A nagy történet | Hargitai Iván rendező a Jadviga párnájáról

Posted on 2012. szeptember 24. hétfő Szerző:

0


[LI]

Már kint van a plakát a Jadviga párnája közelgő bemutatójáról a Belvárosi Színház kapuján. Hogyan kerül a modern klasszikusnak számító regény színpadi változata ebbe az épületbe? Erről is beszélgettünk az előadás rendezőjével, Hargitai Ivánnal.

Szép, romantikus történet?
Nem romantikus történet. Ondris például azt mondja: „trágya vagyok, mennyi bajom van!” Töredezett, nem gömbölyű, sprőd, vad. Alapvető, ritka, komoly prózai mű. Részletező. A színes európai kultúránkban kimagasló. Sok áttételben, összetetten ábrázolja a nő–férfi viszonyt. Azok gyönge művek, melyek egysíkúan mutatják meg a gonoszt és a nem gonoszt. Závada regénye ennél sokkal több rétegű, bonyolultabb.

Miért Závada a regény színpadra alkalmazója?
Számomra egyértelmű volt, hogy Závadának kellene elkészítenie az adaptációt. Szerencsére, rögtön igent mondott erre. Előtte már dolgoztunk együtt a Bethlenben – Móricz Erdély-trilógiája ihlette őt a Bethlen című történelmi dráma megírására. Tudtam, hogy van érzéke, kedve az ilyesmihez. Nem kifejezetten drámai, mégis nagyon teátrális érzék ez.

Mit keres a kórus a mai színházban?
Ez jellegzetesen závadás. Jól használja ezt az eszközt, a közösség véleménye fogalmazódik meg általa, ami nagyon érdekel bennünket. Ahogyan Závada véleményez, az bizonyos fajta írástechnika. Fontos megfogalmazást eredményez, már a stílusában is meghatározó. A testbeszéd kiemelt szerepe mellett fontos a kórus használata is. A kórus közbeiktatása által az is kiderül, hogy gyakran nem ugyanúgy mondunk el egy történetet. Másképpen emlékszünk, mindenki fejében máshogyan alakul. A német romantika óta kérdés, ha nem Isten irányítja a sorsot, akkor valójában kicsoda. Megkérdőjeleződik a transzcendencia. A kórus ilyen alkalmazása nem rendezői modor, hanem magának a világnak többféle olvasata, egy történetbe való ki-bejárás.

Hargitai Iván (az olvasópróbán)

Mennyire érdekes ma Jadvigának és környezetének a története?
A Jadviga párnája a nyolcvanas évek jelentős műve. Závada valamennyi gondolata a mai ember gondolata, a könyv jellegzetesen mai ember írása. Ugyanaz a több pólusú világ jelenik meg benne, mint amiben ma élünk. Mindenki beleír Ondris naplójába, Jadviga is, Misó is, véleményezik egymást, nem tudni, hol van az igazság. Ez jellemzően mai attitűd, ahogy például Füst Milán is megjelenik A feleségem története című regényében. Ez a fajta történetmesélés nem öncélú gesztus.

Hogyan találtak egymásra a Jadviga párnája alkotói?
A szereposztásban az volt az elsődleges szempont, kinek mi áll jól. Eredetileg az Új Színházban terveztük, de ott már nem tudott létrejönni, de azért néhány színészt megtartottunk az eredeti szereposztásból is, Takács Katalint, Gáspár Sándort például. A tervezők, a zeneszerző, a koreográfus, a dramaturg is ugyanazok, hiszen velük már korábban kialakult valamiféle együttgondolkodás. Ha a munkatársakkal sok közös pont van, akkor az segítség a munka során. Tehát ez nem véletlenszerűen összeválogatott alkalmi társulat, hanem olyanok, akikkel jól tudunk együtt dolgozni, beleértve természetesen a kiváló színészeket is.

Jadviga párnája, próba (háttal Ladányi Andrea, jobbra elöl Gáspár Sándor)

A Belvárosi Színházat – az Orlai produkciók fő játszó helyét – színvonalas szórakoztató színházként tartják számon. Hogyan fér ide a Jadviga párnája?
Aki elolvasta a regényt, azt azért fogja érdekelni, még ha tisztában is lesz azzal, milyen kellemetlen történet. Hallatlan gazdagsággal ábrázolja az emberi lelket. Nem kedvesen, hepiendesen, melodramatikusan. Ennél áttételesebben, bonyolultabban. Biztos lesz a nézők közt, aki nem olvasta, de hallomás alapján valami idealizált képet alakított ki a regényről magában, őt meg azért fogja érdekelni. Szerintem Orlai Tibor tudatában van annak, hogy ez az előadás akár megosztó is lehet – de az a nagy történet van benne, amire mindnyájan kíváncsiak szoktunk lenni.

Fotók: Tiszeker Dániel

Bemutató: 2012. október 12., péntek, 20:00. Belvárosi Színház (1075 Budapest, Károly körút 3/a)