Ha a háborúnak vége, a hősi tettek a békében kellenek. Kell a győzelem, meghódítása a tágas földeknek, a hatalmas víznek, a végtelen levegőégnek. Ne tessék csodálkozni, ez a múlt század húszas éveinek szemlélete, amikor a béke még véglegesnek látszott, a mozikban megjelent a hangosfilm, az ország fölött kis postarepülők vitték a leveleket. És akkor egy hórihorgas, kék szemű, szikár fiú átrepülte az óceánt, és Párizsig meg sem állt. Ő lett a kor hőse, és attól kezdve nem csak az első óceánrepülő volt, hanem az első celeb is. (A filmeken ugyanis nem celebek, hanem sztárok és sztárocskák játszottak.)
Celebnek lenni komoly és nehéz feladat. Elveszíted a magánéletedet, akármit teszel, akármibe öltözöl, akárhova utazol, vakuk villognak, hírre éhes firkászok üvöltik arcodba a kérdéseket – és mindent tűrnöd kell, kedves Charles Lindbergh ezredes. De ennél nyomasztóbb sorsa csak annak van (lehet), aki kiemelkedik a hős nyomában rózsavizet pisilő lányok sorából azáltal, hogy a leánykérésre igent mond.
Mert Anne Morrow, az Egyesült Államok mexikói nagykövetének második leánya elbódult ugyan a hallgatag Charlestól, de azért igent mondott. Ő nyerte el a hőst, a celebet, és ő veszítette el önmagát apránként a következő évtizedekben – míg aztán jó negyedszázaddal később magára talált – viszont addigra elveszítette az ő hősét.
Lindberghék életéből (nálunk) ma már csak az idősebbek és a filmrajongók emlékeznek arra, hogy a házaspár alig másfél éves gyermekét elrabolták, váltságdíjat követeltek érte, de végül a babát holtan találták meg. Ebben a történetben a gyerek elrablása csak epizód. A mű ívét Anne jellemfejlődése rajzolja meg – mégpedig igen meggyőzően. Melanie Benjamin egyes szám első személyben elmondott regényéből egy kezdetben félénk, majd egyre tudatosabb és boldogabb lány arcvonásai rajzolódnak ki. Ez a lány józan, meglehetősen szelíden-szigorú, szabadelvű családban nőtt fel, apai-anyai elvárások és az önálló gondolkodás két partja között. Lindbergh ezredes, aki 25 évesen lett az Egyesült Államok legóhajtottabb férjjelöltje pont olyan volt, mint a kor filmjeinek cowboya. Keményfejű, céltudatos – és egy sor dologban könyörtelenségig kemény.
Anne Morrow mikor celebné lett, ezt még nem tudhatta. Az ő boldogsága, majd boldogtalansága adja a könyv vázát. A szerelmes asszonyt repülővé, sőt igen jó pilótává neveli a férj. Csakhogy olyan mértékben támaszkodik is rá, hogy az asszony maga sem veszi észre, miként válik másodpilótából, navigátorból a férjnek teljesen alárendelt, önállóságától lényegében megfosztott emberré.
A házaspár életútjában van egy különös csavar. A világhírű repülőt az egyre fasizálódó Németország meghívja látogatásra, és Lindbergh egyre nagyobb lelkesedéssel és rokonszenvvel fordul a mind inkább diktatúrává váló náci állam felé. Az amerikai kormányzat és a nép viszont erősödő ellenszenvvel tekint a németországi történésekre. A „Kristályéjszaka” Lindberghet is megingatja, de antiszemitizmusa erősödik – amiért viszont Amerika utasítja el őt. És ehhez a változáshoz Anne-nak asszisztálnia kell. Jobbik eszét félretéve, próbálja védeni a menthetetlent, műveivel igazolni a férje szalonképtelen nézeteit (De hát szereti…)
A regény egyik fejezete a berlini olimpián játszódik, ahol a házaspár Göringgel beszélget. Bár a fő- és címszereplő Anne, az ő szemszögéből nézve és vele együtt szomorodunk el, amint olvassuk Lindbergh ezredes jellemének apró lépésenként végbe ment átalakulását. Aminek ő nincs is igazán a tudatában. Tudniillik, hogy celebként óriási felelősség szakadt a nyakába: őrá figyelnek, őt hallgatják meg.
A regény haláláig kíséri a Magányos Sas életét, furcsa és megmagyarázhatatlan titkaival. És közben megismerjük azt is, hogy Anne a kihűlt házasság vége felé hogyan talált igaz barátot, titkos szeretőt, és miképpen kezdi élni a saját életét – a férjének önként alárendelt sok év után.
Melanie Benjamin kedvtelve bújt bele Anne Morrow Lindbergh bőrébe. A fiatal Anne mesélőkedve az íróvá érett Anne-t mutatja, színesen és szórakoztatóan fogalmaz, megkapóan figyel apró részletekre. Deres Anita fordítása finom és plasztikus – tulajdonképpen szövegével is jól rajzolja meg, ahogyan a vattába csomagolt életből a vakmerőséget igénylő életpályára katapultáló huszonéves lány miként válik előbb imádott kékszeműjének engedelmes bábjává, majd megrabolt anyává, aztán kotlóstyúkká a hat gyerekkel – utóbb másodvirágzó, de immár ötvenes asszonnyá.
A borítón szereplő szöveg lelkendezése nem túlzás: a könyv tényleg jó. Az ötletesen felépített történeten túl sok mindent megérthetünk a középkorú férfiak ostoba döntéseinek hátteréről, és a mindkét nembeliek változó korában végbemenő lelki változásokról. Is.
Melanie Benjamin: Az aviátor felesége
Pioneer Books Könyvkiadó, 2013
416 oldal, 2990 Ft
ISBN 978 963 896 4885
* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege
Bár látszólag kiváltságos és fényűző életmód jut neki osztályrészül, Anne Morrow, az Egyesült Államok mexikói nagykövetének félénk lánya úgy érzi, hogy a gyönyörű nővére árnyékában él. Titkon irodalmi sikerekről ábrándozik, amikor végzős főiskolásként találkozik a hősként ünnepelt Charles Lindbergh ezredessel, aki abban az évben repülte át egyedül az Atlanti-óceánt. Rabul ejti a földkerekség leghíresebb férfija, de biztos abban, hogy a vonzalma viszonzatlan. Ám téved.
Lindbergh a rokonlelket látja benne, s Anne élete örökre megváltozik. Ők ketten körberepülik a Földet, a gravitációval dacolva újabb és újabb rekordokat döntenek meg, és szüntelenül jelen vannak az újságok címlapjain. Úgy vonzzák Amerika figyelmét, ahogy egyetlen házaspár sem, sem előttük, sem utánuk. De miközben a szerelmük a filmhíradók kedvenc témája, a házasságuk egyáltalán nem tündérmesébe illő. És Anne a szárnyalás után a földre zuhanva lassan rájön, hogy képes kilépni a férje árnyékából is.
Az aviátor felesége óriási siker a tengerentúlon, ahol mindmáig rajonganak a Lindbergh házaspárért. (Házuk múzeum, életük lenyomatát tárlók tárgyai őrzik.) A regényből készülő film forgatását tervezik Jennifer Garner főszereplésével.
Posted on 2013. december 18. szerda Szerző: olvassbele
0