Félművelt vidéki | Bill Bryson: Shakespeare. Az egész világ színház

Tóth Zsuzsanna

Shakespeare-rajongóként nehéz lenne nem szeretnem a könyvet, amelyről most írok. Ám, ha kötelező lenne, sem szeretném, ha nem lenne remek. Márpedig az. Bill Bryson néhány éve megjelent, most magyarra fordított kötete, no és a szerző is, immár végérvényesen a kedvenceim közé tartozik, akárki akármit mond.

Shakespeare életéről jószerivel alig tudunk valamit. Sokan és sokfélét írtak-mondtak már róla, és ez nem most kezdődött, száz évekkel ezelőtt. Mivel biztosat alig tudunk, rengeteg a találgatás. Jószerivel mindenki tudja, hogy Shakespeare-ről mennyi – egymásnak gyakorta ellentmondó – írás, elmélet, gondolattöredék jelent meg, sőt: regény – hogy csak John Mortimernek az 1980-as évek elején nálunk is igen szép sikert aratott Will Shakespeare-jére utaljak, amit persze még követett a Szerelmes Shakespeare filmsikere… és hosszabban is sorolhatnám. Természetesen tudományos igényű okfejtések és kutakodások is bőven láttak napvilágot – egészen a tetszetős Shakespeare kézikönyvig. Mégis, hiába a kép árnyaltsága, az Erzsébet-kori színházon és irodalmon – sőt a világirodalmon és a színháztörténeten – felmérhetetlenül gazdag, nagy hatású jelet hagyó szerző máig titokba öltözött, alig-alig plasztikus, inkább árnyként lebeg a művek mögött.

S micsoda művek mögött! Igaz, a mai napig felröppenek híresztelések arról, melyik drámája puszta másolat – hogy ne a csúnyán ismerős plágium szóval éljek. Meg arról, hogy ezt vagy azt nem is ő írta. Máig divatos téma, hogy nem is tudjuk, ki volt valójában Shakespeare.
Ő volt-e ő, vagy „puszta név”, amely mögött mások fénylenek igazán? És persze, hogy mennyi tudás, ismeretanyag kellett a drámák megalkotásához – egy stratfordi fiatalember vajon bírhatta-e ezeket? Vagyis, merülnek fel a kételyek, „nem létezik, hogy egyetlen félművelt vidéki írta mindet”.

Bryson nem tesz mást, mint a sokféle felmerült elmélet, adattöredék nyomába eredve, mintegy izgalmas nyomozást vezetve, az olvasó elé tárja, ütközteti a tényeket és fantazmagóriákat. Beszél a megszállottan kutatókról s a hasonlóképp mániás lököttekről. Mindeközben pedig szuggesztív képet ad a középkori Anglia, vagy inkább London életéről. Anyakönyvek, csip-csup perek iratai, adó-büntetések és vételi szerződések nyomasztó jogi nyelvezetéből szemezgetve egészíti ki, vagy igazolja Shakespeare életének egy-egy  mozaikját. Külön érdeme, hogy az olykor zavaros elméleteket majdhogynem szenvtelenül ütközteti, a tanulságokat, az által helyesnek vélt következtetéseket azonban magával ragadó élvezettel vonja le. Ahogy a kötet hátoldalán olvasható, s nem találok pontosabb kifejezést: „Bryson úgy »zoomol rá« William Shakespeare életművére, hogy emberközelbe hozza az ikonizált nagyságot…”

Elismeréssel beszél Shakespeare nyelvéről, sőt nyelvújító munkásságáról. Olyan ízzel és lelkesedéssel közvetíti mindezt, ami túllépi az ismeretterjesztő vagy tudományos igényességet. Ugyanilyen izgatottan elemez egy-egy kifejezést, ami kétségeket hordoz. (Most sajnálom igazán, hogy nem bírom az angol nyelvet olyan szinten, hogy eredetiben olvashatnám Brysont, ám így is nagyon érdekesek az eszmefuttatások. Ez nyilvánvalóan Erdeős Zsuzsanna érdeme, aki nem csupán lefordította a könyvet, de valószínűsítem, hogy a különféle magyar Shakespeare-fordítások összevetésével sokat segített az eredeti gondolatok értelmezésében.)

A rendkívül színes kalauzt, amely Európa izgalmas kultúrtörténeti korszakába vezet, öröm és felüdülés volt olvasni. Azt, hogy olykor min múlhatott, mi marad meg, s mi vész el az „örökségből”, hogy még a legjobb szándékúak is milyen hibákat követtek el a nyomok követésekor, és hogy miféle vélemények fogalmazódtak meg Shakespeare-ről az idők folyamán – sokszor a véletlen dolga. Az ártók és az elszánt védők markai között mégis ott maradt, s máig fénylik maga az életmű – már ez is csoda.

S hadd idézzem az ebben a kavalkádban nagyszerű kalauznak bizonyult Bryson zárógondolatát, mintegy összegezve a kötetet. „Amikor William Shakespeare műveit szemléljük, természetesen csodáljuk, hogy egyetlen ember ilyen pazar, bölcs, változatos, izgalmas, mindenkor gyönyörködtető életművet hozott létre, de éppen ez a lángelme fémjele.”

Bill Bryson: Shakespeare. Az egész világ színház
Akadémia Kiadó, 2013

Olvass bele!

* * *  * * *

A könyv kiadói fülszövege

Bill Bryson évszázados koholmányokat, féligazságokat és arcátlan hazugságokat vizsgál meg, és megpróbálja kideríteni, milyen ember rejtőzik a remekművek mögött. Végigjárja Shakespeare korának utcáit, és bemutatja az olvasónak az Erzsébet-kori Anglia nyüzsgését és Shakespeare életének jó néhány mellékszereplőjét.

Bryson magasztalja az író nyelvezetét, aki szüntelen találékonyságával több száz, manapság nélkülözhetetlen kifejezéssel, képpel és szóval gazdagította az angol nyelvet, és élvezettel mesél Shakespeare furcsaságairól és fólióiról, költeményeiről és királyairól.

A számtalan forrásból származó adatokat remekül összeszőve méltón emlékezik meg a történelem egyik legjelentősebb és legkevésbé megértett alakjáról, nem beszélve arról az élvezetről, hogy ismét egy klasszikus Bryson-művet olvashatunk.

Bill Bryson: Shakespeare. Az egész világ színház
Akadémia Kiadó, 2013
188 oldal
ISBN 978 963 059 3335