A 45 éves nő szindróma | Melanie Gideon: Mindörökre behálózva

Írta: Erdélyi Z. Ágnes

45 éves nőnek lenni nem könnyű. Ekkorra már sok minden eldőlt. Már fel lehet mutatni valamit: gyerekeket, karriert, márkás életminőséget. Ám ekkor jön az első komolyabb számvetés is: hol tartok? Meddig jutottam? És persze szaporodnak a szarkalábak, a kilók, a centik, az ősz hajszálak stb., ahogy a női magazinok írják.

45 évesen – bármilyen fiatalos is valaki – végérvényesen befejeződik az ifjúság, és elkezdődik valami más. Ez pedig olykor bonyodalmakkal jár. Mint könyvünk hősnője, Alice Buckle esetében is. Alice az X generáció tagja, ennél fogva napjainak nélkülözhetetlen része az internet, és élete minden fontos kérdésére a Google segítségével keresi a választ. Például arra is, hogy lehet megszabadulni a váratlanul megjelent lógó szemhéjtól?

Alice amúgy teljesen átlagos, amerikai kertvárosi feleség. Van két gyereke, a tizenkét éves Peter és a tizenöt éves Zoé, korábbi reklámszakemberi munkáját – nyilván a gyerekek miatt – feladva, színjátszást tanít a helyi általános iskolában. Korábban ugyanis drámaírónak készült, de első, kudarcos bemutatója eltérítette a művészpályáról. Férjével, Williammel – ifjúkori nagy szerelmük ellenére – szép lassan, észrevétlenül elhidegültek egymástól. Mindjárt 45 éves. Ráadásul épp annyi, amennyi édesanyja volt, amikor egy balesetben meghalt. A számvetés minden szempontból indokolt. Alice-nek van ugyan társasága, legjobb barátja az utóbbi időben mégiscsak a laptopja lett, amelyen egy nap különös e-mail üzenetet talál. Házassági felmérésben vehet részt, amelynek során külön szakember foglalkozik majd mindazzal, amit a feltett 90 kérdésre válaszol.

A gép személytelensége nagy varázserő. Nem az első történet (könyvek, filmek sora aknázta ki a témát), amelyben a cselekmény fordulatait az határozza meg, hogy a szereplők csak írásban ismerhetik egymást, emiatt sokkal őszintébbek, mint szemtől szemben (Gyógyír északi szélre). Megkezdődik „a 101-es kutató” és „a 22-es feleség” levelezése, amelyből fokról fokra megismerhetjük Alice életét, múltját, gondolatait, vágyait, félelmeit, örömeit. És közben az egyre bizalmasabb, kacérabb bejegyzések olvasása során egy lassan kibontakozó flört, szerelem (?) tanúi is lehetünk. Alice életét felpezsdíti a titok. Végre valaki figyel rá, végre valakinek ő a fontos. Ő is jobban figyel már magára. Újra futni kezd, igazi családi túrát szervez, olykor-olykor még a férjét is elcsábítja. Igaz, közben randit beszél meg a 101-es kutatóval is. Mi lesz ebből? Igazi háromszög történet?

Ez volt az a pont, amikor gyanút fogtam, és megijedtem: jaj, csak nem az lesz a vége, hogy… Miután nem árulhatom el, csak annyit mondanék: jaj. Persze ettől Alice még lehet boldog, ha én nem is. A 45 éves nő nagy kalandja amúgy szórakoztató, amolyan „családanya Bridget Jones” történet. Furcsállom ugyan, hogy tizenkét éves fiával megnézeti a Hatodik érzék című thrillert, merthogy ő annyira imádja (a kis Peter persze nem tud aludni aznap éjjel), és hogy Susan Boyle-t hallgat, meg hát a kezdeti sodró lendület is erősen lelassul, főleg amiatt, hogy állandóan hátra kell lapozni a kérdések listájához. De mindent összevéve igazi női regény és találó látlelet a szindrómáról, amely szinte minden 45 éves életében bekövetkezik, és nem árt, ha nem hebehurgyán és meggondolatlanul kezeljük.

Sóvágó Katalin fordítása parádésan adja vissza a világhálón bonyolódó 21. századi mindennapokat, amelyekben a szereplők egyfolytában rágugliznak az őket érdeklő témákra, esetleg egószörfözésben próbálnak rekordokat dönteni. Kár lenne ezen megütközni, az életünk ilyen lett, és ettől még nem váltunk személytelen gépekké. De ezért az avatárunkon ne felejtsük el kikapcsolni a geotag funkciót – legalábbis ha nem akarjuk, hogy ránk ismerjenek…

Melanie Gideon: Mindörökre behálózva
Athenaeum Kiadó, 2012

• Olvass bele!
• Fülszöveg