Lassú regény | Elizabeth von Arnim: Elvarázsolt április

Írta: Delbó Rita

Magával ragadó könyv. A szó legtisztább értelmében.

Nem kizárólag a borító miatt, bár kétségtelenül ez a fajta csomagolás az, amitől a nők jelentős része kezébe veszi a könyvet, míg a férfiak fanyalogva fordítják el a fejüket. Látványa alapján „nőcis” könyv. Azúrkék tenger, a távolban megnyugtatóan nyúlik be a képbe egy kis félsziget, pompásan nyíló rózsák, filigrán, titokzatos, szalmakalapos hölgy a parton. Nyugodt, lassú, békés, már-már unalmas.

Mint maga a regény.

A cselekmény minimális, pár mondatban összefoglalható. A 900-as évek elején néhány nő és férfi maga mögött hagyja a szürke, poros, unalmas angliai kisvárosi életet, hogy Olaszországban magára találjon, az elvesztett boldogságra, a Ligur-tenger partján álló középkori kastély ódon szobáiban és mesés kertjeiben.

Boccaccio juthat az eszünkbe. Tíz fiatal nemes elmenekül a firenzei pestisjárvány elől a fiesolei kastély biztonságot nyújtó falai közé, hogy megmentse az életét. De Elizabeth von Armin regényében nincs betegség, életveszély, halál – csak ami még rosszabb: fásultság, unalom, kispolgáriság; fojtogató jólét, vagy éppenséggel önfeláldozás, bigott vallásosság… Az eredmény ugyanaz: magány.

A négy nőt véletlenül sodorja össze az élet. Vagy inkább a Sors. Mindenben különböznek egymástól, egyvalami azonos bennük: megfelelni a kor, a társadalom, a rang elvárásainak, s így pusztulásra ítélni magukat. És a lassan, nagyon lassan induló regény egyszer csak izgalmassá válik, amint a hősök belevágnak életük nagy kalandjába: önmaguk leleplezésébe.

A cselekmény mindvégig lassú marad. Bájosan, angolosan lassú. Az írónő finom iróniával, szinte humorosan mutatja be, mennyire nem történik semmi a konvenciókban fuldokló századelőn. Ám eközben a figurák személyisége dübörögve, tombolva alakul át, lelkek ajtói nyílnak meg, hogy egy hónapnyi megváltó Itália után mindannyian új emberként térjenek vissza otthonukba.

Mrs. Wilkins, a kastély felfedezője úgy dönt, hogy ő csakazértis boldog lesz. És ezt a szemünk előtt meg is valósítja. Bizony. Lehet, hogy ilyen egyszerű az egész? Gyermeki, dacos boldoggá-válni-akarása végül megfertőzi környezetét is, és megtörténik a csoda. Illetve a csodák sorozata, mindannyiukkal.

És a megváltó, mindig gyógyító, évszázadok óta segítő Itália ismét beteljesíti feladatát. Elegendő megtenni az első, önző lépést, s egyedül elutazni. Onnan, ahol nem jó. A magunk Itáliájába. Ahol még a gyönyörű – ám erről mit sem sejtő – Mrs. Arbuthnot is megtanulja érzékelni saját vágyait, s megélni azokat. Ahogyan azt Mrs. Wilkins a történet elején megfogalmazza: „Jaj, ha arra gondolok, hogy most milyen boldognak kellene lennünk, itt és most, …hiszen végre indulunk, és nem vagyunk boldogok, mert elrontották nekünk ezt a pillanatot, és miért? Mert mi meg őket rontottuk el!”

Kellemes, egyszerűségében sokat nyújtó regény. Régimódi és mégis aktuális. Magával ragadó.

Elizabeth von Arnim: Elvarázsolt április
Európa Könyvkiadó, 2012

»Elizabeth von Arnim: Elvarázsolt április  – megvásárolható a polc.hu webáruházban.«

• Fülszöveg
• Olvass bele!

Részlet az 1992-es angol filmből