award, Le Monde – Man of the Year, Sam Adams Award stb. A szerzőről készült életrajzi film idén várhatóan idén kerül a mozikba.
Olvass bele 
Posted on 2014. január 20. hétfő Szerző: olvassbele
0